tamariszkusz, kopasz tamariska (gör. alszosz, müriké, lat. Tamarix aphylla): a tamariskafélék családjába tartozó, csaknem lombtalan, rózsaszín virágú növény. - Sivatagi körülmények között, puszta kövön és homokon terem, rendkívüli szárazságtűrését hosszú gyökereinek és csekély párologtatásának köszönheti. Palesztinában elsősorban a Jordántól K-re eső országrészen található, de a Jordántól Ny-ra is előfordul (1Sám 22,6). Beer-Seba (Ter 21,33), Jábes (1Sám 31,13; 1Krón 10,12) és Gibea (1Sám 22,6) ~a szt fának számított. Az itt élő fajok közül a nagy tamariszkuszfa az egyedüli, amelyik szabályos törzsű, méltóságteljes, nagy koronájú fává nő a rekkenő sivatagi melegben is. Az öreg fák törzse erősen bütykös, göcsörtös, ágai szinte a földet súrolják. Gyökerei nem ritkán 30 m hosszan nyomulnak lefelé, hogy elérjék a nedvesebb rétegeket. Vékony, sűrűn elágazó, halványszürke ágain csak a felszínbe simult pikkelylevelek széle alkot alig kiálló gyűrűket, így teljesen levéltelennek látszik, amit fajneve is jelez. A sós talajhoz és a forró sivatagi életmódhoz kitűnően alkalmazkodott növény keveset párologtat és különleges mirigyeiből sót választ ki az ágak felszínén. Kora ősszel jelennek meg hajtásvégi fehér füzérei, amelyeken gyorsan beérnek száraz széthasadó toktermései, hogy a szőrbóbitás magok az őszi szélben még az esők előtt megtalálják új helyüket. - A vörösbarna kérgű, igen gyorsan fejlődő örökzöld fa mindenhol megnő, de leginkább a sós, mocsaras v. homokos talajt kedveli. A Negev-sivatagban a beduinok szabályosan ültették elsősorban árnyéknövénynek, tüzelő- és faanyagnak, de fiatal, még nem keserű vesszőit a birkák is szívesen legelik a nyári aszályban, hiszen alig van egyéb táplálékuk. A forró Aravah-völgyben biztosan őshonos. Vsz. innen terjedt el már a korai időkben az egész térségben. A tengerparti sávban századokon keresztül sarjhajtásaiból szaporították. Ellenálló fája a sivatagban az akácia mellett az egyedüli építőanyag. Igen nagy előnye, hogy rovarirtó hatóanyaga miatt a termeszhangyák sem támadják meg. Ágait tetűirtásra is használták. Gyökerének és szárának főzete már a babiloniaknál az ödéma, belső vérzések és emésztőrendszeri betegségek gyógyszere volt. Száraz ágaiból őrölt púder, a march, a beduinok fertőtlenítő és sebkezelő szere. - A Ter 21,33: Ábrahám faültetvényt telepített Beérseba mellett. Ezen a különlegesen aszályos sivatagi területen kizárólag a ~ képes megmaradni. Ezért a máshol említett tölgy-telepítés (Kiv 34,13; MTörv 16,21; 1Kir 14,23), ahol az asherah (ültetvénycsoport) kifejezés maga is jelzi a hozzá kapcsolódó Astarté-kultuszt, itt szóba sem jöhet. A Ter 21,15: olvasható ,bokor' (sich) szintén valamelyik sivatagi tamariska lehetett. Az 1 Sám 31: a gyermekével száműzött Hágár ebben a különlegesen kiaszott, száraz sivatagi részben vsz. a nagy és a sivatagi tamariska bokrait találta, amelynek árnyékába tette a gyermeket. Az 1 Krón 10,12 ,tölgyfája' is Jabesh-Gileádban, ahol Sault és társait eltemették, többek szerint inkább ~ lehetett. Nem biztos azonban, hogy ez a terület az ósz-i időkben is ilyen kietlen volt. - Rokon fajai: a jordán tamariska a Jordán-völgy apró, hegyes levelű, vastag füzérű faja; a mannacserje pajzstetvek szúrására képződött kis, gyöngyszerű, édes ízű duzzadmányait hajnalban gyűjtik a beduinok, mielőtt a napon elolvad; a nílusi tamariska a mélyfekvésű sós sivatagokban igen gyakori, 4 m-es, fehér ágú bokorfa sok helyi fajtával, apró, fehér virágai nyáron nyílnak; a sivatagi tamariska a legszárazabb körülmények között is zöldellő bokrokat képző, nagy lándzsás levelű, vastag füzérű, igazi sivatagi cserje. Ky.Z.

BL:1768. - Kereszty 1998:439.