🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > Tamás
következő 🡲

Tamás, Szt (héb. 'iker', gör. Didümosz): az Újszövetségben egy a 12 →apostol közül. - A szinoptikusoknál csak az ap-ok listáján szerepel (Mt 10,3; Mk 3,18; Lk 6,14; ApCsel 1,13). Jn-ban több helyen találkozunk vele, figyelmet érdemlő szerepekben: Jn 11,16: ~ vállalja azt a sorsközösséget Jézussal, mely a tanítványoknak életük feláldozását jelenti; 14,5: a többiek helyett is ~ fogalmazza meg, hogy még a tanítványok is mennyire nem értették meg Jézust, nem tudták, hova megy s hogy Ő az út; 20,24-29: a „hitetlen” ~ húsvét utáni tört-e a tanítvány szíve mélyéből fakadó vallomás, mellyel „én Uram, én Istenem”-nek vallja a feltámadt Krisztust. - Az Abgár-legendában Jézus ~sal szerveztette meg Edesszában az evang. hirdetését, ezért ~t Szíria É-i részében a kerség egyik megalapítójának tekintették és mindig nagyon tisztelték. Cézareai Euszébiosz Órigenészre hivatkozva mondja, hogy ~ a pártusok földjén hirdette az evang-ot. A 3. sz. apokrif Tamás apostol cselekedetei szerint viszont ~ Indiában térített és ott halt vt-halált (→Szent Tamás apostol evangéliumi egyháza). - ~ nevéhez több apokrif irat fűződik: Tamás apostol cselekedetei, Tamás apokalipszise, egy gyermekségtörténet és Tamás apostol evangéliuma. Ez utóbbiról sokáig csak az egyházatyák írásaiból volt tudomásunk. 1945-46: Nag Hammadiban 13 kz-ot találtak, melyek közül az egyik szahidi változatban megőrizte ezt az apokrif evang-ot: „Jézusnak, az Élőnek titkos szavai, melyeket az Iker Júdás Tamás följegyzett”. Jézus 114 mondását (→logia) fűzi lazán össze. Csak Jézus tanítása iránt tanúsít érdeklődést, történetét és cselekedeteit figyelmen kívül hagyja, ugyanígy a szentségtant és a szenvedéstört-et is. A mondásoknak kb. fele csaknem szó szerint egyezik a szinoptikusok anyagával, János hatására ellenben semmi sem mutat. A szakértők ált. véleménye szerint 140-150: keletkezett. Belső egysége, forrásai, keletkezési helye, esetleges gnosztikus jellege kérdésében még nem alakult ki szilárd vélemény, így a Jézusra vonatkozó ismeretek gyarapodását alig várhatjuk tőle. - A hagyomány szerint a Szűzanya mennybevitele közben, bizonyságul a kételkedő ~ ap-nak, visszaejtette az övét, melyet ereklyeként a prátói dómban őriznek mint Mária övét. - Ikgr. Az ap-ok sorában és mint az ácsok és építészek védősztjét ábrázolták. Attrib-ai: kezdetben kard v. lándzsa (Köln, Dóm, Háromkirályok-oltár, 1181/1230), később legtöbbször derékszög, néha kő. Gyakran szerepel Becket és Aquinói Szt Tamással együtt. Kedvelt téma volt a hitetlen ~ (Jn 20,24-29) (elefántcsonttábla, 990 k.; Verocchio szoborcsop-ja a firenzei Orsanmichelén, 1483). A kk-ban azt tartották róla, hogy Mária mennybevitelét is kétségbe vonta, mire a Szűzanya a mennyből ruhájának övét ejtette le neki, hogy meggyőzze (Firenze, a Porta della Mandorla dombodműve, 1414/21). - Hitetlen Tamás néven is emlegették. Innen a hajdani m. szólás: Szent Tamás szolgája vagyok, vagyis akkor hiszem, ha látom. Regényes legendáját, indiai tetteit részben az apokrifok alapján a Legenda Aurea, ennek nyomán az Érdy-kódex adja elő. Kk. szárnyasoltárainkon ~ ált. a 12 ap. társaságában (Bártfa, 1480; Esztergom, Ker. Múz., 1494; Pozsony, Szl. Galéria, 1470; Késmárk, 1470; Ludrófalva, 1510; Turócbéla, 1520) v. Krisztus kínszenvedésének és föltámadásának eseményei között (Muzsna, 1521; Nagyszeben, 1510) jelenik meg. Oltára volt Körmöcbánya (1431) tp-ában, Gyulafehérvár (1446) és Győr (1520) szegyh-aiban. - Laskai Ozsvát följegyzése szerint a fehérvári baz. ereklyéi között őrizték ~ ujját is. ~t a kk. m. egyh. mindig számon tartotta, de ünnepének alkalmatlan kalendáriumi helye, a karácsony közelsége miatt titulusa igen ritka. Korai Szörcsök (1299) és Biharban Széplak (Berettyószéplak, 1327) patrociniuma. 2000: Nárai (Szombathely mellett), Dunahidas, Erdélyben Csíkszenttamás, Székelyszenttamás, a Szepességben Menguszfalva. - ~ kedvelt keresztnév, melyből családnevek is születtek: Tamás, Tamási (eredetileg Tamásé), Tankó, Toma, Tomka, talán még Tima, Timaffy. Helyneveink: Csíkszenttamás, Rábaszenttamás/Rábatamási, Székelyszenttamás, Szenttamási (Arad), Szenttamás (Bácska), az elenyészett Kerekszenttamás (Fejér, Zámoly határában). - ~ a Gergely-féle naptárreform óta valóságosan az esztendő legrövidebb napja, a téli napfordulat csillagászati időpontja. Nem csoda, ha a Luca-napi ősi hiedelmek részben ~ napjára is átterjedtek. A nap Körmenden a szerelmi varázslat alkalmas ideje. Az Alföldön társtalanul áll az a békéscsabai szokás, hogy ~ napján a tót lányok vállukkal rázták a sövényből font kerítést. Amerről kutyaugatást hallanak, onnan jön a kérőjük. Rázás közben ezt mondták: „Kerítés, kerítés, megrázlak. Szent Tamás kérlek, szeretném megtudni, hol fogok lakni.” Hasonló hagyomány a sárosi lánynépnél is él. (A sövény András estéjén való megrázásának hagyománya hasonló szöveggel ismert a K-i németségnél is.) Aki Göcsejben ~ napján disznót ölt, annak minden esztendőben kell ezen a napon valami háziállatot vágnia, mert különben ~ öl, azaz a jószágokból valamelyik elpusztul. Szintén Göcsejben a ~ napján vágott disznó háját benedekhagymával és lasztikom gyökerével összetörik: sokféle betegségnél használják. Szőregen a napnak Disznóölő Tamás a régi neve. Az ekkor vágott disznónak Szent Tamás hája, tamási háj, tamásháj néven emlegetett háját a tápaiak, alsóvárosiak kelevényről tartják foganatosnak. Szögre akasztják, olykor 5-6 évig is eltartják. Ha valakinek kelése van, a hájnak egy darabját szétdörzsölik és a beteg testrészre kötik. A szomszédok is eljárnak az ilyen házhoz kölcsönkérni. - A Szt Tamás hájáról egyébként 1731: a szegedi boszorkánypörökben is szóltak: Az kis fazekacskában pedig Szt Tamás hája volt és szentölt tömjén, istenfája s szentölt víz is volt benne, de igen kikeneködött belőle, azzal kente volt meg. **-R.É.

