Magyar Katolikus Lexikon > T > tomizmus


tomizmus: Aquinói Szt Tamás filozófiai és teológiai rendszere. Az →augusztinizmus és a →skotizmus mellett az ellentétek összekapcsolására törekvő, a valóság adatait egységben szemlélni vágyó ker. szellemiség legjellegzetesebb kifejezése. – Természet és természetfölötti világ, hit és tudás, teremtményi lét és Isten, valóság és érték, érzéki és szellemi világ, egyén és közösség harmonikusan olvadnak össze a ~ világképében. A rend átfogó nézőpontja alapján kialakított szintézise legfontosabb szerkezeti elve az arisztotelészi metafizika alapintuíciója, a →potentia, ‘képességiség’ és az →actus, ‘ténylegesség’ fogalompárja. Ennek alkalmazásával eredezteti az eredetileg képességi állapotú →értelem minden természetes ismeretét a szemléletből, aminek végső alapja ismét a →lélek és →test közt fennálló →anyag→forma viszony (→hülemorfizmus). A teológia és filozófia közti viszony megállapítása, az Isten létére és a világ teremtésére vonatkozó érvek, az a jelentőség, melyet Szt Tamás a fejlődés tényének a természetbölcseletben, lélektanban, etikában egyaránt tulajdonít, Arisztotelész dinamikus metafizikájának döntő hatását igazolják. Hiányolható, hogy a fejlődés következetesen alkalmazott elvét nem terjesztette ki a történelemre is, ennek azonban könnyen felfedezhető oka korának Szt Ágoston századához képest nyugalmi helyzete, s gondolkodásának az időfeletti lényegek világához való vonzódása. Az arisztotelizmus következetes alkalmazásával Szt Tamásnak fel kellett adnia a középkori platonizmus olyan alapvető tanításait, mint a →megvilágosodástan, az →a priori istenérvek, az ősanyag tényleges léte, az eszmecsírák, a formák sokaságának, az akarat primátusának a tételei. Határozott arisztotelikus állásfoglalása a konzervatív irány képviselőinél kezdetben heves ellenállást váltott ki. Aquaspartai Máté OFM és Cremonai Roland OP éles bírálatai mellett De la Mare Vilmos OFM Correctorium fratris Thomae (1277–82) c. iratában 117 tomista tételt támadott. Middleton Richárd OFM a formák sokaságának az elvét védte, melynek feladása az ellentáborban a legnagyobb megütközést keltette. – Kezdetben az egyházi hatóságok is aggodalommal fogadták az újítást. Párizsban 1270: az →averroizmus tételeivel együtt két tomista tételt is elítéltek: az állagi formák egységének s az angyali szellemek egyszerű voltának a tételét. 1277: Tempier István párizsi pp. a párizsi egyetemre és az egyhm-re kiterjedő hatállyal az averroisták elleni tételek közt Tamás több tételét is elítéli. Példáját követte rövidesen Kilwardby Róbert OP canterburyi érsek, kinek intézkedéseit utóda, →Peckham Johannes OFM is fenntartotta. – Uakkor a már halott Tamás védelmezőkre is talált. Legelső köztük agg mestere, Nagy Szt Albert, ki Párizsba sietett Tamás igazolására. Majd egy ismeretlen szerző pontról pontra megcáfolta a Correctorium állításait s azt Corruptoriumnak bélyegezte meg. A ~ érdekében írók közül különösen Bolognai Róbert Apologeticum és Lessinesi Egyed De unitate formae c. műve tűnt ki. Sutonai Tamás és Trivet Miklós személyében a ~ csakhamar az oxfordi dominikánusok között is követőkre talált. Az 1278-i milánói, az 1279 és 1286-i párizsi domokos káptalanok Tamás mellett foglaltak állást, és tanait a rend iskoláiban rövidesen bevezették. Az ágostonrendiek közt →Aegidius Romanus, a világi papok közt De Fontaines Gottfried a tomizmus legtöbb tételét elfogadta. – Tamás 1323: történt szenttéavatásától kezdve jelentősége a skolasztikában egyre növekedett s a Doctor angelicus filozófiája lett az uralkodó skolasztikus rendszer, mely sokoldalúságával a továbbfejlesztésre is legmegfelelőbbnek mutatkozott. 1567: Szt V. Pius a nagy skolasztikust egyháztanítónak jelentette ki, 1879: pedig XIII. Leó p. az ő nevével indította meg az →neotomizmus mozgalmát.  Ke.P.

Ibrányi Ferenc: Aquinói Szt Tamás Summa theologicája a ~ tört-ében. Bp., 1935. – Kecskés 1943:273.