Magyar Katolikus Lexikon > A > abszolutizmus


abszolutizmus (a lat. absolutus, 'feltétlen' szóból): egyeduralmi államforma, melyben az uralkodó korlátlanul uralkodik (→abszolút monarchia), vagy az államszervezet valamely eleme tartja kezében a hatalom javarészét. - A despotizmushoz és a diktatúrához hasonló. Ebben az értelemben nevezték 1849: az önkényuralmat neo~nak. Mo. az ~ meghonosítási kísérleteit egy idegennek tekintett államhatalom próbálkozásaként élte meg. Hamis illúziókhoz vezethet az osztrák ~ kontra magyar rendiség ellentétpár hangsúlyozása. A felemás, gazd. és társad. alap nélkül, fölülről erőltetett ~ a kor Mo-a szemében vajmi kevés előnnyel járhatott, látványos volt a hátrányok és szinte elviselhetetlen terhek sora. Ellenállási mozgalmak és háborúk érték egymást, előbb Erdély támogatásával, utóbb a parasztság részvételével. A m. jogtört-tud. álláspontja szerint a rövid kísérletek soha nem hoztak maradandó eredményt: az átmeneti visszavonulások után újra és újra előretörtek a rendi erők. Mo., melynek áll. önállóságát megtörni soha nem sikerült, s melynek beolvasztását a birod-ba sem jogilag, sem a valóságban nem hajthatta végre Bécs, 1848. IV-ig rendi képviseleti monarchiaként működött. Az udvar abszolutisztikus kísérleteinek eredményeképpen azonban jó néhány lényeges változás is tapasztalható. A közp. kormányzatot modernizálták, kormányszékeket létesítettek Mo. igazgatására: a →Magyar Kancellária és a →Magyar Kamara a birod-hoz hasonlóan épült ki és működött. Ennek ellenére a közp. kormányzat nem épült az érintetlen feudális rendre. Az ~ Mo-on Mária Terézia és II. József alatt tetőzött, 1790-91: a nemesi-nemz. ellenállás megtörte. M.B.