Pataky Arnold: ~ cselekedetei. Irodtört. tanulm. a kerség első századaiból. Bp., 1931. (A SZIA hittud-bölcs. o. felolvasásai II.5.) - Bálint I:85. - BS XII:536. - Kirschbaum IV:301. - Sachs 1980:332. - BL:1768. - MN 1990. VII:228. (Tátrai Zsuzsanna)

Tamás, Aquinói, Szt, OP (Roccasecca vára, Nápoly m., Itália, 1225. v. 1227.-Fossanuova ciszterci apátság, 1274. márc. 7.): egyháztanító. - Az Aquinói gr. családból született. Mint legkisebb fiút klerikusnak szánták, ezért 5 é. korában a montecassinói bencésekre bízták nevelését. 1239: a nápolyi egy-re küldték, ahol grammatikát, logikát és termtud-t tanult. 1244. IV: belépett a kolduló domonkos r-be, amit anyja annyira ellenzett, hogy amikor elöljárói É-ra küldték, útközben bátyjaival elfogatta, és 1245 őszéig várukban fogva tartották. Amikor a család elbocsátotta, a rfőn., →Teutonicus János Párizsba küldte, ahol Nagy (Szt) Albertet hallgatta, kihez élete végéig benső barátság szálai fűzték. 1248: követte Albertet Kölnbe, ahol hamarosan asszisztense lett, mint baccalaureus biblicus tanítani kezdett. Albert ajánlására rendje 1252: Párizsba küldte, ahol megkezdte szentencia-magyarázatait. 1256: teol. magiszter, de a koldulórendi tanárokkal szemben tanúsított ellenállás miatt csak 1257. VIII. 15: fogadták be (Szt Bonaventurával együtt) a magiszteri karba. - 1259: visszatért Itáliába, vsz. Nápolyba. 1261: Orvietóban a konventben tanított. 1265: kapta a a megbízást, hogy Rómában főisk-t szervezzen a tehetségesebb rendi növendékeknek. 1268: ismét Párizsba küldték, hogy az egy-en tanítson. 1272: Nápolyban megszervezte a r. főisk-t. 1273. XII. 6: befejezte a tanítást, visszavonult minden megbízatásból. 1274: a p. hívására elindult a →lyoni zsinatra, de útközben megbetegedett és a fossanuovai ciszt. apátságban elhunyt. Halála a zsinat tagjai közt mély részvétet keltett, a párizsi egy. mint „a század napját és világosságát” gyászolta. - 1323: avatták szentté, 1567: egyháztanító, 1880: „minden katolikus iskola védőszentje”. A hittanhallgatók, kv-kereskedők, isk-k, szüzek védőszentje. Viharban hívják segítségül. Ü: márc. 7. - ~ mint filozófus, a kk. gondolkodókra jellemző misztikus hajlamokon bámulatos fegyelmezettséggel uralkodó egyéniségével tűnik ki. Személyi vonatkozásokon, érzelmi mozzanatokon felülemelkedő, tárgyilagos ténymegállapításra törekvő, sokoldalú, analízisei felett hatalmas szintetikus erővel rendelkező, ritka munkabírással megáldott elme. Az igazság bírásáért nem kellett oly küzdelmes pályát megtennie, mint Szt Ágostonnak. Lelki harcoktól megkímélt, nyugodt, harmonikus egyéniségét tükrözik művei is. - A filozófia öncélúságának felismerésével elfogultság nélkül igyekezett elmélyedni a különböző rendszerekbe. A szinkrézis veszedelmét szerencsésen elkerülve, →Arisztotelész, Szt Ágoston, az →újplatonizmus és az →arab bölcselet gondolatvilágának az értékeit sikerült szintézisbe foglalnia. Forrásai értékelésénél az a szempont volt mérvadó előtte, hogy a tételek elfogadásánál nem az állítók tekintélye, hanem azok az érvek a döntők, melyek az állítást alátámasztják. S mivel úgy találta, hogy e követelménynek Arisztotelésznek tapasztalaton alapuló, egységes, zárt gondolatrendszere felel meg a legjobban, a platonikus hatás alól korán felszabadítva magát, mesterénél, Nagy Szt Albertnél nagyobb határozottsággal és következetességgel foglalt állást Arisztotelész mellett, anélkül, hogy a kritika jogáról vele szemben is lemondott volna. A maga elé tűzött cél mellett rendíthetetlen határozottsággal tartott ki, noha kívülről az →averroistákkal, a →skolasztikán belül pedig a platonikusokkal ugyancsak kemény küzdelmet kellett vívnia. - Ez a biztos és határozott állásfoglalás szintézise sikerének a titka. Az arisztotelizmusban is benne rejlő teocentrikus tendenciák kifejlesztésével kiszélesített világképét Szt Ágoston eszmetana íveli át. Az arisztotelizmus ideálisabb tartalommal telítésével s a platonizmus merész röptű intuícióinak a tapasztalat előtti igazoltatásával alakult ki ~ teocentrikus rendszere, melyet az egészen uralkodó belső egység mellett méltán hasonlítanak a kk. dómjaihoz. De nemcsak a tartalmi egység, hanem az okfejtés világossága, a kifejezés szabatossága és gördülékenysége tekintetében is ~ műve a kk. legsikerültebb szellemi alkotása, mely részére a princeps scolasticorum, 'a skolasztikusok fejedelme' nevet maradandóan biztosította. - ~ a →metafizika tételeit a létfogalom elemzéséből vezeti le. Az összefüggések megragadásához az intuíció képességével nem rendelkezvén, a valóságot csakis fogalmaink révén közelíthetjük meg. Lelki fejlődésünk során eszmélődésünk kezdete a legelső és legegyetemesebb fogalom kialakítása, a minden közelebbi meghatározás nélküli →lét (STh I, 5, 2; De verit. I, 1). E legelső fogalmunk minden további ismeretünk burkolt foglalata, mert további ismereteink (→szubsztancia, →ember) vagy ennek konkrét meghatározásai, vagy az egyetemesség különböző viszonyait (→lényeg, →jó) jellemzik. A létfogalom szabja meg tudásunk határát, mert ami a lét fogalma alá nem vonható, nem ismerhető meg. Egyetemleges kiterjedtségénél fogva ez tehát a legtranszcendentálisabb fogalom. Felette áll a kategóriáknak, mert a →kategóriák a lét bizonyos módjait fejezik ki, de a lét az összes kategóriákat átfogó mozzanat. A léthez semmi kívüle álló jegy nem adható oly módon, mint a →nemhez a →faj, v. a →magánvalóhoz a →járulék (De verit. I, 1). - A lét közelebbi ismeretét részben a →lét transzcendentális tulajdonságainak, részben a lét különböző módjainak vizsgálatával nyerjük. A →gondolkodás és →cselekvés tárgyainak, a tud-os, erkölcsi és művészi értékeknek a dolgok belső, ontológiai struktúrájához való vonatkoztatása adja meg ~ bölcseletének sajátos létfilozófiai jellegét s értékszemléletének realisztikus vonását. - A lét tapasztalatilag kétségtelen változó voltának magyarázatára a fontos arisztotelészi fogalompár, a →lehetőség és →ténylegesség (potentia-actus) elve szolgál. Ennek alkalmazásával jutunk a →lényeg és →létezés viszonyának a megállapításához, mely a tomizmus nagyfontosságú tétele. - A lényeg (essentia) az a léttartalom, melyet a dolog definíciója kifejez (I, 29, 2). A létezés (existentia, esse) a lényeg megvalósulása (actualitas essentiae), a valóság rendjébe való kihelyeződése. - A lét okaira vonatkozólag ~ elfogadja Arisztotelész létesítő, anyagi, formai és cél-ok négyes felosztását, de nagy szerepet játszik rendszerében az →eszközokság, melyben egy létesítő ok nem önállóan, hanem a főoktól (causa principalis) átvett indítással működik (STh I, 45, 5; Gent. II, 21). - A forma által nyert valóságos létnek a tevékenységtől való megkülönböztetésére szolgál az elsődleges és másodlagos aktus felvétele (actus primus-actus secundus), s ezzel kifejezésre jut az állag és járulék megkülönböztetésén alapuló azon tétel, hogy a szubsztanciák a működések hordozói, de nem azonosak a működéssel. A működésekből következtetve jutunk el azok alapjának, a természetnek (natura) az ismeretére, s viszont a természet meghatározza a működést (operari sequitur esse STh I, 75, 2.; Gent. II, 79). A célszerűségnek Arisztotelésznél is jobban kidomborító bizonyítékát szolgáltatja a cél-oknak, mint legfontosabb oknak (causa causarum) kiemelése. Az anyag ui. csak egy létesítő ok behatására ölthet formát, de utóbbit csak valami célra való törekvés indíthatja a működésre. A cél-ok tehát az összes többi okok működésének megindítója és irányítója (STh I-II, 1. 2). - Isten létét a tapasztalatból kiinduló öt úton bizonyítja, →istenbizonyítás öt útja (STh I, 2, 3.). - A világ időbeni teremtése hitigazság. Bölcseleti érvekkel az időbeni v. az öröktől való teremtés kérdése nem dönthető el (STh I, 46, 2), azonban magának a teremtésnek a tényét ~ Nagy Szt Alberttel és Maimonidesszel szemben bölcseletileg is bizonyíthatónak tartja. - A fizikai világban a forma érvényesülésének a foka határozza meg a lények rangsorát. A szervetlen világban még az anyag van túlsúlyban; a növényeknél a formának az anyag tehetetlenségét legyőző ereje már az önmozgásban nyilvánuló életben jut kifejezésre; az állatvilág már érzéki működésre is képes, végül az ember az anyagtól független tevékenységre is képes. Sajátos létformája, a szellemi lélek által az ember Isten közelébe, az anyag és a szellemvilág határmesgyéjére emelkedik (→lélek). - Lelki tevékenységeink a tárgyakhoz kétféle vonatkozásban lehetnek: a megismerés a tárgyat befogadó, a törekvés a tárgyi világra kiható működés (STh I, 60). - Az érzékek által felfogott tárgyra ösztönszerűen irányuló érzéki törekvéstől (appetitus sensitivus) megkülönböztetendő a valóság egész körére beállított szellemi törekvőképesség, az →akarat (STh I, 80, 2.; De verit. 22, 4). Az arisztotelészi, Szt Ágoston-i etika és a korábbi kk. hagyományainak eredeti szintézise ~ rendszeres összefoglalásra törekvő etikája, mely szervesen illeszkedik be gondolatrendszere egészébe. Ez az etika is pszichológiai kiindulású, mint az arisztotelészi, de az emberi törekvés célpontját az örökkévalóságba helyezi át. →tomista etika - ~ Arisztotelésszel vallja, hogy az ember természeténél fogva társas lény. Mivel ösztönei az állatnál fejletlenebbek, az ember a létfenntartáshoz szükségeseket csak mások segítségével, társad. együttélésben szerezheti meg kielégítő módon. A társas természet egy másik követelményét látja az emberek egyénenként különböző képességeiben, mely a kölcsönös kiegészülésre utal. S a beszéd képessége szintén az ember társas életre rendeltségét bizonyítja. A közlés, önmaga megnyílása a szellemi lény tökéletességéhez tartozó tulajdonság (→politika) Elszórtan közölt esztétikai nézetei is szorosan hozzásimulnak metafizikai és lélektani tanításaihoz (→szép). - Ikgr. Rendi ruhában, tonzúrával, tanítva ábrázolták: egy nyitott kv-re mutat, v. ujjain számlálja az Isten megismerésének útjait (Justus van Gent, Párizs, Louvre, 15. sz.). - Attrib-ai: keblén a nap, kv. és toll, kehely v. monstrancia, a Szentlélek galambja, liliom, lábánál mitra és pásztorbot. Kortársai szerint kövér volt, s ezt főként a 15. sz. óta portréin is jelzik (ülő szobra, lipcsei egy., 1400 k.). A wismari Szt György-tp. ~-oltárán életének szinte minden jelenete látható (ma az egykori domonkos ktor ebédlőjében). →Averroës elleni harcát is ábrázolták: sztek, próf-k és az egyházatyák v. Arisztotelész és Platón között trónol, lábánál a legyőzött Averroës (B. Gozzoli, Párizs, Louvre, 1480 k.). Andrea da Firenze ~t az Ó- és ÚSz-et megjelenítő Mózes, 4 evang. és Szt Pál közé állítja. ~ győzelme c. képén (Firenze, S. Maria Novella, Sp. kpna, 1365/70) lábánál Arius, Sabellius és Averroës, a legyőzött eretnekségek képviselői. - Művei: a) Kommentárok: Arisztotelész különböző műveihez (1260 u., részben későbbi szerzők által folytatva), Boëthiushoz (De Trinitate, De hebdomadibus), Pszeudo-Dionüszioszhoz (De divinis nominibus) s a Liber de causishoz, melynek újplatonikus eredetét felismerte. - b) Összefoglaló nagyobb művek: a legkorábbi 1253-55: a Petrus Lombardus Szentenciás könyvéhez írt magyarázatok. 1264 e. Spo-ban az arabok megtérítésén fáradozó rendtársak kérésére készült a ker. vallás apológiáját tartalmazó Summa Contra Gentiles. Legterjedelmesebb és legkésőbbi a hittud-t 3 részben fejtegető Summa Theologica, melyen 1266-tól élete végéig dolg. A harmadik rész a 90. quaestióig ~ műve, a hátralevő rész (Supplementum) tanítványától, Pipernói Reginaldtól származik. A Summa Theologica anyagának rövidebb feldolgozása a befejezetlen Compendium Theologiae (1260 u.). - c) A questio-irodalomhoz tartozó fontosabb művek és kisebb munkák (opusculae): Quaestiones disputatae (De veritate 1256-59, De potentia, De spiritualibus creaturis, De malo, De virtutibus in communi) és a Quaestiones Quodlibetales (valamennyi 1260 u.). De ente et essentia (legkorábbi műve), De unitate intellectus contra Averroistas (1268), De regimine principum (csak a két első kv. eredeti), De aeternitate mundi contra murmurantes (kb. 1270), De principio individuationis, De principiis naturae, De natura materiae. - Magyarul: Jézus evang-a és a Szentatyák. Szemelvények ~ Catena Aurea c. művéből. Közli: Dezső István. Rákospalota, 1942. - ~ szemelvényekben m-ul és lat-ul. Vál., bev., ford. és magy. Schütz Antal. Bp., 1943. (2. és 3. kiad. 1943) - A nyolc boldogság és a szentatyák. Szemelvények Catena Aurea c. művéből. Ford Dezső István. Rákospalota, 1946. (Lelkiélet kis kv-ei 61.) - Summa Theologiae I. Latin-magyar. Ford. Tudós-Takács János. Bp., 1994. Ke.P.

