Magyar Katolikus Lexikon > A > anyag


anyag (föltehetően az 'anya' szóból, mint lat. megfelelője, a materia a materből): 1. a filozófiában a megismerés szempontjából: tapasztalati valóság; term-bölcseletileg időben-térben zajló mozgás; metafizikailag külső létesítőre rászoruló létező. - 2. a termtudomány ~-fogalma. A termtud. fokozatosan jutott el a korpuszkula-elmélettől (molekulák, atomok, szubatomáris egységek) annak fölismeréséig, hogy az el. részecskék az →energia megjelenési formái, s a fiz. valóság mat. struktúrákra és szimmetriákra vezethető vissza. - Az arisztotelészi-tomista bölcs-ben és az újskolasztikában az ~ a létnek csupán egyik, érzékekkel megismerhető formája. A →hülemorfizmus kulönbséget tesz ~ és →forma, s ennek alapján az ősanyag (materia prima) és a másodlagos ~ (materia secunda) között. Az előbbi az anyagiság (materialitas), a dolgok meghatározatlansága és külső létesítőre, hatóerőre való rászorultsága, amely mégis belejátszik a dolgok kialakulásába, sőt az egyediség létalapja, hiszen az ált. „természet” v. „lényeg” az ~i tényező révén lesz egyedivé. Ténylegesen csak a másodlagos ~ot ismerjük meg - az érzéki megismerés révén -, tehát azokat az ~i valókat, amelyeket már valamilyen forma határoz meg, de még erre is érvényes, hogy alkalmas további alakításra, változásra. Az ~i létező lényegéhez tartozik a →változás, éppen ezért - a dialektikus materializmussal ellentétben, mely egyenlőségjelet tesz az ~ és a lét közé - nem tekinthető végső létalapnak. A konkrét ~ jellemzője a mennyiségi meghatározottság, a térbeli elhelyezkedés (kiterjedés), és az, hogy mozgása bizonyos egymásutánban (időben) megy végbe. Einstein →relativitáselmélete szerint a testek tere-ideje maga is változik, és ez még nyilvánvalóbbá teszi a dolgok esetlegességét, így a kozmológiai istenérvek ma is alkalmazhatók. Cs.I.

LThK VII:164.