🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > neotomizmus
következő 🡲

neotomizmus (lat. 'újtomizmus'): katolikus filozófiai irányzat a 19. században, mely Aquinói Szt Tamás tanításának új értelmezésére s a természettudományos és filozófiai eredmények Szt Tamás szellemében történő értékelésére és értelmezésére törekszik. - 1. Előzményei. A →skolasztikus filozófia a 17-18. sz. termtud-nyal és fil. eszmékkel szemben tartózkodó volt, emiatt lassanként a klasszikus értékek sorába került. Rendszeres gondolkodásra nevelő formai értékei miatt még tiszt-etben tartották, de a gondolkodás tartalmi irányítására hatását egyre jobban elvesztette. →Descartes, →Spinoza, →Leibniz, →Locke még ismerték a skolasztikát, de önállóan kiépített gondolatrendszerüknek már egyik jellemző vonása a skolasztika-ellenesség. Uakkor rendszereik a skolasztikusok körében is nagy hatást keltettek: egy részük nyíltan az újabb irányokhoz csatlakozott, mások a megegyezés lehetőségeit keresték. Descartes mechanizmusa, Malebranche ontologikus ismeretelmélete, Leibniz pánpszichizmusa azonban csak az alapelveket is érintő engedmények árán tették lehetségessé a kiegyezést, s ez szinkretikus rendszerekhez vezetett. - Az újkori fil. problémáival való behatóbb foglalkozásra a skolasztikusokat különösen a →felvilágosodás fil-ja kényszerítette, mely a kritika fegyvereivel már a hittételeket is kikezdte. A 18. sz. apologetikus irodalma azonban megmutatta, hogy az ősi skolasztika méltó ellenfelük. - A →francia forradalom erőszakkal elnémította a kat. tud-t. A hatalomra került felvilágosodás másutt is erőszakkal törte le a vele szembeszálló skolasztikus fil-t, s ebben gyakran egyházi férfiak is közreműködtek. →Kant a ném.  papság körében is hódított, a ném. egy-ek kat. teol. fakultásaira a kormányok számos kantianus tanárt neveztek ki, akik közül pl. az exjezsuita Sebastian Mutschelle olyan lelkes hirdetője volt Kant fil-jának, hogy Königsbergbe kapott meghívást. Ausztriában az állami abszolutizmus a skolasztika tanítására is kiterjedt: előírták a tankönyveket, melyek többnyire a Leibniz-Wolff-fil. szellemében íródtak. 1774: a Rautenstrauch-féle tanulmányi rend kizárta a teol. főisk-król a skolasztikus fil. tanítását, s a felszabadult órákra gyakorlati tárgyakat állított be. - A →febronianizmus, →gallikanizmus, →janzenizmus, az itáliai és sp. forr. mozgalmak kedvezőtlen légkört teremtettek a skolasztika számára. Nagy csapás volt 1773: a jezsuita-rend feloszlatása is, hisz legnagyobbrészt jezsuiták tanítottak fil-t a főisk-kon. Így a 18. sz. végén a skolasztika mélypontra jutott, az isk-k nagy részéből kiszorult, s az egyháziak jelentékeny része is elfordult tőle. - A 19. sz. elején két kísérlet történt a skolasztika felélesztésére, a →tradicionalizmus és az →ontologizmus. Ezek azonban nemcsak tartalmi nehézségeik, hanem a restaurációt támogató politikai tanaik miatt sem terjedhettek el. 1850 k. az újjáéledő skolasztika feladata volt a ker. teocentrikus világszemléletnek a modern termtud. és fil. igényeinek megfelelő kifejtése, s az ellentétes vélemények bírálata. - Spanyol földön Jaime Luciano →Balmes (1810-48) egyhm-s pap erőteljes dialektikával bírálta a →szenzualizmust, a →szkepticizmust, a →szubjektív idealizmust. Műveit (Filosofia fundamental, 1846; Corso de filosofia elemental, 1847) csakhamar ném-re s más nyelvekre is lefordították. - A klasszikus skolasztikával való szerves, tört. folytonosságot Zefirino Gonzales OP (1831-95) fil-ja állította helyre, aki szigorúan Szt Tamásra támaszkodott (Estudio sobre la filosofia de Santo Tomas, 1864), s következetes →tomizmussal oldotta meg az újabb gondolkodás problémáit is (Filosofia elementaria, 1881). - Olo-ban Domenico Palmieri (1829-1909) Leibniz hatása alatt a dinamikus lételméletet tanította. Tommaso Zigliara OP (1830-93) szigorú tomista szellemben írt művei és tankönyvei nagyon elterjedtek. - No-ban