Margott Ferenc: ~ mariológiája. Ford. Aiben Mátyás. Bp., 1881. - Gonzales, Zefirini: Tanulm-ok ~ bölcsészetéről. Ford. Michalek Manó. 1-3. köt. Uo., 1883-85. (Házi kvtár 46-47, 50.) - Stöckl, Albert: A bölcs. tankv-e. ~ nyomán. 1-3. köt. Átd. Répássy János. 2. kiad. Eger, 1884-85. - Lubrich Ágost: Természetbölcselet. Az ~on alapuló bölcselkedés legújabb örökbecsű vívmányai nyomán. 1-6. köt. Bp., 1890-93. - Steécz György: Helyzetmennyiségtud. és mennyiségtud. alapjainak reviziója ~ bölcs. elvei alapján. Uo., 1894. - Kozáry Gyula: Descartes és ~, kül. tek. az ismeret-elméletre. Uo., 1896. - Joyan Károly A.: ~ életrajza. Ford. Szabó Szadocus. Uo., 1898. -: ~ életrajza. Ford. Palucsák Pál. Uo., 1901. - Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések Ágoston és ~nál. Uo., 1911. (Klny. Hittud. Folyóir.) - Szabó, Sadoc(us): Die Auktorität des hl. Th. von Aquin in der Theologie. Wien, 1919. - Kecskés, Paul: Das Problem der sittlichen Freiheit nach Spinoza und Th. von Aquin. Dissz. Bp., 1923. - Molnár Márton: Rendi ájtatosságok ~, Ferreri Szt Vince, Szt Domonkos és a legszebb rózsafüzér kirnéja tiszt-ére. Szombathely, 1923. - Várkonyi Hildebrand: ~ fil-ja. Bp., 1923. (Fil. kvtár 5.) - Erdey Ferenc: A cserkészped. alapelvei ~ elméletének világánál. Kalocsa, 1924. - Hirschler József: ~. Jubiláris gondolatok. Kolozsvár, 1924. (Klny. Erdélyi Irod. Szle) - Horváth Sándor: ~ írói egyénisége. Bp., 1924. -: ~ világnézete. Uo., 1924. (Szt István kv-ek 21.) - Palustyák, Pulus: Imago Dei in homine. Romae, 1924. (Klny. Xenia Tomistica) - Zubriczky Aladár: ~ nagysága. Bp., 1924. - Faragó, Johannes: Argumenta quae D. Thomas ut unice demonstrativa affert ad probandam Dei existentiam sunt fundamentum et ratio distinctiva tum eius theologiae tum eius methodi. Temesvár, 1927. -: De demonstratione metaphysica Dei existentiae seu Deum esse nonnial per quinque argumenta metaphysica D. Thomas potest apodictice demonstrari. Uo., 1927. - Faragó János: Az isteni gondviselés ~ szerint. Uo., 1927. - Schütz Antal: A bölcs. elemei ~ alapján. Bp., 1927. - Záborszky István: A lelkiismereti ítélet kialakulása erkölcsi cselekvésünknél ~ szerint. Esztergom, 1927. - Notter Antal: ~ és a mai társad. erkölcsi válsága. Bp., 1928. (Az ~-Társ. felolvasásai 1.) - Horváth, Alexander: Eigentumsrecht nach dem hl. Th. v. Aquin. Graz, 1929. - Erdey Ferenc: A 13. sz. bölcseletének világa és ~. Bp., 1930. (A SZIA hittud-bölcs. o. felolvasásai II.4.) -: Szellemi kultúrélet a 13. sz: és ~. Kalocsa, 1930. (~ és a modern kultúra) -: Egy fejezet a kk. sportetika tört-éből. A sport kérdései ~nál. Bp., 1930. (Orsz. Testnev. Tanács kvtára 44.) - Horváth, Alexander: De voluntate humana. Romae, 1930. - Ibrányi, Francisco: Ethica secundum S. Thomas et Kant. Uo., 1931. (Theses phil. pontifici Coll. Angelici) - Schmitz Sándor: ~ gazd. elvei. Gazd-tört. tanulm-ok. Homok, 1931. - Horváth, Sándor: La Sistensi scientifica di San Thomas d'Aquino. Trad. dal latino Ceslao Pera. Vol. 1. Torino-Roma, 1932. - Chesterton, Gilbert Keith: Aquino S. Thomas. London, 1933. (m-ul: ~. Ford. Boldizsár Iván. Bp., 1938) - Ibrányi Ferenc: ~ Summa theológiája a tomizmus tört-ében. Bp., 1935. (Klny. ~ Társ. Bölcs. Közleményei) - Szabó F. Dániel: Szentbeszédek ~ után szabadon átd. Arad, 1935. - Félegyházy József: ~ Pázmány bölcs. munkáiban. Bp., 1940. (Klny. Bölcs. Közlem.) - Hegedüs József: ~ jogbölcseletének szintetikus jellege. Uo., 1941. (Klny. Notter Antal emlékkv.) - Horváth, Alexander: Der thomistische Gottesbegriff. Freiburg, 1941. - Péterffy Gedeon: A regula és ~. A bencés szellem hatása ~ gondolatvilágára. Uo., 1941. (~ tanításának patrisztikus forrásai) - Sándor Pál: ~ és Szt Ágoston. Uo., 1941. (Faust kis kv-ei) - Cselényi István: Ismerési fokok és módok ~ Summa Theologia-jában, kül. tek. az angyalokra. Nyíregyháza, 1942. - Péterffy Gedeon: Igazságos béke. ~ és Kant. Bp., 1942. (~ tanításának patrisztikus forrásai) -: ~ és az Atyák. Uo., 1942. (Uaz) -: A tevékeny élet. Tomista hivatásetika. Uo., 1942. (Uaz) - Fikk László: ~ ismeretelmélete. Kolozsvár, 1943. (Dolgozatok a M. Kir. Ferenc József Tudegy. Philol. Int. Új sorozat 2.) - Péterffy Gedeon: Nemzetk. igazságosság. A nemzetk. jog alapvetése ~ tanítása és XII. Pius Summi Pontificatus enc-ja alapján. Bp., 1944. (~ tanulm-ok 52.) - Horváth Sándor: Örök eszmék és eszmei magvak ~nál. Bölcs. és hittud. tanulm-ok. Uo., 1944. - Péterffy Gedeon: Bűnbánat és ártatlanság. (Summa Theol. II-II. 106. 2.) Uo., 1944. (~ tanulm-ok) - Fenyvessy Jeromos: Művészetbölcs. mogyoróhéjban. ~ nyomán. Uo., 1946. - Fenyvessy, Hieronymus: Christ und Staat. Die soziale Frage in den Pauluskommentaren des Hl. Th. von Aquin. Köln, 1952. - Kovács, Francis: Die sthetik des Th. von Aquin. Berlin, 1961. - Horváth Tibor: Caritas est in ratione. Münster, 1966. - Szt Tamás breviárium. Összeáll., ford. Lelovics Lipót. Bp., 1968. - Veres, Tamo: Iskonski mislilae. Zagreb, 1978. (Biblioteka „tragovi svjetla” 1.) - Dományi, Thomas: Der Römerbriefkommentar des Thomas von Aquin. Bern-Frankfurt/Main-Las Vegas, 1979. - Sachs 1980:334. - Horváth Sándor (1884-1956) emlékkv. Örök eszmék ~nál. Összeáll. Dabóczi Mária, Fila Béla, Fila Lajos. Bp., 1985. - Bolberitz Pál-Gál Ferenc: ~ fil-ja és teol-ja. Uo., 1987. - BS XII:544. - Existentia 1992:611. (A m. vonatkozású Szt ~-irod.) - Schütz 1993:372. - LThK 1993. IX:1509. - Tanítvány 2003:1. sz. (Rokay Zoltán: A Mester és a Tanítvány azonos - Nagy Szt Albert és ~ az értelem egységéről)

