🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > bazilika
következő 🡲

bazilika (a gör. sztoa basziliké, 'királyi csarnok' szóból): 1. építészeti forma. a) Az ókori profán építészetben törvénykezési és kereskedelmi célokat szolgáló fedett csarnok. Neve az athéni királyi csarnokra utal, de eredete vsz. Alexandriában keresendő. Kezdetben a keresk., később a törvénykezés helye, egyik végében a bírói emelvénnyel. Vitruvius leírta arányait: téglalap alaprajzú, szélessége nem lehet a hossz harmadánál kisebb és felénél nagyobb; közepe magasabb, mint a 4 oldalát szegélyező folyosó; világítását a folyosó fölött kapja; az emeletes folyosó nem szélesebb, mint a középhajó harmada, s az alsó oszlopok magassága azonos a folyosó szélességével; a felső oszlopsor alacsonyabb, a köztük lévő mellvéd oly magas, hogy az emeleten járók nem láthatók. E 3 hajós ~ mellett voltak 1 és 5 hajósak is. Rómában az első ~t Kr. e. 184: Cato, az utolsót Maxentius építtette. - b) ker. istentiszteleti hely, Krisztus királyi háza. A profán ~ról vett minta az óker. korban uralkodó volt, de a kk-ban is nagy szerepet játszott. A ker. ~ hosszanti csarnok, esetleg több (2-8) oldalhajóval, amelyeket oszlop- v. pillérsor választ el a főhajótól. K-Ny-i irányban tájolták, bejárata eredetileg a K-i, később a Ny-i végében volt, amellyel szemközt félkör alaprajzú, tágas fülkében (→apszis) állt a pp. széke (cathedra). A fedélszék nyitott, azaz alulról látni lehetett a tetőgerendázatot. A főhajó kiemelkedő oldalfalaiból nyílt a bőséges fényt bebocsátó ablaksor; az ablakokat vékonyra csiszolt kőlap (pl. forrásmészkő) zárta és kőrácsozat védte. Éjszakai világításra sok mécses (lucerna) szolgált, amelyeket álló mécstartón (candelabrum) v. az oszlopok közt láncon függő fémgyűrűn (corona, regnum) helyeztek el. Az oszlopok többnyire színes márványból, a padlót többszínű márványberakás (opus sectile, opus Alexandrinum) borítja. Az apszist fölül lezáró negyedgömböt mozaikkép (opus musivum) díszíti. A mennyezet kialakítása az aranyozott és festettkazettákkal/fedélszékekkel a mennyei Jeruzsálemre utal (rendszerint arany és sötétkék az uralkodó szín, mint a mozaikmennyezeteken); innen a ~ „coelo in aureo” megjelölése. A hajó a hívek helye, padok nélkül; a valamivel magasabb szintű apszis a papoké, akik a pp. jobbján és balján félkörben, esetleg lépcsőzetesen több sorban elhelyezett márványpadokon ülnek. A papi térség (presbitérium) megnagyobbítása végett gyakran kereszthajót építettek a hosszház és az apszis közé. Olykor volt 2 kisebb apszis is: bal felől a hívek fölajánlott adományainak elhelyezésére (gör. protheszisz), jobboldalt a lit. fölszerelés őrzésére (gör. diakonikon). Az apszis és a főhajó találkozásánál középen állt a kimagasló oltár, fölötte oszlopokon kőmennyezet (ciborium, tabernaculum). Az oltár előtt egy téglalap alakú, alacsony márvány mellvéddel (cancellus) elkerített térség az énekkar (schola) helye. A mellvédből emelkedett ki jobb és bal felől egy-egy lépcsős fölolvasó kőemelvény (→ambó); a magasabbik az evang-os kv. állványával és mellette a díszes húsvéti gyertyatartóval, az alacsonyabbik két különböző magasságban elhelyezett kv-tartóval az egyéb szentírási olvasmányok, ill. a válaszos zsoltár olvasására. Az oltár alatt mélyített helyiség volt (crypta), kétoldalt lejárattal (→altemplom). Ott helyezték el esetleg egy v. több vt. sírját (confessio), amelyet az oltár előtti kőrácson (transenna) át le lehetett látni. - A ~ mellett állt az esetleg oszlopcsarnokon át is megközelíthető, kerek v. sokszög alaprajzú keresztelőkpna (baptisztérium) az alámerítéses keresztelésre szolgáló vízmedencével (piscina) és a bérmáló helyiséggel (consignatorium). A ~ főbejáratához többnyire oszlopsorral körülvett udvaron (atrium) át vezetett az út. Az udvar közepén mosakodókút (cantharus) állt. A hajóba 1 v. 2 előcsarnokon (narthex) át lehetett bejutni. Ez volt a helye a keresztségre készülő hittanulóknak (catechumeni) és a föloldozásra váró nyilvános bűnbánóknak (paenitentes). - ~kat K-en a 3. sz. végétől, Ny-on a 4. sz. folyamán kezdtek építeni. Azelőtt az istentiszt-re és a keresztelésre alkalmas helyiségek a papság lakásául is szolgáló gyülekezeti házakban (domus ecclesiae) voltak. Róma falain belül az első ker. ~ a lateráni volt. A →keresztényüldözés végéről kb. 24 római ~ létezéséről tudunk. - 2. jogi-liturgikus szakkifejezés. A ~ szó, mely kezdetben meghatározott építészeti stílusban épült tp-ot, majd ált. tp-ot, kpnát jelölt, idővel tp-ok kitüntető címe lett szokásjog v. pápai engedély alapján (vö. CIC 1180. k., →templomok rangja). A 18. sz. elejétől terjedt el a ~k 2 típusba sorolása: →basilica maior (róm. patr. ~k), →basilica minor (p-tól nyert cím). Valójában külön, 3. csoportba tartoznak az emberemlékezetet meghaladó gyakorlatban ~nak mondott tp-ok (→esztergomi bazilika). Hazánkban a Szt István idejében épült szegyh-ak építészetileg a régi ker. ~k mintáját követték, s már az Árpád-korban kimutatható a ~ név alkalmazása egy-egy esztergomi tp-ra (pl. →Szent Vid kápolna). - 3. bpi ~: →Szentistvánvárosi Szent István király (Bazilika) plébánia. M.M.-**

1. Pecz 1985. I:310. - Onasch 1980:46. - 2. LThK II:40. - Radó 1961:1404.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.