Magyar Katolikus Lexikon > D > Diderot


Diderot, Denis (Langres, Fro., 1713. okt. 5.-Párizs, 1784. júl. 31.): író, filozófus. - A jezsuitáknál tanult, később autodidakta módon ált., korában is tekintélyt adó tudásra tett szert. Élete bizonytalan, gondolkodása élénk és minden hatásra nyitott volt. Zseniális írói tehetségével az irod-ban közkinccsé tette a felvilágosodást. Nehezen körülhatárolható tanítása az egyházellenes magatartásból a →deizmuson át a materializmushoz, majd a kerség elutasításához vezetett. Mindig művész maradt, még akkor is, amikor fil. műveket és művészi bírálatokat írt. Levelei, különösen a Lettres à Sophie Volland (3 köt., Párizs, 1930. A. Babelon adta ki) a fr. irod-ban e műfaj legjobbjai közül valók. Írt reg-eket (Les bijoux indiscrets, 1748; La religieuse, 1796), színdarabokat (Le fils naturel, 1757; Le père de famille, 1758) és 1805: a Goethe által először ném-ül kiadott Le neveu de Rameau (1821) c. dialógust. Fő műve az Enciklopédia megszervezése volt, melyet minden áll. és egyh. ellenállás s anyagi nehézségek ellenére is befejezett. Az Enciklopédia számos jelentős cikkének ~ a szerzője. B.P.

LThK III:372. - VIL II:721.