fogalom (lat. conceptus, a concipio, 'fogan' szóból): a gondolkodás alapegysége, az →ítélet és →következtetés eleme (lat. terminus, idea), kifejezési formája a →szó. - Mint fil. szakkifejezés tágabb értelemben bármi, amit megragad a tudat; szűkebb értelemben valamely dolog értelmileg megragadott →lényege. A megragadás folyamata a →fogalomalkotás. A jelentéstartalmakat szavakban és ítéletekben fejezzük ki. Új tartalmak fölfedezéséhez részben elemzés (→analízis), részben ~ak és tapasztalatok egybevetése (→szintézis) révén juthatunk el. - A ~akat megítélhetjük tartalmuk szerint, tehát hogy helyesek-e (ez a →kritika szempontja), és aszerint, hogy a gondolkodás törv-einek megfelelően jutottunk-e el hozzájuk, tehát hogy igazak-e (ez a →logika szempontja). - Fajtái: 1. eredet szerint intuitív (tapasztalatból szerzett) és közvetett (gondolkodva alkotott). A közvetett ~ lehet tagadó, ha korábban alkotott ~at egyszerűen tagad; összetett, ha korábbi ~akat társít, és analóg, ha hasonlóságot állapít meg. - 2. terjedelem szerint egyedi, ha csak egy dologra vonatkozik, v. →egyetemes fogalom, ha több dologról állítható. Ennek legátfogóbb fajtái a →kategóriák és a →transzcendentáliák. - 3. Tartalma szerint az önmagában nézett ~ lehet egyszerű, ha a lényeg egyetlen mozzanatban megragadható, v. összetett, ha több jegyből áll; pontossága szerint világos (lat. clarus) v. homályos, ha nem tudjuk más ~tól elválasztani. A világos ~ fokozatai az elmosódott (lat. confusus), azaz inkább érzett, mint megragadott lényeg; az éles (lat. distinctus), ha a lényeges jegyeket látjuk, a kimerítő (lat. adaequatus), ha a ~ összes jegyét megragadtuk. - 4. Tartalmuk szerint az egymással összevetett ~ak lehetnek összeférhetők (compatibiles), ha kapcsolhatók egymáshoz, v. összeférhetetlenek (incompatibiles). Az összeférhetetlen ~mak lehetnek ellentmondók (contradictorii), ellentétesek (contrarii), ill. egymást tagadók (privativi) v. egymást föltételezők (correlativi). Cs.I.

LThK II:121. - HWPh I:780.

fogalom