apszis (gör. 'hajlat'): többnyire félkör alaprajzú tér, melyet nyitott ívvel csatlakoztatnak a →bazilika fő teréhez. - Félkupolával fedik. Ritkán előfordul a négyszöges, trapézos v. sokszögű; Palesztinából ered a lóhere alaprajzú ~. A ker. baz. lényeges eleme. Ha egy korábbi pogány baz-t átvettek, először ~t építettek hozzá. Ahol az épület tengelye metszette az ~t, ott állították fel a ppi széket, s köréje a papok ülőhelyeit; előttük középre állították az oltárt. **

LThK I:776.