Magyar Katolikus Lexikon > L > liberalizmus


liberalizmus (a lat. libertas, 'szabadság' szóból): szabadelvűség, a →tekintélyt tagadó és az egyéni szabadságot hangsúlyozó és érvényesítő szellemi áramlat. - Már a kk. végén jelentkezett, de teljesen a 18. sz. második felében, a korlátlan államhatalmakkal szemben bontakozott ki (→abszolutizmus). A 19. sz. eleje óta döntő hatással volt az eu. gondolkodásra. Közvetlen előzménye a →felvilágosodás, ezen belül a →természetjog vizsgálata és az →emberi jogok megfogalmazása. - A ~ szerint az ember önmagának elégséges, független egyén, akinek szinte termfölötti tulajdonságai vannak. Az ismeret egyetlen forrása az egyén értelme (→racionalizmus); az egyén természete szerint jó (→naturalizmus), ezért korlátlan szabadságot kell biztosítani neki az élet minden területén. A ~ hisz az ember és az emberiség állandó haladásában. Arról azonban, hogy mennyiben érvényesülhet az egyéni →szabadság a vallási, társad. és gazd. szervezetek →tekintélyével szemben, különböző vélemények alakultak ki. - 1. A vallási ~ az egyéni szabadságot az egyh. tekintéllyel állítja szembe. XIII. Leó p. (ur. 1878-1903) Libertas praestantissimum enc-jában 3 formáját különbözteti meg: a) Az abszolút ~ semmiféle egyh. tekintélyt nem ismer el. Az →ateizmussal, →materializmussal, →monizmussal és →panteizmussal együtt radikálisan vitat és tagad minden isteni törv-t és tőle való függést, mert egyedül az embert tekinti önmaga törv-ének (→autonómia). - b) Az enyhébb ~ tagadja a kinyilatkoztatott isteni törv-t, de elfogadja és kötelezőnek tartja az Istentől való természettörv-t (racionalizmus). - c) A vallásos ~ elfogadja a pozitív isteni törv-t az egyén vallásos élete (a magánélet) számára, de tagadja annak hatályát a társadalmi-politikai életben. Ezért a törv-hozást és a pol. döntéseket kizárólag az emberi szabadság hatáskörébe utalja. Nem föltétlenül kívánja az Egyh. és áll. szétválasztását, azt azonban elvárja az Egyh-tól, hogy alkalmazkodjék az épp hatályos áll. törv-ekhez. - A vallásos ~ 1800-50: Fro-ban a vallási megújulás élharcosaiban radikális képviselőkre talált. →La Mennais, →Lacordaire, →Montalambert fölszólították a kat-okat, hogy csatlakozzanak a demokráciához. Nem társad. eszmeként, hanem ker. elvként és a természetjog alapján követelték a sajtó, a tanítás, az egyes-ek és az istentiszt. szabadságát, valamint az Egyh. és áll. szétválasztását. Ettől várták egy új ker. korszak kibontakozását. La Mennais elkerülhetetlennek és Isten akarata nyitányának tekintette a forr-at. E nézeteket XVI. Gergely p. (ur. 1831-46) 1832: Mirari vos enc-jában elítélte. 1864: IX. Pius →Syllabus, 1907: X. Pius →Lamentabili sane exitu enc-ja szólt a ~ különféle formái ellen (→amerikanizmus, →laicizmus, →modernizmus, →ókatolikusok). - 2. teológiai ~: →liberális teológia. - 3. A gazdasági ~ szerint a gazd. akkor működik a legtökéletesebben, ha minden közp. áll. felügyelettől mentes. A jól felfogott önérdek és a →szabadverseny olyan összhangot hoz létre az egész közgazdaságban, amely nemcsak az egyén, hanem a közösség javát is a lehető legjobban szolgálja. Az önérdek a hajtóerő, amely erőfeszítésre indítja az embereket; a verseny az a szabályozó, amely a →közjó szolgálatára kényszeríti az önérdeket, mert mindenki csak úgy boldogulhat, ha arra a helyre áll, ahol a legjobban szolgálja a közösséget is. Minden külső beavatkozás eltéríti a közg-ot ettől az ideális állapottól, mivel nem engedi szabadon működni a benne rejlő erőket. A gazd. ~ szélsőséges irányzata hirdette meg a megalkuvás nélküli, korlátlan szabadságot. - Mo-on a ~nak két vonala alakult ki: a) a racionalista, szabadkőműves szellemi irányzata hatott erősebben, s a kapitalizmus negatív hatású tételeire épített. Ez ellen küzdött Prohászka Ottokár pp., aki elismerte a ~ világtört. misszióját, mert a kiváltságok társad-át megtörte és a népet legalábbis jogilag fölszabadította. Prohászka a gazd. ~t elutasította: „A féktelen konkurrencia olyan átváltozást hozott ránk, amilyen átváltozás a bomlás, a tönkrejutás, a halál”. - b) a nemz. ~ hagyományt Széchenyi, Kossuth, Eötvös és Deák képviselte. Ez a liberális irányzat föllépett minden önkény ellen, tisztelte a személyiséget, nem vetette el a nemz. hagyományt és a vallást. A 19. és 20. sz. magyar polg. megújulás törekvései összeesnek a nemzeti ~ szellemiségével és pol. kísérleteivel. **

LThK VI:1007. - Muzslay 1993:111.