🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > sekrestye
következő 🡲

sekrestye (lat. sacristia, salutatorium, sacrarium, secretarium, gör. szkeuophülakion): a latin szertartásban kisebb-nagyobb terem, rendszerint a főoltártól balra (evangéliumi oldal) a templomépületben a papság és a segédkezők öltözködése, s a liturgikus ruhák és szerek őrzése céljából. - A 4. sz-tól K-en, főként Szíriában az →apszishoz kapcsolt helyiségek (→diakonikon, →protheszisz). Elnevezései: vestiarium, paratorium (ruhatár), gazaphylatium (kincstár), armarium (szekrénytár), salutatorium (az érkező méltóságok köszöntésének helye). A St. Gallen-i tp. tervén (820 k., →kolostor) a ~k →scriptorium, ostyasütés és olajütés céljára is szolgáltak. - A Ny-i tp-építészetben a ~t ált. a szentély É-i oldalára v. a szentély zárófala mögé építették, fűthetően, a késő-kk-ban oltárt is állítottak benne. A lateráni és a vatikáni baz-k ~jét az →átriumban építették. - Szegyh-akban és társaskápt. tp-okban a kápt-nak ált. külön ~t alakítottak ki. A ~ berendezési tárgyai: feszület a falon (tőle indulnak a lit-t végzők), öltözőasztal, szekrények a ruháknak, kv-eknek és edényeknek, kézmosó (→lavabo), imazsámoly (gyakran gyóntatószékkel). A kk. szimbolikájában a Szűzanyát, ill. a názáreti házat jelképezi. **

LThK 1930. IX:99. - Radó 1961:1406.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.