Magyar Katolikus Lexikon > F > francia felvilágosodás


francia felvilágosodás: a →felvilágosodásnak a 17-19. századi francia szellemi életet átfogó, s onnan egész Európára kiható központi áramlata. - Kezdetét a →descartes-i →racionalizmus jelenti, mely a →francia forradalomban az ész oltárra emeléséhez vezetett. A ~ fil-ja gyakorlati beállítottságú, mind módszerben, mind kifejezésformákban, mind gondolatmenetben eltávolodott az arisztotelészi gondolkodásmódtól. Képviselői Montesquieu-től →Voltaire-en át →Rousseau-ig főként a múltba visszatekintő társad- és államkritikával léptek föl. A descartes-i módszeres kételkedés nyomán →Condillac révén a mindent kérdőre vonó →szkepticizmus, Bayle révén a →kriticizmus, Lamettrie, →Diderot, Helvetius és mások révén a →materializmus is polgárjogot nyert, s a maró egyházellenességgel együtt szolgáltatták az →enciklopédisták legfőbb eszközeit. A szalonoktól a proletár tömegekig az egész fr. társad-at átjárta a vallás, a törv. és az áll. áthagyományozott formái elleni lázadás. Condillac tanítványa, P.-J.-G. Cabanis utópista elképzelésekig jutott el. J. d'→Alembert →pozitivizmusa és Rousseau →naturalizmusa hatással volt az irod-ra is (vö. Sturm und Drang, romantika), s messze túlmutat a ~ korán. Neveléstud-ban a →filantropizmus e kor sajátos terméke, racionalizmusához →individualizmus és →szubjektivizmus járult: a létről és az államról az egyedi emberre tevődött át a hangsúly. Egyre több szó esett az emberek egyenlőségéről (egalitarizmus), az ember jogairól, az önrendelkezésről (→autonómia). A fr. forr. végső soron a ~ gyermeke. Metafizika terén a rousseau-i naturalizmus egyeseket →deizmushoz, másokat →monizmushoz és →panteizmushoz, ismét másokat materializmushoz, a hasznossági elvhez (→utilitarizmus) és a merőben gazdasági gondolkodáshoz vezetett. Cs.I.

LThK I:1056.