Tamás, Becket, Szt (London, Anglia, 1118. dec. 21.-Canterbury, 1170. dec. 29.): püspök, vértanú. - Normann kereskedőcsaládban szül. A mertoni ágostonosoknál és Párizsban tanult. 1140: hazatért, számvevő lett. 1143: Theobald canterburyi érs. udvarába került, aki Bolognába, majd Auxerre-be küldte jogot tanulni. 1154: fődiákonussá tette. 1155: az érs. kancellárnak javasolta ~t, II. Henrik ki is nevezte, és a rendkívüli emlékezőtehetséggel, beszédkészséggel, tapintattal megáldott ~ a kir. legbensőbb barátja és legfőbb támasza lett. Ismételten szembeszállt az Egyházzal a kir. érdekében. Ezért 1162: Theobald halála után a kir. megválasztatta érseknek. A választás ellen egyedül Gilbert Foliot pp. tiltakozott. - ~ ellenkezett, megmondta a kir-nak, hogy érs-ként nem szolgálhatja úgy, mint addig, de Henrik ezt nem vette komolyan. VI. 1: ~t pappá, másnap pp-ké sztelték, s lemondott a kancellárságról. A kir. ezt személyes sértésnek vette, s egyre ellenségesebb lett. 1163 tavaszán G. Foliotot nevezte ki londoni pp-ké, aki szervezni kezdte ~ ellen a többi pp-öt. Nemsokára jogvita támadt: Henrik meg akarta szüntetni a →privilegium forit. Ezért ~ X: Westminsterben zsinatot tartott, a pp-ök támogatták tiltakozását, de mikor a kir. akarata meghiúsulása láttán elhagyta Londont, többségük utánament. Ezután 3 pp., a chichesteri Hilarius, a yorki Rogerius és a londoni Foliot együtt fordult ~ ellen. Amikor ~ jelezte, hogy hajlik a kir. akaratához, ez zsinatot hívott össze Clarendonba, hogy ~ nyíltan engesztelje ki őt. E zsinaton a pp-ök cserbenhagyták ~t, aki a javasolt konst-kat nem írta alá. III. Sándor p., aki korábban a kir. előtti meghajlást javasolta ~nak, most megerősítette lépését. - 1164 őszén a kir. zsinat elé idézte ~t Northamptonba, megfosztotta vagyonától és fölszólította, hogy mondjon le. A köv. éjszakán ~ Fro-ba menekült a Sens-ban tartózkodó pápához. Visszaadta érs. kinevezését, amit a pápa elfogadott, s egy időre a pontignyi ciszt. ktorba küldte ~t. Ott egyszerű szerz-ként élt és intézte a rábízott ügyeket. - 1170: Henrik látszólag kibékült ~sal, aki hazatérve azonnal fölfüggesztette a yorki érseket és kiközösítette Foliot és Jocelin pp-öt. Az érintettek bepanaszolták a kir-nál, akinek dühkitörését 4 lovag ~ halálos ítéleteként értelmezte és XII. 29: a szegyh-ban vesperás közben bántalmazták és megölték. - A nép és a szerz-ek ~t azonnal vt-ként tisztelték. III. Sándor 1173. II. 2: sztté avatta. 1174. VII. 12: Henrik kir. elzarándokolt a sírjához, és nyilvánosan vezekelt. - A reformációig ~ sírja Compostelával (Spo.) vetekedő zarándokhely volt. VIII. Henrik 1538. IV. 24: hatalmi tébolyában ~t törv. elé idézte, majd lázadás és felségárulás címén halálra ítélte, az ítélet végrehajtásaként ereklyéit elégette, sírját összetörette, a fogadalmi tárgyakat elkobozta, minden ábrázolását megsemmisíttette és ünnepét eltörölte Anglia naptárából. - III. Béla m. kir. 1186: feleségül vette az elhunyt ang. trónörökös özvegyét, Capet Margitot, akit annak idején ~ kísért el Párizsból Londonba. ~ ereklyéit(?) és tiszt-ét Margit hozta el Mo-ra. III. Béla 1186: Esztergomban a Tamás-hegyen tp-ot épített és prépságot alapított (→esztergom-szenttamáshegyi prépostság és társaskáptalan). A tp. a török idők alatt pusztult el, a prépság címében ma is létezik. ~ ereklyéit Scitovszky János érs. az esztergomi baz. főoltárában helyezte el. Tiszt-ét Lékai László érs. elevenítette fel az 1970-es évek elejétől. - Ikgr. Főpapi ruhában, pásztorbottal ábrázolták. Attrib-ai: tp-modell, pálmaág, koponya. Korai mozaikképe maradt ránk a monrealei dómban (1182 e.). Angliában a 13. sz. óta ábrázolták (szobor a welsi katedrálisban), emléktárgyakon is, mert a sírja a kk. Anglia leghíresebb zarándokhelye volt. Miután ereklyéi másfelé is elkerültek, sok limoges-i email-ereklyetartó készült, melyeken a közp. jelenet ~ vtsága az oltár előtt. Ez a motívum Eu-szerte elterjedt. Életének legrészletesebb ciklusa Mária kirnő pszaltériumában van (London, British Museum, 14. sz.). A kontinensen is készültek képsorok (braunschweigi dóm, 1227 k.; veronai ~-tp., 1316). - Legendája már a 13. sz: ismert volt Mo-on. Árpádházi Szt Margitnak is kedves olvasmányai közé tartozott. ~ ismerte Mo. korabeli állapotait, Lukács esztergomi érs. a pápai jogok, egyh. érdekek védelmében ~ eszmei fegyvertársa. A kk-ban 16 hazai falu viselte Szt Tamás nevét. Nem tudni, ebből hány patrocunium illette a vt. ang. prímást. Borszörcsök kk. tp-át biztosan az ő tiszt-ére sztelték. Ünnepét már a Pray-kódex kalendáriuma számon tartja, de későbbi misekv-einkből sem hiányzik. Mo-i ikgr. nyoma nem bukkant föl. - Ü: dec. 29. **

