🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > test
következő 🡲

test (gör. szóma, lat. corpus): tág értelemben →anyag; szoros értelemben az élő szervezet anyagi része, az →emberben a lelket (→forma substantialis) befogadó és hordozó rész-szubsztancia. - 1. Az emberi ~ a Szentírásban. a) Az ÓSz-ben. A héberben nincs külön szó a ~ fogalmának jelölésére a basaron kívül, mely először is 'hús', azaz 'izomszövet' értelmet hordoz, de az egész →emberre is vonatkozhat. Izr. fiai szerint a ~ (= hús) és a lélek nem egymással szemben, hanem két egyenértékű alkotóelemként egymás mellett áll; mindkettőnek érzelmeket, gondolatokat tulajdonítottak (Zsolt 16,9; 63,2; 84,3). Nem a ~, hanem az ember teremtéséről beszélnek. Csak a hellénista hatás alatt álló kv-ekben került a ~ szembe az élet leheletével (Préd 12,7) v. a lélekkel (Bölcs 8,19; 9,15: „a romlandó ~ gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére”). - Az ÚSz-ben a szerzők megtartották az ósz-i szóhasználatot, így a ~ gyakran azonos a →hússal. Másfelől a ~ szembekerül a lélekkel (Mt 10,28; 1Tesz 5,23), mint a halandó a halhatatlannal. Pál teol-jában a ~ fontos szerepet tölt be; foglalata a sok nem azonos értékű tagnak, melyet Isten alkotott (1Kor 12,12-24). Istennek kell a ~ben megdicsőülnie (6,20; Fil 1,20), az Istennek szentelt és Istenre irányuló emberi élet szervévé kell válnia (Róm 6,12-19; vö. 2Kor 5,10). A ~ annyira konkrét valósága az emberi életnek és oly szorosan összefügg az emberi személyiséggel, hogy Pálnál az emberi ~ és a személy egyenértékű fogalmak; sőt azt mondja: „testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma” (1Kor 6,19), továbbá „Isten temploma vagytok” és „az élő Isten temploma vagytok” (3,17; 2Kor 6,16); másfelől: „testetek Krisztus tagja” (6,15), s „tagjai vagyunk az ő testének” (Ef 5,30; vö. 1Kor 12,27). Így Krisztus megváltása, melynek révén az ember kiszabadult a halál hatalmából, nem volna tökéletes, ha a ~re nem terjedne ki (Róm 8,18-23). A ~ megváltása a →halottak feltámadásával valósul meg (8,11; 1Kor 6,14; 2Kor 4,14 stb.), amikor is a ~ a halandóságból, erőtlenségből és dicstelenségből erőben és dicsőségben feltámad a halhatatlanságra, és az érzéki ~, melyet a lélek éltet, pneumatikus (azaz Lélektől áthatott és irányított) szellemi ~té alakul át (15,42.44). Minthogy Isten teremtette, a ~ eleve, önmagában véve nem rossz; de Pál mégis a bűn forrását és eszközét látja benne (Róm 6,12; 7,18.23.25; 8,13; 13,14; Ef 2,3), és ezért a ~ nála bűnös (Róm 6,6; vö. 8,3), halálra szánt (7,24), érzékies (Kol 2,11). Ugyanakkor Pál Isten emberré lett Fiának is ugyanolyan ~et tulajdonít (1,22). - Pál a szóma kifejezést Krisztus misztikus ~ére, az →Egyházra, erre a termfölötti élő szervezetre is vonatkoztatja, melyet Krisztus és hívei alkotnak (Róm 12,5; 1Kor 10,17; 12,27; Ef 1,23; 2,16; 4,4.12.16; 5,23.30; Kol 1,18.24; 2,19; 3,15). - 2. Krisztus ~e: a) az a valóságos emberi ~, melyet a Második Isteni Személy Szűz Mária szeplőtelen méhében magára öltött (→megtestesülés), amely szenvedett (→megváltás), föltámadott és megdicsőült. - b) az →Oltáriszentségben valóságosan jelenlévő ~. - c) →Krisztus misztikus teste, az →Egyház. R.É.-**

BL:1809.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.