🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szubjektivizmus
következő 🡲

szubjektivizmus (a lat. subiectum, 'alany' szóból): alanyelvűség. - Filozófiai irányzat, mely a cselekvés alanyának, a →személynek túlzott jelentőséget tulajdonít. Első képviselőjének Protagoraszt tekintik „homo mensura” (az ember mindennek mértéke - metron tón pantón) elve miatt. - 1. Az ismeretelméleti ~ szerint az ismeretnek csak a megismerő alanyon belül van értéke, tárgyi valósága nincs, v. legalábbis bizonyossággal nem állapítható meg (→Kant). - 2. Az etikai ~ szerint az →erkölcsi törvényt az ember önmagának adja (→autonómia), a kívülről ható törvény →erőszak. - 3. a gazdasági és társadalmi életben a →közjóval és a gyengébbek védelmével szemben az egyéni érdekek érvényesítése (→liberalizmus). R.Z.

Uránia 1908:518. (Nagy József: Protagoras)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.