Magyar Katolikus Lexikon > F > fazekas


fazekas, gerencsér (lat. figulus, ném. Hafner, Töpfer): ősi →kézműves mesterség. - Nyersanyaga az agyag, legfontosabb szerszáma a korong; már egyiptomi ábrázolások pontosan mutatják a ~ munkájának folyamatait. - A Bibliában aránylag ritkán tűnik fel, főleg képi értelemben. Izajás és Jeremiás Jahve szuverenitását szemlélteti a ~ példáján (Iz 29,16; 41,25; 45,9;. Zsolt 2,9; Sir 33,13; Jer 18,6; Róm 9,21). A Siral 4,2 konkrét értelemben tartalmazza; 1Krón 4,23: talán arra gondolhatunk, hogy a ~ok céhet alkottak. Jer 18,1-4; Bölcs 15,7; Sir 27,5; 38,29: részletek a ~mesterséget illetően; vö. Dán 2,41. - A ~mesterség Mo-on korán céhesedett. A 17. sz: elvált tőle a pipacsináló, a 18. sz-tól a korsós, tálas, a 19. sz. elején a kályhás. Agyag, kvarcföveny, oxidok, víz, tűzifa az anyaga; ásó, lapát, rosta, áztatóláda, kavarókád, szelőpad, lábítós korong, fakés, simítóbőr, mázőrlő, égetőkemence a szerszáma, eszköze. A kiásott, porított, ismételten iszapolt és meggyúrt agyagot a korongon vizes kézzel, fakéssel, bőrrel formálva, magasítással, szélesítéssel, mélyítéssel alakítja az edényt. A kiálló részeket (fül, stb.) ezután dolgozza rá. Szikkadás után szükség szerint mázolja, ismét szikkasztja. Kemencében előbb kiszárítja, aztán égeti. A kemence teljes kihűlése után kiszedi az így készített különféle háztartási és díszedényeket, kályhacsempéket. E ~áru készítője mellett a 17. sz: megjelent a →majolika, a 18. sz: a finom →fajansz, a 19. sz. elején a kőedény művese. - Mo-on az ismert legkorábbi ~ céhek a 15/16. sz. fordulóján Bártfán, Désen, Kolozsvárt és Kassán voltak. Összesen kb. 160 céhszervezet volt. Védősztjük ált. Szt Flórián. Céhjelvényeiken gyakran látható Ádám és Éva, akiket Isten agyagból formált. Néha Alexandriai Szt Katalin is előfordul, mert attrib-a, a kerék a ~ok korongjára emlékeztetett. B.I.-N.P.

MN II:317. - Céhkat. 1-2. köt. 1975-76. - Bálint I:51; II:499. - Ethnogr. 1978:243. (Nagybákai Péter: Mo-i ~ céhpecsétek) - Bogdán 1984. - BL:428.

fazekas