Josef →Kleutgen SJ (1811-83) a gör. gondolkodásban kialakult s a kk. skolasztika által továbbfejlesztett eszmevilág mélységeire mutatott rá, s az attól való elszakadást az újkori gondolkodás súlyos kárának állította (Philosophie der Vorzeit, 1860-63). Mellette Albert →Stöckl (1823-95) világos tan-kveket és filtört-et írt. Karl Werner (1821-88) a tört. részletkutatásnak szentelte erőit (Der hl. Thomas v. Aquin, 1858). - Fro-ban az arisztotelizmushoz Alphonse Gratry Orat (1805-72) volt a közvetítő. A klasszikus →augusztinizmus szellemében küzdött kora panteizmusa ellen, melynek forrását a hegelianizmus módszerében látta. - Angliában az ágostoni hagyományokat képviselte John Henry →Newman (Essay in Aid of a Grammar of Assent, 1875) a skolasztikus reneszánsz útját is előkészítő, sokoldalú augusztinizmusával. -

2. A ~ kibontakozása. A ~ mozgalmát 1879: XIII. Leó p. (ur. 1878-1903) →Aeterni Patris enc-ja bontakoztatta ki. Szt X. Pius p. (ur. 1904-1914) intézkedésére a kat. főiskolák tanulmányi rendjét meghatározó kongregáció összefoglalta Szt Tamás fil-jának alapgondolatait. A CIC 1917. előírta, hogy a kat. isk-kban a fil. okt. Szt Tamás rendszere alapján történjen. Hasonló intézkedéseket tett a tanulm. rend szabályozásával kapcsolatban XI. Pius p. (ur. 1922-39) is. XII. Pius p. (ur. 1939-58) →Humani generis enc-ja (1950) óvja a ker. filozófusokat a szenttamási elvektől való eltéréstől bizonyos modern gondolati irányokkal való kiegyezés kedvéért. A pápák rendelkezéseivel összhangban a II. Vat. Zsin. is Szt Tamást állította a ker. filozófusok elé példaként. - XIII. Leó körlevelét követte az →Aquinói Szent Tamás Pápai Akadémia megalapítása s különböző intézmények felállítása Rómában. A róm. pápa és a külföldön létesített kat. egy-ek és int-ek (Louvain, a svájci Fribourg, Washington, Milánó, Dublin, Nymwegen, a salzburgi bencés egyetem, a kölni Albertus Magnus Akadémia, a fr. kat. fakultások, a szerz. koll-ok: Valkenburg, Pullach, Le Saulchoir) a ~ terjesztői lettek. Sok, világi vezetés alatt álló egy. is (Sorbonne, Cambridge, Harvard, Amszterdam, London, Berlin) szervezett tanszéket a ~ tanainak. A kat. világ minden táján alakultak Szt Tamás fil. társaságok, folyóiratok indultak, nemzetk. kongresszusok tartják fenn az egyes országok közt a kapcsolatot. -

3. Fő képviselői. A kk. tudományosság sajátos körülményeihez igazodó kutató módszer kidolgozása s a források kiadása terén az elsők Heinrich →Denifle OP  és Franz →Ehrle SJ történészek. Nagy forrásgyűjtemény lett a Klemens →Baeumker által Georg →Hertlinggel együtt megindított Beiträge zur Geschichte der Philosophie des Mittelalters, melynek köt-eiben száznál több forrás és fil-tört. monográfia jelent meg, nagyrészt a szerkesztők tollából. A forráskutatás terén igen nagy munkásságot fejtett ki Martin →Grabmann a skolasztikus módszer tört-e, a kk. szellemi élet és Szt Tamás rendszere témakörben. A forráskutató munka fontos közp-ja lett a louvaini fil. intézet is. Maurice De Wulf (1867-1947), a kk. fil. tört-írója itt indította meg 1901: a Les Philosophes Belges sorozatot, mely a németalföldi kk. skolasztikusok műveit adta ki. E vállalkozás munk-a volt Pierre Mandonnet (1858-1936), a körhöz tartozott Franz Pelster (1880-1956). Az újabb fr. kutatók közül kiemelkedett Étienne Gilson (1884-1978), aki a kk. fil.  tört-éről írt munkáin kívül önálló kv-ekben elemezte és értékelte sok eredetiséggel Szt Tamás,  Bonaventura, Ágoston, Bernát, Duns Scotus gondolatvilágát, s megindította az Études de philosophie médiévale sorozatot. A quarachi ferencesek forrásgyűjteménye, a Bibliotheca Franciscana Scolastica Medii Aevi Szt Bonaventura és Duns Scotus műveinek kritikai kiadását gondozta. - Désiré →Mercier 1882: a p. kívánságára lett a louvaini egy. skolasztikus tanszékének tanára. 