Magyar Katolikus Lexikon > P > pragmatizmus


pragmatizmus (a gör. pragma, 'tett' szóból): angolszász filozófiai irányzat, amely a megismerés helyett a cselekvést annyira előtérbe hozza, hogy az igazság ismérvévé teszi: igaz az, ami hasznos. - Tágabb értelemben minden bölcseletnek, világnézetnek van pragmatikus eleme. Már az ókortól kezdve jelentkeztek isk-k, amelyek kifejezetten a tettek gyakorlati hasznát tartották fontosnak. Ezek közé tartoztak az ókorban a →szofisták, az újkorban az →utilitarizmus, a →pozitivizmus és a →marxizmus. - A ~ nevet Charles Sanders Peirce (1839-1914) adta, aki megfogalmazta a ~ alapszabályát: egy fogalom annyit ér, amilyen a hatása, a rendszeres kifejtés William James (1842-1910) műve, aki fiziológiát, pszichológiát és fil-t adott elő a Harvard Egyetemen. James alapelve az instrumentális igazságfogalom: nem azért ismerünk meg valamit, hogy tudjunk, hanem hogy az ismeret birtokában cselekedjünk. Az igazság nem merev, változhatatlan rendszer, hanem folytonosan alakuló pszichikai folyamat; az érték egyik formája, s a →megismerés érdekeink által irányított értékelés. Képzeteink értékét önfenntartásunkhoz viszonyított gyakorlati haszna igazolja. Az igazság életszükségleteink kielégítését szolgáló eszköz. Az igazsággal egyidejűleg alakítjuk a valóságot is, ami elsősorban a tudatban feltűnő képzeteink. A képzetek ránk vannak kényszerítve anélkül, hogy tudnánk, honnan erednek. Mint tényeket el kell fogadnunk őket, önmagukban sem nem igazak, sem nem tévesek. A valóság második részét alkotják az érzetek és képzetek közt tapasztalható viszonyok. Közülük némelyek (pl. tér és idő) változóak és járulékszerűek, mások (pl. az alapelvek) maradandóak és lényegesek. A valóság harmadik osztályát a korábbi, régi igazságok képezik. Minden új ismeretnek alkalmazkodnia kell a régihez, a régi az újjal való egybeolvadás által gyarapodik és fejlődik. A valóság adatait bizonyos törzsfogalmak, kategóriák segítségével dolgozzuk fel, ámde ezek nem a transzcendentális fil. a priori ismeretformái. A kategóriák az ősök által feltalált gondolatmódszerek, amelyeket, miután eredményeseknek bizonyultak, az emberiség a magasabb fejlődési fokon is megtartott. - A ~ az alanyi élményekből magyarázza a metafizikai képzeteket is. James a hit és a vallásos tapasztalat természetét pszichológiailag vizsgálva arra az eredményre jutott, hogy a vallásos élmények valóságtartalma ugyanannyi, mint a fizikai jelenségeké, azért komoly figyelmet érdemelnek. Abszolút értékű vallásos tételekről, dogmákról nem lehet szó, de nem vonható kétségbe a vallásos hit gyakorlati értéke. A hit értékesebb, mint a hitetlenség, mert optimizmusával növeli életkedvünket és tetterőnket, sőt a vallás a legjelentékenyebb az életet alakító erők közül. - A vallásos élményeket James a tudatalatti világgal magyarázza. A tudatos működések lelki életünknek csak kisebbik részét képezik. Érzéki és értelmi világunk érintkezik egy magasabbrendű szellemi világgal, melyet kozmikus tudatnak v. a lét természetfölötti szférájának is nevez. Ebből az egyetemes szellemvilágból erednek a nagyerejű eszményi törekvések, elsősorban a vallásos eszmék, amelyek átalakító hatásukban tapasztalatunk tárgyaivá lesznek. A tudatalatti világ az a pont, ahol az Isten a lélekkel érintkezik, de e misztikus homályban rejtőző Istenről tudományos megállapítás nem szerezhető. James szerint annyi bizonyos, hogy Isten nem lehet végtelen, mert az embert végtelenül felülmúló Isten nem lehet vallásos tapasztalat tárgya. A mindenség az emberrel egylényegű, azaz véges, s ami véges, sokféle is. -

John Dewey (1859-1952) a biológia alapján fejtette ki a ~t: az ember bizonyos környezetben élő szervezet, melyet a természeti és a társadalmi környezet formál, de ő maga is formálóan hat a környezetére. Szerinte a filozófia ált. érvényű és széles látókörű elmélet az élet ütköző tényezőinek egyeztetésére. Az ált. elveket az erkölcsi és a társad. életben a gyakorlat ugyanúgy igazolja mint a termtud-okban az ált. szabályt a kísérlet. A filozófus sürgeti a társad. élet széleskörű empirikus vizsgálatát, ami az erkölcsi magatartásra is irányadó, és a demokrácia időszerű követelményeit tudatosító nevelést. - Ped-ját és közösségfil-ját az USA-ban B. Franklin és R. W. Emerson vitte tovább. Eu-ban a ~ elemeit foglalja magába az oxfordi F. C. S. Schiller humanizmusa, részben F. Nietzsche, H. Bergson, H. Vaihinger bölcs-e. - A ~ hatása megmutatkozik számos teol-nál is, főleg ang. és fr. földön, elsősorban a vallás lényegének keresésében. A pszichológiában elterjedt vélemény, főleg az USA-ban, hogy a J. B. Watson-féle behaviorizmus értelmében minden tudattartalomnak megvan az érzéki megfelelője (ezért is fordult a figyelem az állatok viselkedésének kutatására). A legújabb tud. elméletekben mind nagyobb jelentősége van a ~nak. Ker. körben főleg M. Blondel fil-ja foglalja magába a ~ értékeit, ugyanakkor elkerüli annak tévútjait. - A ~ téved, amikor a gondolkodást biológiai funkciónak tekinti és az igazságot a haszontól teszi függővé. A haszon ugyanis sokkal viszonylagosabb valami, semhogy az egyetemességet és szükségszerűséget követelő igazság kritériuma lehetne. A „kellemetlen igazságok”, az önfegyelmezést, lemondást, önfeláldozást követelő erkölcsi törv-ek nagyon is kétségessé teszik a ~ igazságfogalmát. S a vallást sem azért gyakorolja a ember, mert hasznos, hanem csak akkor lesz számára hasznos, ha igaznak ismeri. Cs.I.

Boutroux, E.: W. James. Paris, 1911. (Német ford. 1912.) - Trikál József: William James bölcselete. Bp., 1912. - Leroux, M.: Le pragmatisme americain et anglais. Paris, 1923. - Felber Gyula: James és Schiller ~a. Bp., 1928. -- Moore, G. E.: W. James. New York, 1966. - LThK VIII:680.