🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > faj
következő 🡲

faj (lat. species): összetett →fogalom alkotó jegyeinek csoportja, mely egy →nem alá tartozó, egymástól csak szám szerint különböző dolgokról állítható. - A klasszikus, arisztotelészi logikában a →meghatározás alsó fogalma: az általános fogalom (→genus) leszűkítése a →fajlagos jegy révén. Ebben az ítéletben pl., hogy 'az ember = értelmes élőlény', az élőlény genus-fogalom, az értelmes a fajlagos jegy, az értelmes élőlény a ~-fogalom. - A →Porfüriosz-féle fa úgy épül föl, hogy a felsőbb genus-fogalomhoz mindig újabb faji sajátosság hozzáadásával jutunk el ~-fogalmakig, így a sorozat egyre szélesedik. A legalsó ~ alatt már az →egyedek következnek, mint az általános (~i lényeg) egyedi esetei, a tulajdonképpeni létezők. - A fogalmak osztályozásának érdekessége, hogy a logikai és az ontológiai állíthatóság fordított arányt mutat, azaz minél magasabbrendű egy fogalom, annál kevesebb határozmány szükséges a definiálásához, viszont annál szélesebb az állíthatósági köre, és minél kevesebb létezőt ölel magába, annál több jeggyel kell meghatároznunk. Cs.I.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.