Magyar Katolikus Lexikon > D > diakonikon


diakonikon, szkeuophülakion, thesaurarium: a templomi felszerelés tároló helyisége. - A bizánci szertartás tp-aiban a fő apszis D-i oldalán építették a lit. kvek, ruhák (az oltárfölszerelés kivételével) őrzésére. Nevét onnan kapta, hogy ezek gondozása a diákonusok és a szubdiákonusok kötelessége volt. - A szegyh-akban a ~ban őrizték az egyh. kincseit és a kvtárat is. Gyakran a pp. és a papság fogadóterme (lat. salutarium, receptorium) és öltöző helyisége (lat. mutatorium, vestiarium) is helyet kapott benne. →sekrestye P.I.

Melles 1937:32. - Berki 1975:272. - Onasch 1980:84.