Magyar Katolikus Lexikon > A > asztalos


asztalos (lat. arcarius, lignarius ném. Tischler): →kézműves mesterség, mely a 13. sz. során az →ácstól vette át fokozatosan a finomabb famunkát; céhet is alkotott. - Puha- és keményfa gerenda, deszka, léc anyagból enyv, pác alkalmazásával, fűrész, gyalu, véső, kés, fúró, ráspoly, kalapács, valamint szorító, gyalupad használatával különböző kötésmódokkal, felületképzéssel, borítással a mindenkori stílusnak megfelelő bútort, padlót, lépcsőt, faburkolatot, ill. valamivel durvább munkával az épület méretéhez, stílusához alkalmazott nyílászárókat készít. - Az első ~ céhek Mo-on a 16. sz: bukkannak föl, de inkább csak a 17. sz. elején kezdtek elterjedni. 63 önálló céhszervezetüket ismerjük, de sok rokonszakmával (üveges, lakatos, puskaműves) is volt közös céhük. - Védősztjük, mint általában minden fával dolgozó mesterségé, leggyakrabban Szt József volt; néhol Szt Anna, mert az oltárszekrény elkészítése az ~ mesterremekek közé tartozott, és Anna méltó volt arra, hogy az „élő tabárnákulumot”, Máriát méhébe fogadja. A nagyvázsonyi ~ok zászlóján szokatlan módon Noé képe látható a bárkával és egy fűrésszel. B.I.-N.P.

Nagybákay 1971:147. - Bogdán 1973. - Céhkatalógus - Bálint I:260, 262; II:99.