Magyar Katolikus Lexikon > F > filantropizmus


filantropizmus, filantropinizmus (a gör. philia, 'barátság' és anthroposz, 'ember' szavakból): emberbarátság, a 19. sz. végén Németországból elterjedt pedagógiai reformmozgalom. - Alapítója, J. B. Basedow programirata alapján kapta nevét. Kiindulópontjai a →felvilágosodás fil. és teol. eszméi, főként hogy az emberi természet eleve jó, hogy a megfontolt gondolkodás és cselekvés feltétlenül boldogsághoz vezet, s hogy a nevelés mindenható. Célja, hogy nevelés révén kifejlessze a szellemben az emberszeretetet. A jó szellem elvéhez a hasznosság szempontja is társult (vö. →eudaimonizmus és →utilitarizmus). Céljai és eszközei megfogalmazásában az irányzat főleg J. Locke és J.-J. Rousseau hatása alatt áll: test és lélek együttes képzésén alapuló, a természethez és az értelemhez szabott nevelést állítja középpontba (kirándulás, torna és kézműves mesterségek felkarolása), gyermekhez szabott nevelési módszereket vezet be (a csodálkozás mint a gondolkodás kiindulópontja, a gyermek önállósága, játékos tanulás), a tanulnivalókat a gyakorlati célok alapján választják ki (anyanyelv, reáltárgyak és szakmák előtérbe állítása), korai szexuális felvilágosításra törekednek, világpolgári, nem egyh. morált, s valamiféle dogmák nélküli, természetes vallást szorgalmaznak. - Az első filantrópok közt volt zseniális gyakorlati ember, mint Ch. G. Salzmann, a tulajdonképpeni teoretikus, E. Ch. Trapp ifj. író, J. H. Cambe, az isk. torna bevezetője, J. Ch. E. Guts Muths és a mindenben radikális C. E. Bahrdt. A reformeszméket diákotthonokra épülő filantropin isk-kban próbálták ki. Basedow 1774: alapította meg Dessauban a mintaisk-t, Salzmann pedig Türingiában 1784: a Schnepfenthal Intézetet, amely a 20. sz: is fennmaradt. Ezeket prototípusnak is tekinthetjük a modern vidéki nevelés számára. Jónéhány tévedés, egyoldalúság és túlhajszolás ellenére a kert értékes indításokat adott a nevelés és képzés ügyének felgyorsításához. Legfőbb érdeme, hogy a nevelésben szélesebb köröket tett érdekeltté. Nemes céljaitól külön kell választani felszíni racionalizmusát, a hasznossági morált, ker. szemmel nézve pedig nagy hiánya, hogy nem hagy mozgásteret a termfeletti valláson alapuló nevelésnek. Ha mindez helyére kerül, céljai és módszerei közül több mozzanat is a ker. nevelés fegyvertárába kerülhet. Cs.I.

LThK VIII:44.