Magyar Katolikus Lexikon > A > averroizmus


averroizmus: az →Averroësra épülő filozófiai irányzat. - Mivel Arisztotelészt a skolasztika Averroës kommentárjai révén ismerte meg, tágabb értelemben Nagy Szt Albert, Aquinói Szt Tamás és a többiek is averroistának nevezhetők. Szorosabb értelemben a párizsi egy. és a ferencesek képviselték a 13. sz: az ~t. Fölfogásuk szerint a cselekvő értelem (intellectus agens) azonos Istennel, mint azt Szt Ágoston is vallotta a →megvilágosodástanban. A ferencesek azonban Averroës tanítását arról, hogy csak egyetlen lélek van (→monopszichizmus), nem fogadták el. A teol. ~ ekkor azt jelentette, hogy az értelem kész kiegyezni a hittel, és fordítva. A 14. sz: néhány párizsi skolasztikus képviselte az ~t; keveréktant hoztak létre Arisztotelész, ill. Averroës tanításából. Hit és tudás egymásmellettiségét, egyúttal összekeverhetetlenségét hangsúlyozták (amiből az is következett, hogy a hitigazságok érvényesek, de nem bizonyíthatók). Nem a →kettős igazság elméletéről van itt szó, hanem inkább valamiféle föloldhatatlan dualizmusról. Étienne Gilson szerint e korban az ~ nem más, mint „a vallási hitetlenség álcázott formája”. →latin averroizmus Cs.I.

Kecskés 1943:235 - LThK I:1145.