Magyar Katolikus Lexikon > K > kézműves mesterség


kézműves mesterség: ősi, céltudatos emberi tevékenység, melynek során a homo faber ('az alkotó ember') a természet adottságait kéziszerszámok, egyszerű gépek segítségével átalakítja az maga céljaira. - Az ókor fejlett, szervezett kézművessége a népvándorlás idején visszaszorult. A nomádság (így a magyarság) →kézművesei a patriarchális nagycsaládi, ill. a fejed. szolgálónépi szervezetben készítették az életforma megkívánta műveiket. Munkájuk a házilag készített dolgok kiegészítését szolgálta (→házimunka, →háziipar). Kb. 15 mesterség ismert ekkor: ács, esztergályos, faragó, fazekas, íjműves, kerékgyártó, kovács, mészáros, nyerges, ötvös, szabó, szíjgyártó, szűcs, tímár, varga. A →honfoglalás után Szt István (ur. 997-1038) államszervezését követően az alakuló városok fejlődésével, a →munkamegosztás ill. a piac kialakulásával a 13. sz: létrejött az árutermelő városi kézművesség, mely a 14. sz: megalkotta a feudális társad. jellegzetes kézműves szervezeteit, a →céheket. Több iparágban azonban a későbbiekben sem alakítottak céhet. E céhenkívülieket nem tartották kontároknak. Kontár ui. csak a céhes iparágban dolgozó, de a céhbe be nem lépő kézműves volt, akinek munkáját a céh mindenütt, minden téren igyekezett megakadályozni. A 15. sz-tól kezdve társad-unk igénye és ismerete szerint gyarapodott a ~ek skálája, a kézművesek létszáma, sokasodott szerszámkészletük, bővült a technológiájuk és termékeik köre is. Szerepük meghatározó volt a →városiasodásban is. A 19. sz. közepén Mo-on 21 iparcsop-ba sorolható 212 mesterség dívott. - 1. Agyag, üveg, ásvány: →fazekas, füstös-üvegkészítő, gipszöntő, kályhás, korsós, krétakészítő, mészégető, tálas, téglavető, tükörcsináló, üvegkészítő. - 2. Arany, ezüst, apró tárgy: aranyverő, ékszerész, →fésűs, gyűrűműves, →kefekötő, kegytárgykészítő, óratokkészítő, →ötvös, pecsétmetsző, pipakupak-készítő, pipaszárkészítő. - 3. →Bányász, kohász. - 4. Bőr: bőrfestő, →csizmadia, húr-, irha-, kordovánkészítő, nyereggyártó, övkészítő, papucsos, pergamenkészítő, →szíjgyártó, →szűcs, táskakészítő, →tímár, →varga. - 5. Élelmiszer: cukrász, csokoládékészítő, darakészítő, →halász, hentes, hurka-kolbászkészítő, húsfüstölő, kertész, makarónikészítő, méhész, →mészáros, mézeskalácsos (→bábsütő), pásztor, →pék, sajtkészítő, szalámikészítő, vadász. - 6. Építő: →ács, kéménytisztító (→kéményseprő), →kőfaragó, →kőműves, kövező, kútmester, mázoló, szobafestő, üveges, zsindelyező. - 7. Fa: aranyozó, →asztalos, csutorás, deszkametsző, erdész, →esztergályos, fametsző, →faragó, favágó, fényező, →kádár, kaptafakészítő, kosárfonó, puskaágyműves, szénégető, teknővájó. - 8. Fém: →bádogos, drótkészítő, drótos, →harangöntő, →késcsináló, →kovács (balta-, bárd-, fegyver-, kard-, lánc-, páncél-, patkoló-, sisak-, szerszámkovács), köszörűs, kulcskészítő, →lakatos, ónöntő, pénzverő, pisztolyműves, puskaműves, reszelővágó, rézmetsző, →rézműves, rézöntő, sarkantyús, tűkészítő. - 9. Hangszer: hangszerkészítő, hegedűkészítő, →orgonakészítő, zongorakészítő. - 10. Jármű, közlekedés: evezőkészítő, hajóács, →kerékgyártó, kocsifényező, kocsigyártó, postás, révész, szekeres. - 11. Lakberendezés: kárpitos, paplankészítő, tollkikészítő. -