Robertson, J. C.-Sheppard, J. B.: Materials for the History of Th. Becket. 1-7. köt. London, 1875. (Korabeli életrajzok és ~ levelei) - MN IV:285. - LThK X:136. - BS XII:598. - Bálint I:111. - Sachs 1980:333.

Tamás, Cantalupe-i, Szt (Hambledon, Anglia, 1218 k.-Orvieto, Itália, 1282. aug. 25.): püspök. - Nagybátyja, Cantalupe-i Walter worcesteri pp. pártfogolta. Oxfordban, Párizsban és Orléans-ban tanult, jogból drált. 1261-63: az oxfordi egy. kancellárja, a kánonjog tanára. 1265. II. 22: III. Henrik ang. kir. kancellárja, de már VIII: lemondott, s 1272-ig Párizsban teol-t adott elő. 1273-74: ismét kancellár az oxfordi egy-en. 1275: Hereford pp-e. Joghatósági vitába keveredett John Pecham canterburyi érs-kel, mely 1282: ~ kiközösítésébe torkollott. Rómába ment, föllebbezett a p-hoz, de még mielőtt döntés született volna, meghalt. Hamvait Angliába szállították, Ashridge-ben, később a herefordi szegyh. Mária-kpnájában temették el. - 1320. IV. 17: sztté avatták. Ü: okt. 3. **

Schütz IV:6. - NCE XIV:117. - BS XII:566.

Tamás, Cori, Szt, OFM (Cori, Itália, 1655. jún. 4.-1729. jan. 11.): pap, remete. - 14 é. korára elárvult, kishúgát is ő gondozta. Juhokat legeltetett, s a legegyszerűbb dolgokból tanulta bölcsességét. Amikor testvérei férjhez mentek, belépett a r-be. Orvietóban novícius, 1683: szent. pappá. Orvietóban rögtön a novíciusmester helyettese lett. 1684: a civitellai (2005: Bellagra) konvent melletti remeteségbe kérte magát, ahol haláláig élt, kivéve azt a 6 évet, amit a palombrai konvent gvardiánjaként töltött, ahol szintén meghonosította a remetéket. Regulát is írt mindkét remeteség számára. Több mint 40 évet töltött imádságban, evangelizálással és tökéletes szeretetben. - 1786. VIII. 18: b-gá, 1999. XI. 21: sztté avatták. **

Tamás, Morus, Szt (London, Anglia, 1478. febr. 7.-London, 1535. júl. 6.): humanista, államférfi, vértanú. - Apja, aki Londonban volt bíró, igen korán kezdte taníttatni. ~ 1491: apród az egyik érs. udvarában, majd az oxfordi egy-en tanult. Apja 2 év múlva visszahívta Londonba, ahol befejezte tanulmányait. Megtanult görögül és latinul, megismerte az egyházatyákat és a humanista reformtörekvéseket. Szoros barátság fűzte Rotterdami →Erasmushoz. 1501: ügyvéd, 1504: pol. pályára lépett, tagja lett a parlamentnek. Ang. és lat. költeményeket írt, számos dala népdallá lett, előadásokat tartott Szt Ágoston Civitas Dei c. művéről. Sikerei ellenére a karth. szerzetességet és a papságot is fontolgatta, de mivel nem érzett egyértelmű hivatást, 1505: megházasodott. Jane Colttal kötött boldog, de rövid házasságából (felesége 1511: meghalt) három lány és egy fiú született. Vallásosan nevelte őket, valamennyiüket taníttatta, otthonukban a kor jelentős személyiségei, Rotterdami Erasmus, a festő Hans Holbein, Fisher (Szt) János rochesteri pp. és mások forogtak. ~ még 1511: újra megházasodott. Egyre több fontos jogászi, pol. és diplomáciai megbízatást kapott, egy fro-i diplomáciai küldetése döntően hozzájárult a cambriai béke létrejöttéhez, mely véget vetett I. Ferenc fr. kir. és V. Károly cs. viszálykodásának. - VIII. Henrik ang. kir., aki 1522: beleszeretett Boleyn Anna udvarhölgybe, 1529: kinevezte kancellárjává, azzal a titkos szándékkal, hogy diplomáciai tapasztalatával segítse Aragóniai Katalinnal fennálló házassága érvénytelenítését. A kir. 1531: az „angol egyház oltalmazójának és fejének” ismertette el magát a papsággal, de még megengedve a kiegészítést: „amennyire Krisztus törvénye megengedi”. ~ az egyre tarthatatlanabb helyzet miatt 1532. V. 16: lemondott kancellári hivataláról, s visszavonulva csak irod. munkáinak élt. XI: meghívták Boleyn Anna koronázására, de nem ment el, amivel végleg magára vonta a kir. haragját. Miután VII. Kelemen p. érvénytelennek nyilvánította Henrik második házasságát és kiközösítette őt, a kir. 1534: a parlamenttel az anglikán egyh. fejévé nyilváníttatta magát (→szupremácia), amire alattvalóinak esküt kellett tenniük. ~ ennek letételét megtagadta, mire bezárták a londoni Towerba. A fogságban Margit leányának írt levelei legfontosabb lelki írásai közé tartoznak. Amikor Fisher János bíb. lefejezése után 9 nappal, 1535. VII. 1: bíróság elé állították, nyíltan kimondta, hogy világi uralkodó nem igényelhet magának vallási jogokat. VII. 6: kivégezték. - M: Utópia. Lőven, 1516. - 275 levele fennmaradt. - Fisher Jánossal együtt 1886. XII. 9: b-gá, halálának 400. évford-ján, 1935. V. 19: sztté avatták. Ü: jún. 22., a világegyház 1969 óta ünnepli. **

Mórus Tamás és korszaka. Fr-ból ford. Babinszky I. Pest, 1859. - Pogány Kázmér: ~ élete. Bp., 1935. - Kézai Béla: ~. Uo., 1938. - BS XII:608. - SzÉ 1984. - Schütz 1993:373.

Tamás, Villanovai, Szt, OSA (Fuentellana, Spo., 1488.-Valencia, 1555. szept. 8.): érsek. - Villanueva de los Infantesben nőtt fel. Molnár apját és anyját is jótékonyságáról ismerték. ~ 1504: az alcalái egyetem hallg-ja. Apja halálakor, 1506: örökölt házát anyja beleegyezésével kórházzá alakította, pénzét szétosztotta a rászorulók között, s folytatta tanulm-ait. 1514-től fil-t és teol-t tanított az alcalái egy-en. 1516: belépett a r-be, 1518: pappá szent. A ktorban teol-t tanított, csakhamar keresett gyóntató és igehirdető lett. 1519: házfőn., 1527-29: az andalúziai, 1534-37: a kasztíliai rendtart. elöljárója. Egész csoport hithirdetőt küldött az Újvilágba, akik Mexikóban 2000: is létező rendtart-t alapítottak. - 1542: a granadai érs. széket még elutasította, 1544: a valenciait már nem tudta, Valladolidban pp-ké sztelték. Gyalog érkezett Valenciába, szegénysége láttán knk-jai gyorssegélyt gyűjtöttek számára, amit elküldött egy kórháznak. Folyamatosan látogatta egyhm-jét, újszerű kezdeményezésként területi ppi konf-kat alapított. Gyakori misztikus eksztázisait igyekezett rejteni. Palotájában naponta több száz szegényről gondoskodott, nagy figyelmet fordított az árvákra és a csavargókra. Különlegesen törődött a Spo-ban másodrendű ker-eknek tekintett →moriszkókkal, gyermekeik számára isk-t alapított, papjaik képzésére alapítványt kezdeményezett. Halála előtt mindenét elajándékozta. - 1618: b-gá, 1658: sztté avatták. Ü: szept. 22. **

BS XII:591. - SzÉ 1988:501.

