jogpozitivizmus: a →jog transzcendens megalapozásának lehetőségét elvető jogfölfogás. Szerinte jogos az, amit a törvény előír, ami meghatározott jogi közösségen belül érvényes. - Kifejezetten csak a pozitivista tud-ok jelentkezése után, a 19. sz-tól beszélhetünk ~ról mint külön irányzatról. Ekkor a →jogfilozófia helyére a jogelmélet lépett, amely a tevőleges (pozitív) jog „lehető legelfogulatlanabb elemzését” kívánja, „minden etikai-politikai előítélettől mentesen” (H. Kelsen). Ez a fölfogás nemigen alakult volna ki, ha Hume nem mondta volna ki, hogy az ismeret csupán tények fölismerése, s nem volna érthető a felvilágosodás nagy értelem-pátosza nélkül, amely nem akart tudni semmi olyan erőről, amely a ráció fölött áll. Ezekből az előzményekből persze számos árnyalat alakult ki, amelyeknek azonban közös jellemzője a metafizika-ellenesség és a törv-eknek közmegegyezésen alapuló, pozitivista megközelítése. Az ún. történeti iskola (J. Grimm, G. Hugo, G. F. Puchta) egyszerűen nem ismer el jogon kívüli értékeket a jogra vonatkozóan: a jogi állítások, fogalmak kizárólag „immanens” módon, további jogi fogalmak összefüggésében értékelhetők, ill. azokra vezethetők vissza. Mivel a pozitív jog eme „lyuk nélküli” rendszere nem szorul kiegészítésre, nincs helye semmiféle „természetjognak”. A talán még zártabb rendszert képviselő törvénypozitivizmus mottója: „A törvény, az törvény!”. Ez a „normativista pozitivizmus” kizárólag az államnak tartja fönn a törv-hozás jogát, s még azt sem ismeri el, hogy a bíró mérlegelheti a szóba jövő lehetőségeket. Az ún. tiszta jog irányzata (épp Kelsené) még azt is tagadja, hogy a jogtud-nak normatív jellege lenne, a jogban föltételezett „kell” Kelsen szerint merőben elméleti jelentőségű, üres gondolati forma. - Mindezek a megjelenési formák ma is élnek. Sokan valamiféle jogdogmatikát vallanak, ahol a jogi elvek változhatatlanok, de megmagyarázhatatlanok. A jogrend szentesítésére így egyetlen lehetőség marad: az állam jogalkotó szerepének erősítése. „Állam és jog azonos” - vallja Kelsen. Megjelenik azonban az a gondolat is, hogy a jogtud. tulajdonképpeni feladata a jogi fogalmak tartalmának minden-oldalú föltárása. Ez a konstruktív-logikai munka pozitív szerepet tölthet be a tud-ok sorában, de csak akkor, ha nyitva marad jogon túli értékek s magának a jognak lételvi megalapozása felé. →jog E.P.

LThK VIII:1056.