12. Malom: →molnár. - 13. Műszer: fecskendőkészítő, mértékkészítő, műszerkészítő, órás. - 14. Papír: kártyakészítő, könyvkötő, papírdoboz-készítő, →papírkészítő. - 15. Ruházat: álarc-, csat-, erszény-, esernyő-, főkötőkészítő, →kalapos, kesztyű-, legyező-, pántlika-, paróka-, sapkakészítő, süveggyártó, →szabó (köpönyeg-, nadrág-, női szabó, rékli-, szűr-, vékony-, váltó-, vásárműves szabó), varrónő. - 16. Sokszorosító: →nyomdász. - 17. Szesz: ecetfőző, pálinkafőző, →sörfőző, →vincellér. - 18. Textil: aranyfonó, aranyhímző, →csapó, csipkeverő, festő, fonalfehérítő, →fonó, →gombkötő, gubacsapó, hálókészítő, harisnyakészítő, hímvarró, →kötélverő, →paszományos, pokróckészítő, posztónyíró, szitaszövő, →takács (pamut-, selyem-, szőnyeg-, vászontakács), tarisznyakészítő, vattakészítő. - 19. Üdítő: dohányvágó, kávés, tubákos. - 20. Vegyi anyag: enyvkészítő, festékkészítő, folttisztító, →gyertyamártó és -öntő, hamuzsírcsináló, illatszer-, keményítő-, kenőcskészítő, olajütő, patikus, puskapor-, salétromkészítő, →szappanos, sziksó-, timsó-, tinta-, viaszkészítő. - 21. Vegyes: →borbély, ceruzakészítő, felcser, fodrász, →fürdős, íjműves, írótollkészítő, művirágkészítő. - E kézművesek összlétszáma (inas, legény, mester) a 19. sz. közepén kb. 100 ezer fő lehetett. Ez időtől kezdve azonban az Eu-ban már kialakuló, nálunk ekkoriban honosodó kapitalista gyáripar véget vetett a kézművesség egyeduralmának, fokozatosan korlátozta tevékenységüket, több iparágban véglegesen meg is szüntetve azt. A kézművesre ma is szükség van, amikor az embert személyesen, közvetlenül kell ellátni, v. egyedi ill. minőségi művet kell alkotni, javítani. - A gyáripar kialakulása után is tovább dolgozó kézművesek 1872: a céhek megszűnte után a kapitalista gyáriparnak megfelelő szervezetbe, ipartestületekbe szerveződtek, melyeket 1950-51: az →államosítással megszüntettek. - A 20. sz. végén a tömegcikkek uniformizáló hatásának ellensúlyozására ismét mind jobban a ~ek termékei felé fordult az érdeklődés. Mo-on 2000: a Kisiparosok Orsz. Szervezete képviseli a kézművesek érdekeit. B.I.

Möller János: Az eu. manufakturák és fábrikák mesterség műveik stb. Ford. Mokri Beniamin. Pest, 1818. - Kees, Stephan: Darstellung des Fabriks- und Gewerbewesens in Österreichischen Kaiserstaaten. Vol. 1-2. Wien, 1819-23. - Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a céhek tört. Mo-on. 1-2. köt. Bp., 1913. - Mérei Gyula: M. iparfejlődés. Uo., 1951. - Andai Pál: A technika fejlődése az őskortól az atomkor küszöbéig. Uo., 1965. - Bogdán István: Régi m. mesterségek. Uo., 1973. - Bogdán 1984. - Bogdán István: Kézművesek mestersége. Bp., 1989.