Magyar Katolikus Lexikon > K > kripta


kripta (gör. krüpté, lat. crypta): a klasszikus ókori nyelvhasználat szerint fedett folyosó, föld alatti üreg, barlang; az ókeresztény korban és a középkor elején járat vagy kamra a katakombákban, dongaboltozatos sírkamra; később pinceszerű szakrális tér, főként a templom szentélye alatt. - A legkorábbi temetői baz-k alatt is találtak ~szerű üregeket, ami abból következik, hogy ezeket a tp-okat katakombák és mártírok sírkamrái fölé építették. Igazi ~kat az 5. sz-tól kezdődően ismerünk, főleg É-Afrikában és D-Eu-ban. A Balkán-fszg-en egész sor tp. van, melyeknek oltára alatt lépcsőn megközelíthető kamra van, mely holttest befogadására ugyan kicsi, de ereklyék őrzésére megfelelő volt. Az É-afrikai, gyakran többkamrás ~k rendeltetését még nem ismerjük világosan. Egyikben-másikban ugyanis keresztelőmedence van. - A kk. ~építmény fejlődése szempontjából jelentős a római kori kör~: mindkét végén nyitott, félkör alaprajzú folyosó, mely a megemelt szentély padozata alatt követi az apszis görbületét. E folyosóból aknaszerű járat vezet a főoltár alatti sírhoz. Ez lehetővé tette, hogy a hívek a lit. megzavarása nélkül, mise alatt is megközelítsék az ereklyéket. A Szt Péter-baz. alatt feltárt, Nagy Szt Gergely p-nak (ur. 590-604) tulajdonított kör~ a maga nemében a legrégibb, és mintája lett a többi hasonló ~nak, melyeket a 8. sz-tól már az Alpoktól É-ra is építettek. Az É-i ter-eken ezt a római kör~-típust a 9. sz: külső ~kkal bővítették. E fejlődés végén állnak a 11. sz-tól főként Fro-ban épített nagy, kpnakoszorús és körüljárós szentélyű csarnoktp-ok (Auxerre, szegyh.). - A karoling korból ismerünk szentély alatti ~kat, melyek az óker. É-afrikai példát követve több egymás melletti boltozott kamrából álltak. Már a 8-9. sz: építettek kis 3 hajós csarnoktp-okat, melyeket kőlapokkal v. dongaboltozattal fedtek le. Jóllehet kis tp-okban még a 11. sz: is előfordulnak ilyen kamra~k, a csarnok~ típus (oszlop- v. pillérsorok, keresztboltozat, s többnyire 3 térség) vált uralkodóvá. A ~ az ezredfordulóig általában a megemelt szentély alatt van, később mint többhajós altp., egyre nagyobb lesz, betölti az egész kereszthajót, olykor a teljes hosszhajó alatti teret. Ez a ~tól az →altemplomig tartó fejlődés szinte minden eu. orsz-ban hasonlóképpen folyt le (Canterbury, Speyer, Gurk, Acqui). A román építészet virágkorában alig építettek tp-ot ~ nélkül, csak a ciszt-ek, a hirsauiak és a prem-ek mellőzték. - Az ált. felfogást, mely szerint minden kk. ~t szentek sírjai fölé építettek volna, helyesbíteni kell. Igaz ugyan, hogy a kör~khoz hasonlóan sok csarnok~ épült ereklyék fölé, mégis a kk-ban sok sírkultusztól független ~t ismerünk, melyekben oltár állt és nyilvánvalóan kpnának használták. Erre már a 9. sz: vannak bizonyítékok. A gótikus építészet a tér egységesítésére törekedett. E célnak a ~ már nem felelt meg, ezért a 12. sz. fr. katedrálisokból már hiányzik. Ritkábban gótikus és barokk tp-okban is van ~ (Salzburg, Nonnberg). Néhány késői ~ sírboltként szolgál. **

LThK VI:651.