Tamás, Celanói, OFM   →Celanói Tamás

Tamás (12. sz.): megyéspüspök (?). - Gams jegyzékében 1165: nyitrai mpp. - Utóda itt 1168: Everardus (Edvard). 88

Gams 1873:375.

Tamás (†Esztergom?, 1225. márc. 17.): érsek. - Vsz. egy-et végzett. A MA-ban 1209: alkancellár, 1209-17: kancellár és fehérvári prép. 1210: veszprémi, 1212: veszprémi és szebeni prép. 1212: fehérvári prép., 1217: egri mpp. V. végén Péter győri pp-kel csatlakozott II. András keresztes hadához. A kir. a Tábor-hegyi vereség után 1218. I: csapataival elindult Mo. felé, ~ azonban Szíriába ment, s csak 1219. IX: indult haza. 1220: érkezett Mo-ra. 1222: aláírta az →Aranybullát. 1224: esztergomi érs. - Utóda Egerben 1224: Kilit, Esztergomban 1226. III. 13: Róbert. 88

Török 1859:33. - Mendlik 1864:99. (19.) (1217-24: pp.), 28. (19.) (1224-25: esztergomi érs.) - Gams 1873:367. (19.) (1217-24: egri pp.), 380. (21.) (1224: az esztergomi szék üres, 1225: vál. érs., de 1225: a szék ismét üres) - Eubel I:78. (1217: vál. egri pp.) - Schem. Strig. 1918:XXIII; 1982:36. - Sugár 1984:62. (†1224)

Tamás (13. sz.): érsek. - A MA-ban s minden forrásunkban 1238. V. 8: zárai vál. érs. - Utóda az 1239. I. 8: már székén levő Franco Domokos. 88

Gams 1873:426. (8.) - Eubel I:280.

Tamás, Hahót nb. (†1255. febr. 12.): érsek. - Apja Buzád (ezért Buzád nb-nek is hívják), anyja Almádi Sol leánya, testvére Sol dömösi prép. és Atyusz veszprémi, vasi és zalai ispán. - A MA-ban 1252-54: fehérvári prép., kir. alkancellár, 1254. X-1257: kalocsai érs. Olyan szegény volt, hogy 1255: kénytelen volt 150 márkát kölcsönkérni, hogy a kinevezési taksát kifizesse. Meggyilkolták. - Utóda a kir. alkancellárságban 1254. XI. 19, a kalocsai széken 1257. V: Smaragd. T.E.

Mendlik 1864:78. (1255: érs.) - Gams 1873:371. (1255. II. 12-?: érs.) - Eubel I:197. (1254-†1255. II. 12: érs.) - Winkler 1929:32. - Schem. Col. 1942:16. (24.) (1255-56: érs.)

Tamás (1200 k.-Spalató, 1268. máj. 8.): választott püspök. - Főesp-ként 1249: vál. pp., később e tiszségről lemondott. 1267. X. 14: ~ és a spalatói kápt. kapta a Szt Lőrinc-tp. védnökségét. 68 é. korában halt meg, a ferences tp-ban nyugszik, sírfölirata megmaradt. 88

Margalits 1902:438.

Tamás (†1282): megyéspüspök. - 1275: és 1277-79: vasvári prép., a MA-ban 1280. VII. 19: vál., 1281-82: tényl. váradi mpp. - Utóda 1284: Bácsi Bertalan. 88

Gams 1873:384. (1279-1283/84): pp.; 1282. VI. 18: megerősítették) - Bunyitay I:118. - Schem. Mv. 1896:80. (14.) (1281-82: pp.) - Géfin II:309.

Tamás (†1289 első fele): megyéspüspök. - Előkelő családból származott. IV. Béla udvarában nevelkedett, majd a kir. jegyzője, követe és titkára. 1277: hántai, vál. fehérvári prép. 1278. V. 8: vál., VI. 19: tényl. váci mpp. 1277. VII. 21-1282: alkancellár. 1278 végén érkezett Mo-ra vsz. Fermói Fülöp p. legátus, hogy IV. Kun László visszaéléseit megfékezze. ~ részt vett 1279. IX: a budai zsin-on. 1280-84: Erzsébet kirné kancellárja. 1284: pilisi ispán, 1285-89: a kir. kancellárja. A kir. hű emberének és a megtért kunok oltalmazójának tartották, ezért az egyik főúr 1289: megölte. - Utóda 1289: László. 88

Mendlik 1864:73. (1278-88: pp.) - Gams 1873:383. (20.) (1288[89]-1292: pp.) - Eubel I:541. (1288, 1292: pp.) - Pallas XV:990. - Chobot II:477. - Schem. Vac. 1970:116.

Tamás, Elek fia, Szente-Mágocs nb. (13-14. sz.): püspök. - A MA-ban 1289. VI. 23-1301: boszniai pp. Részt vett 1298. VII. 5: a pesti ogy-en, ahol a kir. méltóságokat és hivatalokat viselő urakat kizárták a törvényhozásból. III. András követe volt. Pecsétje 1299-ből maradt fenn. - Utóda 1301. IX. 26: Miklós. T.E.

Schem. B-D-S. 1862:3. (5.); 1900:10. (5.) - Gams 1873:368. (7.) (1287-91: pp.) - Balics 1890:647. - Hodinka 1898:87. (6.) - Pauler II:406. - Eubel I:142. - Gašić 1944:13. (9.) - Bodor 1984:40. (18.)

Tamás (†Esztergom?, 1321. jan. 5. után): érsek. - Lodomér érs. unokaöccse, nővérének fia. Esztergom-előhegyi prép-ként 1291: Páduában tanult. 1293: esztergomi nagyprép., 1303: a kalocsai érsekkel Rómában járt a p-nál Károly Róbert érdekében, székesfehérvári prép. 1305. VII. 31. e. a kápt. esztergomi érsekké választotta, VII. 31: ~ kiközösítette Károly Róbert ellenfeleit. V. Kelemen 1306. I. 31: megerősítette érsségében. 1307. V: Udvardon tart. zsinatot tartott az egyh. fegyelem visszaállítására s az egyh. javak elbirtoklásának megakadályozására. Ez a zsin. rendelte el az →esti harangszót. 1308. VII. 3: Budán nemz. zsinatot tartott. Az erdélyi vajdától visszaszerezte Szt István koronáját, s 1310. VIII. 27: megkoronázta Károly Róbertet; a pozsonyi zsinaton Gentile bíb. elnökölt. 1311: ~ kiközösítette az érsséget pusztító Csák Mátét. III. András özvegyétől 1313: Szombathelyt, a kir-tól 1315: Komáromot kapta birtokul. - 1317: Henrik prép. Szepeshelyen megfestette ~ freskóját e felirattal: Ad te pia suspiramus / Si non ducis deviamus. / Ergo doce quid agamus / Virgo mei et meis miserearis ('Hozzád sóhajtunk, jóságos Szűz / ha nem vezetsz minket, eltévedünk. / Taníts tehát, mit tegyünk, / könyörülj rajtam és enyéimen, Mária!'). Pecsétje 1307, 1309, 1314 és 1315-ből maradt fenn. - Utóda 1321: Piast Boleszláv. T.E.

Török 1859:66. - Mendlik 1864:28. (30.) (1305-20: érs.) - Gams 1873:380. (1305-†1321 k.) - Péterffy I:141. - Pallas XV:909. - Kollányi 1900:24. - Schem. Strig. 1918:XXIV. (33.); 1982:42. (33.) - Bodor 1984:43. (28.)

Tamás, Thomasius, Thomae (13-14. sz.): érsek. - Asconai knk., a MA-ban 1324. V. 16-1340, Gamsnál 1341-ig raguzai érs. - Utóda 1341. II. 18: Saracha Éliás. T.E.

Gams 1873:414. (40.) - Eubel I:411.

Tamás (14. sz.): püspök. - 1339-50: Avignonban élt. Az MA-ban 1339, a semat-ban 1337-44, Gamsnál 1340: már a tinnini széken levő pp. 1344 e. lemondott a ppségről. Utóda 1344: Miklós OSB. T.E.

Gams 1873:423. (20.) - Eubel I:486. - Schem. S-K-S. 1902:9. (20.)

Tamás, Benedek fia, OESA (†1364): megyéspüspök. - 1349. XII. 1: VI. Kelemen p. által jóváhagyott szerémi pp., 1351. XII. 9-1364. V. 13: tényl. mpp. - Széke 1364. V. 30-VI. 20: üres. - Utóda 1364. VII. 10: Kapolai Dömötör. T.E.