1894: megalapította az Institut Superieur de Philosophie-t, a ~ fontos közp-ját, s megindította a Revue Néo-Scolastique-ot. Mercier a klasszikus értékek és a modern igények összeegyeztetésére törekedett. A nova et vetera, 'újat és régit egyaránt' program szellemében született a Cours de Philosophie, melyek nagy részét Mercier írta. Az empirikus vizsgálódás előmozdítására Mercier intézetében pszichológiai laboratóriumot létesített, s elsősorban a pszichológia részéről remélte a mechanizmus és az idealizmus ellentétének az újraéledő skolasztika szellemében való kiegyenlítését (Les origines de la Psychologie contemporaine, 1897). Mercier int-ének tanárai közül M. de Wulf a fil-tört., A. Michotte a kísérleti lélektan, D. Nys a természetbölcselet, A. Thyerri a fizika és fiziológia, S. Deploige a társad-tud., L. Raeymacker, F. van Steenberghen az ontológiai és fil-tört. terén végeztek jelentékeny munkát. A Philosophia Lovaniensis fr. (legtöbb köt-ét ném-re is ford.) sorozata a modern irányok és problémák figyelembevételével fejti ki a fil. egyes ágait. - Mercier szabadabb iránya mellett, a francia-belga neotomista mozgalomban a szigorúbb tomista irányt képviselte A. D. Sertillanges és →Garrigou-Lagrange. Az általuk követett ~ a problémákat az újabb fil-val, különösen a ném. idealizmus és a fr. spiritualizmus problémáival törekedett párhuzamba állítani, s ezért a tomizmusnak nem annyira empirikus alapjait, mint inkább az egy-es lényegek s az alapelvek intuitív ismeretére vonatkozó pontjait s metafizikájának dinamikus vonásait emelték ki. A ~ legkiválóbb fr. folyóirata a Revue Thomiste, mely főleg fr. kutatók írásait adja közre. - A fr. ~ legismertebb képviselője Jacques →Maritain, aki eredetileg →Bergson tanítványa volt; Szt Tamás rendszerét megismerve katolizált s lett tomistává. - No-ban Georg v. Hertling az elsők között csatlakozott a tomista megújhodáshoz. Államfil. munkáiban a →jogpozitivizmussal szemben a →természetjog elveit fejtette ki (Naturrecht und Sozialpolitik, 1893; Recht, Staat und Gesellschaft, 1906). Értékes tört. monográfiákat is írt. - Otto Willmann (1839-1920) prágai tanárt az a belátás irányította, hogy az antik és a ker. fil. szervesen összefüggenek és a modern fil-nak az általuk létrehozott művet kell továbbépíteni (Geschichte des Idealismus, 1894-97). Az →őskinyilatkoztatás nyomait, a végest és a végtelent, a gondolkodást és a létet, a természet és erkölcs világát egy mindezt egyesítő idealizmusban találta meg, s annak legteljesebb kibontakozását Szt Tamás rendszerében látta, amelyet az igazi idealizmus fil-jának tekint. Kritikájának éle különösen Kant idealizmusa ellen irányul, s kantiánus körökben nem csekély megütközést keltett. - Konstantin Gutberlet (1837-1928) a szaktud. részéről is elismert matematikai és termtud-os műveltségét a skolasztikus fil. rendszerét feldolgozó művében értékesítette (Lehbruch der Philosophie, 1878-85). - A ~ termékeny és eredeti művelője volt Josef Geyser (1869-1948) freiburgi, majd müncheni egy. tanár. Élénken reflektált a korszerű fil. kérdésekre, írásai egy része a fenomenológia és a szubjektív transzcendentalizmus elleni polémia. - Romano →Guardini (1885-1968) munkásságának javarészét az Abszolútum és a világ ellentétét kiegyenlítő kereszténység tudatosítása képezi (összegyűjtött tanulmányai: Unterscheidung des Christlichen, 1935). A személyiség modern problémáját a ker. →perszonalizmus szellemében fejtette ki (Welt und Person, 1952). - Erich →Przywara SJ az Isten-teremtmény viszonyt Szt Ágoston platonizmusának és Szt Tamás arisztotelizmusának Newmanhez hasonló szintézisével igyekezett kifejteni, figyelembevéve a Kanttól Husserlig húzódó modern idealizmus problematikáját is. Újra megalapozta az →analógia-tant. -

