🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kefekötő
következő 🡲

kefekötő (lat. setaceorum confector; ném. Bürstenbinder): állati szőrből keféket készítő →kézműves mesterség. Mo-on viszonylag kevés céhszervezetük volt (Buda, Pest, Eger, Sopron, Veszprém stb.). Védősztjük Egerben Remete Szt Antal, akinek egyik attributuma a sertés, amelynek szőre a ~ fontos alapanyaga. N.P.

Céhkat. 1-2. köt. 1975-76. - Csiffáry 1982:131.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.