Gams 1873:378. (1349-63: pp.) - Schem. B-D-S. 1900:44. (21.) - Eubel I:454. (s.v. Thomas Benedicti; 1349. XII. 1: pp.) - Gašić 1944:54. (22.)

Tamás (†1380. febr. 28/júl. 23.): megyéspüspök. - A MA-ban 1379. II. 11-1380. II. 28: említik mint csanádi mpp-öt. Több tp-ot épített. A törökök többször betörtek egyhm-je területére. - Utóda 1380. VII. 23: János. T.E.

Mendlik 1864:94. (1379-80: pp.) - Gams 1873:370. - Borovszky I:357. - Juhász III:103. - Schem. Csan. 1980:20. (28.)

Tamás (†1385): megyéspüspök. - A MA-ban szerzetesként 1381. VII. 1-VIII. 31: zenggi mpp., széke 1382. I. 18-III. 23: üresnek jelzett, majd ismét ~ következik 1382. V. 2-1386. VI. 10: említve a zenggi széken. - Utóda 1386. VI. 5: Pensauriói János bíb. T.E.

Mendlik 1864:120. (János után é.n. pp.) - Gams 1873:389. (13.) - Schem. Z-M. 1916:26. (14.) (1383-84: pp.) - Schem. Jaur. 1968:37. (föltételezett győri ppségét elvetette)

Tamás (14. sz.): püspök. - A MA-ban 1383. II. 26: egy okl-en szkardonai pp-ként szerepel, jóllehet 1356. VI. 15-1389. IV. 28: Mihály OP töltötte be e széket. Más forrásokban nem található. 88

Tamás (†1390 u.): megyéspüspök. - A MA-ban 1386. VI. 5-1387: szerz-ből lett győri mpp. Ezzel szemben 1387: még zenggi mpp., s számunkra ismeretlen módon Győrbe került, de ott 1386. XI. 26-tól Hédervári János a mpp. - A Schem. Jaur. szerint ~ győri ppsége hibás olvasatból ered: ~ zenggi pp. zárai (Jadrensis) és nem győri (Jauriensis) lett. 88

Mályusz I:456. - OLDL 7192. okl. - Schem. Jaur. 1940:6. (32.) (1386: győri pp.); 1968:37.

Tamás, Mátyás fia, OFM (15. sz.): választott püspök. - Minorita szerz., 1440. I. 27: biduai pp. 1447: a zágrábi egyhm-ben megüresedett tapolcai ciszt. apátságot Hunyadi János kormányzó s a kormányzótanács azzal az indokolással, hogy a kir. kegyurasághoz tartozó monostorról való gondoskodás az ő hatáskörükbe tartozik, az apátságot ~nak, valamelyik m. főpap spp-ének adta. Ezt a p. is jóváhagyta, de 1447. XI: ugyanezt az apátságot Cillei Ulrik előterjesztésére János lyddai cpp-nek adta, akit be is iktattak. Annak nincs nyoma, hogy az ügyből a kormányzó s a Sztszék között vita kerekedett volna, ~ időközben meghalhatott v. más javadalmat kaphatott. T.E.

Eubel II:119. (s.v. Thomas Matthiae) - Fraknói 1895:159.

Tamás (15. sz.): püspök. - A budavári Mária Magdolna-tp. plnosa, 1450. IV. 16: nándorfehérvári pp. 1456: a törökök ostroma elől elmenekülhetett, mert a váci egyhm-ben jogot kapott ppi jogai gyakorlására. A MA-ban 1453: pp., itt az utolsóként említett nándorfehérvári pp. - Utóda 1475: Szegedi Péter. 88

Gams 1873:396. (10.) - Eubel II:219. (14.)

Tamás (15-16. sz.): püspök. - Meg nem nevezett szerz-ből kir. kinevezéssel 1506. VII. 10: nándorfehérvári pp., p. jóváhagyást vsz. nem kapott. - Utóda 1525. IV. 24: Petthry Miklós János. T.E.

Gams 1873:396. (15.) - Eubel III:270.

Tamás (16. sz.): választott püspök. - 1530. VII. 13: sfáciai vál. pp. Ismeretlen egyhm. knk-ja. - ~ az utolsó sfáciai pp., utána a skutari pp. a sfáciai ppség adm-a. 88

Gams 1873:422. (22.) (az utolsó akit sfáciai pp-ként jelölt) - Eubel III:324.

Tamás, OFM (16. sz.): választott püspök. - Eubelnél 1563 k. szendrői pp. - Utóda 1565. X. 26: Ugrinovich Miklós. 88

Eubel III:316.

Tamás, Tamašea, Tamaschy (Tamași, Bacău m., Moldva, Ro.): 1. község a Szeret bal partján, Bákótól DK-re. Neve a magyar Tamás személynévből keletkezett. 1433: említik először. Magyar lakosai hagyományaik szerint több helyről: Bukovinából, Székelyföldről, Ploszkucénból. Dokán bojér idejében a dédapák Szabófalváról jöttek (Kós). Székelyes csángó anyanyelvüket a 20. sz. elején vesztették el. - Össz. lakosság: 1858: 303, 1912: 525, 1930: 472, 1992: 1190, 2002: 1400. Vallás: r.k.: 1857: 72, 1899: 369, 1930: 80, 1992: 194 (996 g.kel.), 1994: 189, 1996: 203, 2002: 256 (1144 g.kel.), 2004: 201. Nemzetiség: m.: 1930: 28. - 2. filia. Valén, 1929: Diószén, 1986-: Ketris filiája. Első tp-a 1874: épült, 1987: újat építettek Kisboldogasszony tiszt-ére. H.P.

Wichmann 1936:VIII. - Kós 1976:214.

Tamás Gergely Alajos, OFM (Öregcsertő, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., 1915. szept. 18.-Bp., 1967. aug. 29.): pap, zeneszerző. - T. Alajos tartfőn. rokona. A gimn-ot Kalocsán, Pécsett és Jászberényben végezte. 1933. VIII. 29: lépett a kapisztrán rtart-ba, Pécsett a szeráfi koll-ban tanult, 1935: fil. hallg. Jászberényben, 1937: teol. Gyöngyösön. 1940. VIII. 30: tett ünn. fog-at, 1941. VI. 15: sztelték pappá, a gyöngyösi főisk-n szt zenét tanított. 1942: a pasaréti rház tagja, a Zeneakad-n →Kodály Zoltán tanítványa. 1944: Budán a Margit körúti rház tagjaként lelkipásztor és kántor. 1945: szerzett okl-et, megalakította a Kapisztrán Kórust, 1947: a zenekart, 1949: a gyermekkart. 1951. V. 24-XII. 20: Kistarcsán internálva. 1955: gyermekzenekart alakított. 150 tagú együttese országos jelentőségűvé lett, a zenetört. legjelesebb műveit adták elő, több ősbemutatót tartottak. ~ műveiben a lit. zenét és a népi dallamvilágot ötvözi. 1959: a KPI énektanára. - Fm: Nándorfehérvár 1456. Oratórium, 1956. X. 22: mutatták be. - Vegyeskarra és zenekarra: Lacryma Petri (kantáta), Kapisztrán mise, Missa populi, Memento (karácsonyi himnusz), Tui sunt coeli, Szt Ferenc-himnusz. Vegyeskarra: Mária neve, Fekete Mária, Szt László-himnusz, Szt Antal-himnusz, Ave Maris Stella. Egynemű karra: Ave Maria, Antifona Szt Tamáshoz. Gyermekkarra és gyermekzenekarra: Karácsonyi oratórium, Kánai mennyegző (népi játék), Missa iuventutis, Őrangyal mise, A szeretet himnusza, Kis karácsonyi ének (Ady), Betlehemi királyok (József A.). Maucha Imre

Pilinyi 1943:253. - Schem. Cap. 1947:74. - Majsai Mór: Mozaikok a Kapisztrán Provinciából. Bp., 1969. (kz.) - Krupa Sándor: A sarló-kalapácsos börtönrácsok titkai. Dewitt, 1983:207. - MKA 1988:355. - Új Ember 1990. XII. 4. (s.g.): A szentzene apostola); 1996. VII. 7. (Szikora József: Jézusról, szerz-ként, zenészként. T. A. emlékezete) - M. Nemz. 1991. X. 5. (Rónay László: Egy romantikus hős a XX. sz-ból. Emlékezés T. A-ra) - ~ emlékkv. Szerk. Kovács Márta. Uo., 1996. - M. Egyházzene 1997/98:1. sz. 71. (Déri Balázs) - Hetényi Varga 1999. I:587. Arck.

