🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > tradicionalizmus
következő 🡲

tradicionalizmus: filozófiai-teológiai irányzat, mely az eszmék keletkezését és továbbadását a →hagyományhoz köti. – Louis de Bonald (1754–1840) Condillaccal vitázva a nyelvet nem az ember szabad alkotásának tekintette, hanem eszköznek, amellyel Isten kinyilatkoztatta az örök eszméket az emberiségnek (Législation primitive, 1802). A nyelvet és a vele kifejezett igazságokat a társad. hagyománya tartja fenn (innen az irány neve). De Bonald eszméiből a szélsőséges következtetést →Lamennais vonta le, aki a vallási indifferentizmust azzal a nézetével igyekezett leküzdeni, hogy nemcsak a természetfölötti, de a természetes igazságok is csak a hit által ismerhetők meg teljes bizonyossággal. Ezen az alapon kívánta az emberiség nevelését az Egyh-ra bízni, s az állami hatalomnak az egyh. alá rendeltségét hirdette. Túlzó nézeteit az egyh. elítélte, mire Lamennais elszakadt az egyháztól. Végig kitartott a ~ mellett, s az egyh. tanait (Schelling hatása alatt) racionalista-teozófus alapon értelmezte. **

LThK 1993. X:159.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.