gombkötő (lat. nodularius, ném. Schnürmacher): a 15. században honosodó, később céhesedő →kézműves mesterség. - A 16. sz-tól itáliai eredetű paszományt is készített, nevezték ezért paszományosnak is. A 19. sz. során a fém, szaru stb. füles gomb elterjedésével e mesterség háttérbe szorult. Különböző színű selyem-, arany-, ezüstfonálból, szkófiumból (ezüst- v. aranyfüstsodrat) gombot, paszományt készített. Az utóbbi csak dísz, az előbbi szükségleti cikk: ruhazár. Mo-on a m. ízlésű ruhaviselethez szükséges zsinórokat az ún. magyar ~k állították elő. 83 önálló céhük és még jónéhány, főleg a m. szabókkal közös céhszervezetük működött. Védősztjük Szt Mihály (az ő képe látható a győri ~ céh 17. sz. behívótábláján) és Szt László kir., akit a barokk korban díszes, zsinóros m. ruhában ábrázoltak. N.P.

Céhkat. I-II. - Bálint I:504. - Bogdán 1984.

Gombkötő Zsuzsanna Berta, KN (Szombathely, Vas vm., 1894. jún. 24.-Szombathely, 1976. júl. 12.): szerzetesnő. - Apja György, anyja Takács Anna. Zsámbékon 1912. IX. 29: lépett a →Keresztes Nővérek kongregációjába, fog-át uitt 1916. VII. 29: tette. Bpen, Németcsernyén dolgozott. - A szétszóratás után 1950 őszén Szombathelyen rokonok fogadták be. r.k.