Tamás János, SJ (Mecenzéf, Abaúj vm., 1848. jan. 10.-Nagyszombat, 1925. febr. 9.): lelkipásztor. - 1886. IX. 13: lépett a r-be. - M: Berchmans Szt János élete. Írta Hőver Nándor. 2. kiad. után ném-ből ford. Kalocsa, 1920. - Loyola Szt Ignác lelkigyakorlatai. A. Schmid S. J. után ford. Bp., 1922. - Lelki vezető a szerzetesrendek laikus tagjainak. Írta Meyckens SJ és Festenberg-Packisch SJ. Uo., 1924. 88

JTÉ 1940:342.

Tamás János, SJ (Fót, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., 1915. ápr. 3.-Székesfehérvár, 1993. jan. 3.): tartományfőnök. - 1936. VII. 30: lépett a r-be. 1943/44: a szatmárnémeti rendház konviktusában elöljáró. 1944 őszén Bpen részese a Horánszky u. jezsuita rházban zajló zsidómentésnek. 1947. VI. 2: Szegeden pappá szent. 1949 őszén a bpi rházban részt vett egy lelkipásztori továbbképzőn. 1950: Remetekertvárosban kisegítő lelkész, 1951: Makkosmárián lelkész. 1954. VII: (illegális) tartfőn. 1955. VIII. 25: Makkosmárián a rendőrség kereste, IX. 1: önként jelentkezett. 1956. II. 3: 'államellenes szervezkedés' vádjával 10 évi börtönre ítélték. A Gyűjtőfogházban és Vácott raboskodott, ahonnan X. 27: szabadult. 1957 tavaszán ügyét újra tárgyalták, 'gyülekezési joggal való visszaélés' vádjával 2 év börtönre ítélték, de nem kellett letöltenie. Makkosmárián lelkész, →Kollár Ferenc halála után 1978. VII. 29-1984. XII. 8: ismét tartfőn. 1985: a székesfehérvári papi otthonba költözött. 88

Cat. SJ 1949:61. - Pálos 1992:191. - Üldözött jezsuiták 1995:303. - Diós 1999:219. (5257.) - Hetényi Varga 2002. II:342. Arck.

Tamás János Alajos, OFM (Csávoly, Bács-Bodrog vm., 1858. jún. 14.-Bp., 1932. nov. 8.): tartományfőnök. - 1870: a kalocsai jezsuita főgimn. növ-e. 1874. IX. 7: lépett a kapisztrán rtart-ba, a Norbert nevet kapta. 1875. IX. 8: egyszerű, 1879. VII. 14: ünn. fog-at tett, nevét Alajosra változtatta. A fil-t Dunaföldváron, a teol-t Baján hallg., majd Bécsbe került, ahol tanári vizsgát tett. 1881. VI. 26: Pécsett sztelték pappá. Dunaföldváron, Baján tanár, 1887: Baján, 1892: Dunaföldváron, 1893: Budán házfőn., itt plnos is. - 1896-1900: a régi kapisztrán rtart. utolsó, 1900-12: az újjászervezett és reformált →Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány első tartfőn-e. 1912: Kaplonyban házfőnök-plnos, előkészítette a szatmárnémeti alapítást, ahol 1913: házfőn. 1915: újra tartfőn. 1925: Baján, 1928: Budán gvardián. 1931-32: újra tartfőn. - Az 1897-es reform utáni első definitorium generale tagja, az Acta Ordinis Fratrum Minorum szerk-je. XIII. Leó p. 1897: kiadott Felicitate quadam kezdetű bullája nyomán a mo-i provinciáknak is át kellett volna venni a jozefinizmus hatásait felszámoló új konstitúciókat, ami reformot jelentett. Az első vizitátor, az ang. Fleming merev magatartása miatt feszült helyzet alakult ki, de ~ tevékenységének köszönhetően a 3 mo-i rtart. (a mariánus, a kapisztrán és stefanita) elfogadta a reformot, és megkezdték az új konst-k szerinti életet az erre kijelölt házakban. A szalvatoriánus és ladiszlaita prov-kat megszüntették (mivel tagjaik közül nem vették át elegendően az új konst-kat), házaikat a mariánus, kapisztránus és az újonnan szervezett, horvát Cirill és Metód Provincia közt osztották szét. A Kapisztrán Provincia közp-ja Baja, 1903-tól Máriaradna lett. 1912: 15, 1925: már 18 rendház vette át a reformot. - A háború utáni zavaros időben ~ az elcsatolt területeken komisszariátusokat hozott létre, élükre Comissarius Provincialisokat nevezett ki, hogy a határrendezés kapcsán felmerülő problémákat helyben tudják megoldani, és így megmentette a rtart-t a szétapródózástól. 1923: elindította az amerikai missziót, a ferences tp-okban szorgalmazta a délelőtti gyóntatást, a kórházak, börtönök, nővérközösségek pasztorációját, a máriaradnai Collegium Seraphicum felállításával előmozdította a hivatásgondozás ügyét; ~ idejében alapították a →Kapisztrán Nyomdát Vácott és a salgótarjáni rházat. - Írása Tartományi Közl. Vác, 1930. (Synopsis historiae unionis ordinis minorum). r.k.

Majsai Mór OFM: Mozaikok a Kapisztrán Provinciából. Bp., 1969. (kz.)

Tamás József (Madéfalva, Csík vm., 1944. nov. 12.-): fölszentelt püspök. - Gyulafehérvárt 1958-tól a R.K. Kántor Iskolában, 1962-től a papi szem-ban tanult, 1968. IV. 21: uo. pappá szent. Kp. Medgyesen, 1972. IX: Tür plnosa, 1979. I: Gyulafehérvárt teol. tanár és spirituális. 1985: szegyh. knk., 1992. II. 7: p. prel., 1994. IV. 21: ált. helynök. 1996. XII. 18: valabriai címen kinev. erdélyi spp., 1997. III. 1: Csíksomlyón szent. pp-ké. Csíkszeredában székel. **

Jakubinyi 2004:37.

Tamás Marcell, OFMConv (Csíkszentmárton, Csík szék, 1838. jan. 2.-Nyírbátor, 1901. nov. 22.): házfőnök. - 1858. IX. 23: lépett a r-be. 1862. II. 5: pappá szent. Miskolcon az el. isk-ban, majd Kézdivásárhelyen a gimn-ban tanított. 1867: Kolozsvárt hitszónok, 1872: Szilágysomlyón tanító, 1873: Aradon kp., 1878: Kolozsvárt, majd Nagybányán házfőn. 1880: Lugoson kp., 1882: Pancsován gimn. hittanár, majd Kézdivásárhelyen, később Nyírbátorban házfőn. 88

Szinnyei XIII:1262. - Monay 1953:117.

Tamás Mária Henriett, KN (Kemecse, Szabolcs vm., 1902. okt. 14.-Bp., 1972. febr. 12.): szerzetesnő. - 1927. XI. 3: Zsámbékon lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1930. VII. 20: tette. Bpen dolg. - A szétszóratás után 1950 őszén Bpen rokonok fogadták be. r.k.

Tamás (Hirschberg) Márta, ENT (Bp., 1911. jan. 7.-Bp., 1993. jún. 27.): szerzetesnő. - 1929: éretts. Bpen fr-m., Rómában szociológia szakot végzett, drált. Kalocsán 1943: belépett az Egyházközségi Nővérek Társaságába (→Szent Péter Apostol Leányai), ahol 1945. VIII. 15: tette első fog-át. - 1949: Baján hitokt., házfőnöknő. 1950: Bp-Margitszigeten kántor, majd a Szt Imre pléb. irodájában dolg., megszervezte a „házapostol” szervezetet. 1966: nyugalomban. Az esztergomi →Keresztény Múzeum idegenvez-je. 1991: a társaság h. vezetője és tanácsosnője. r.k.

Tamás-Thomée József   →Thomée József


Tamás József (Madéfalva, Csík vm., 1944. nov. 12.–): segédpüspök. – A középisk-t és a teol-t Gyulafehérváron a kántoriskolában és a Hittud. Főisk-n végezte. 1968. IV. 21: sztelték pappá. Medgyesen kp. 1972: Türben lelkész. 1978: Gyulafehérváron a Hittud. Főisk. spirituálisa és tanára. 1985: szegyh-i knk., 1992: p. prelátus. 1994. IV. 21: ált. helynök. 1996. XII. 18: valabriai c. pp., spp. 1997. III. 1: Csíksomlyón sztelték pp-ké, székhelye Csíkszeredában. – M.: Liturgia, Ascetika, Introductio in myterium Christi. (főisk, jegyzetek.) – Csúcs és forrás. Csíkszereda, 2002. F.S.

Ferenczi 2009:425.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.