🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > fazék
következő 🡲

fazék (lat. olla): főzés céljára készült →edény. - A m. ~ szó annak emlékét őrzi, hogy az első ~ak →fából készültek. Később az →agyagból készített ~ vált általánossá. - A Szentírásban főként húst főztek benne (pl. 1Sám 2,14; 2Krón 35,13; Bír 6,19; Mik 3,3); ritkán →fémből is készült (Sir 13,2). Jeremiás első látomásában a lobogva forró ~ az É-ról érkező veszedelem (1,13); a ~ alatt ropogva égő tövis a balga ember nevetésének képe (Préd 7,6). A régészeti leletekben fületlen és kétfülű változatban egyaránt előfordul; mindkettőnek egyenes és kerek az alja, mint a hellén korból ismert ~nak, csak az gömbölyűbb. T-K. Galling a ~ kategóriájába sorolja azokat a 2 v. több fülű edényeket is, amelyekhez kerek állvány is tartozott. →húsos fazék **

MNL II:68. - BL:428.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.