4. A ~ ágai. a) Ismeretelmélete a kritikai realizmus Arisztotelésznél és Szt Tamásnál adott alapelveit fejti ki: a megismerés lényegében receptív, befogadó tevékenység; az ismerettárgy kialakításához az alanyi tevékenység szükséges, de ez a tevékenység objektív feltételektől függ. A tárgyat mint adottat találja a tudat maga előtt, az reá hat és aktusait szabályozza. A gondolkodásnak a tárgyi világtól való függése folytán a logikai funkciókat és alapelveket a tárgyi világ lényegtörvényei határozzák meg. A logikai alapelvek (ellentmondás, azonosság, közép kizárásának elve) egyszersmind egyetemes ontológiai elvek (Joseph →Gredt, Joseph →Maréchal SJ, Karl →Rahner SJ, Joseph de Vries SJ). - b) A metafizikában a ~ tudósai megegyeznek abban, hogy a metafizika a tapasztalatból indul ki, s az okság, illetve az elégséges alap elvének egyetemes (transzcendens, tárgyi) érvénye alapján határozza meg az egyetemes és szükségképpeni lényegeket, s azokból magyarázza meg az egyest, az esetlegest. Így a metafizika módszere az analízis és a szintézis, az indukció és a dedukció egyesítése (E. Coreth, J. B. Lotz, G. Siewerth, A. Gregoire, B. →Lonergan). - A neotomisták vallják, hogy a létmegértés kezdettől csíraszerűen (implicite) magában foglalja a lét teljességének, Isten létének a valóságát. Ezért →Isten létének bizonyítása a metafizika mellőzhetetlen feladata (→istenbizonyítás). - c) A vallásbölcseletben a materializmus, az ateizmus kritikája mellett a ~ föltárja a vallás lényegének, eredetének, kulturális jelentőségének kérdéseit; kutatja az →ateizmus okait és fajtáit, a vallás fil-lag, etikailag igazolható és téves, eltorzult formáit, a vallás lélektanát (G. Wunderle, J. P. Steffes, H. Straubinger, J. Hessen, O. Karrer, E. Przywara, H. U. v. Balthasar, I. M. Bochenski). - d) A ~ etikája ontológiai elveiből következik: az erkölcsi követelmény (etikailag) nem kívülről (az isteni akarattól) kényszerítő törvény, hanem az emberi lét, az emberi létkibontakozás belső törvénye, természeti törvény (V. Cathrein, J. Mausbach, M. Wittmann, J. Messner, J. Maritain, J. Leclercq, M. Reding, D. v. Hildebrand, J. de Finance). - e) A ~ természetbölcselői élénk figyelemmel kísérik a szaktudományok fejlődését, jóllehet tudják, hogy a termfil. magyarázat túlhalad a termtud-ok korlátain. Az általunk ismert kozmosz egysége, a kozmosz egészében s minden részében uralkodó célszerűség a ~ alaptanítása. A tapasztalható dolgok szerkezetére nézve az ősi →hülemorfizmust is tartja. - Sokat foglalkoztatja a tomista természetfil-t a származástan kérdése (→fejlődéselmélet). A mechanisztikus származástant (darwinizmus) a vélemények egybehangzóan elutasítják; a belső célszerűségtől irányított fejlődés elmélete azonban a skolasztika részéről is elfogadható. Abban is megegyeznek a vélemények, hogy az emberi lélek nem fejlődhetett ki az állati lélekből, hanem szellemi képességeivel Isten közvetlen teremtése. A származástannak a ker. világnézettel való egyeztetésére Pierre →Teilhard de Chardin SJ tett széles körben feltűnést keltő kísérletet (→Jáki Szaniszló OSB). - f) A ~t  sok szál fűzi a modern lélektanhoz. Az arisztotelizmus szelleméhez közel áll a kísérleti lélektan gondolata, ezért a ~ intézeteinek nagy része lélektani laboratóriummal is rendelkezik, de az analízis eredményeit magasabb szintézisbe foglalja össze (Geyser, Mercier, J. Fröbes, J. Lindworsky, A. Michotte, A. →Gemelli, J. Urraburu, P. Barbado, P. Sivek). - g) Esztétikáját Arisztotelész, Szt Ágoston és Szt Tamás nyomán J. Jungmann, M. de Wulf, J. Maritain, H. U. von →Balthasar fejtették ki. - h) A történetbölcselet problémáival foglalkoznak J. A. Endres, A. Dyroff, A. Ruwille, F. Sawicki, Alois Dempf, →Schütz Antal. **

~. Szöveggyűjtemény. Szerk. Gecse Gusztáv. Bp., 1978. - Kecskés 1981. - Bolberitz Pál: A fil. lényege, alapproblémái és ágai. Nyíri Tamással és Turay Alfréddal. Bp., 1981. -: Isten, ember, vallás a ker. fil. gondolkodás tükrében. Bp., 1981. (2. kiad. 1987) -: Lét és kozmosz. Bp., 1985. -: Aquinói Szt Tamás fil-ja és teol-ja. Gál Ferenccel. Bp., 1987. - Nyíri 1991 (s.v. Újskolasztika).   

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.