Magyar Katolikus Lexikon > H > hegy


hegy (lat. mons): I. Az ÓSz-ben az 520x előforduló har, 'hegy' szó jelenthet ~vidéket is, egy-egy különálló magasabb, sőt nemegyszer egészen magas ~et/~séget is, szemben a mindössze 60x előforduló gibah, 'domb' szóval, amely mindig csak valamelyik alacsonyabb ~re utal (vö. Geba, Gibea, Gibeon). - 1. Az egész Palesztinán É-tól D-ig végighúzódó ~ségnek a neve ha har, 'a hegy'; ezt egyaránt megkülönböztették a Libanontól, a Negebtől, a Sefélától és az Arabától (MTörv 3,25; Józs 9,1; 10,40; 11,16 stb.), és 3 részre osztották: Naftali ~vidéke (= Galilea felső része), Efraim vidéke (a szamariai ~vidék) és Júda ~vidéke (20,7). Efraim és Naftali ~vidéke közt emelkedik →Gilboa ~e. A Jordántól K-re eső részen megkülönböztették →Básán ~vidékét (a Jabboktól É-ra), Gileádot (a Jabboktól D-re) és a Szeirt (az Arnontól D-re; Ter 36,8; Abd 9) - 2. A fontosabb egyedül álló ~ek: az →Ebal, a →Gerizim, a →Hermon, a →Hór, a →Hóreb, a →Kármel, a →Libanon, a →Morija, a →Nebo, az →Olajfák hegye, a →Sinai, a →Sion, a →Tábor. - 3. A ~ek az embereknek menedékül szolgálnak (Ter 19,17.19; 1Mak 2,28; 9,40;. Mt 24,16; Zsid 11,38), az isteneknek pedig lakóhelyül (→Isten hegye, →magaslati kultusz). A ~eken füst-, ill. fényjelekkel (Iz 13,2; 30,17) híreket, üzeneteket továbbítottak (Bír 9,7; Iz 40,9), de ~en kapták Izr. fiai Isten törv-ét is (Kiv 19,11; 20,18; 34,14-26), és a szövetséget szintén ~en kötötte velük az Isten (24,1.9-11; 34,27). - II. Az ÚSz-ben név szerint a Sinai ~ (ApCsel 7,30.38; Gal 4,24), a Sion (Zsid 12,22; Jel 14,1), Názáret ~e és az Olajfák ~e szerepel. Lk 1,39.65 a júdeai ~vidékre vonatkozik. Jn 4,20 kétséget kizáróan utalás a Gerizim ~ére. Nincs megadva a neve →Jézus megkísértése ~ének (Mt 4,8), a →hegyi beszéd színhelyéül szolgáló ~nek (5,1; 8,1;. 15,29; Jn 6,3), s annak a ~nek, ahol Jézus a Miatyánkra tanította tanítványait (Mt 14,23), és Jézus színeváltozása helyének (17,1.9; 2Pt 1,18). - Mt 17,20; 21,21; 1Kor 13,2: a minden kételkedés nélküli, feltétlen hit ~eket mozdíthat el helyéről. A ~eket, halmokat elhordani a. m. 'bűnbánatot tartani, vezekelni' (Lk 3,5; vö. Iz 40,4). - A népi hiedelem szerint a ~ gyomrában élő szellemlény a bányarém. **

BL:599.

Hegyalatt, Hegyalja: kistáj, a Kis-Kárpátok délkeleti oldalnyúlványai a volt Pozsony vármegyében. - A kk-tól jelentős szőlőtermelése városiasította településeit: Bazint (1900: 527 házban 418 m., 1752 ném, 2666 tót, 2578 r.k., 1944 ev.), 1674: sz. kir. város; Modort (1910: 665 házban 347 m., 525 ném, 4124 tót, 2268 r.k., 2591 ev., 131 izr.), 1569: sz. kir. város; Szentgyörgyöt (1910: 292 házban 641 m., 916 ném., 1897 tót; 2484 r.k., 767 ev., 176 izr.), néha Nagyszombatot is ide számították. A ~ r.k. népe a nagyszombati főespség modori és szentgyörgyi esp. ker-éhez tartozott. Lakossága m., majd m. és ném., a 16-17. sz: a tör. elől menekült kisalföldi m-ok a 18. sz: részben visszatértek, részben a betelepült szlávokba olvadtak. 88

MNL II:513.