Magyar Katolikus Lexikon > U > utilitarizmus


utilitarizmus (a lat. utilis, ‘hasznos’ szóból), haszonelvűség: etikai felfogás, mely szerint az →emberi cselekedet erkölcsi értéke kizárólag belátható következményeitől függ (beleértve az előre nem látható mellék-következményeket is). Az ~ a →konszekvencializmus ősmintája, a →pragmatizmus egyik fajtája. A kat. erkölcstan szerint tévtanítás. – A ~ atyja Jeremy Bentam (1748–1832) ang. filozófus, aki a cselekvés hasznosságát a következmények haszna-kára, öröme-bánata mérlegelésével próbálta meghatározni, s ezzel az etikában gazdasági szempontot honosított meg.  Az örömöt-bánatot az egészség, a szépség, a barátság, a hatalom, a jó hír és a jámborság témakörében mérlegelte; élesen szembefordult az ang. állam- és jogrend természetjogi megalapozásával. Felfogása mindmáig érvényesül.   **

LThK 1993. II:236; X:499.