Magyar Katolikus Lexikon > L > logika


logika (a gör. logosz' szóból): a bölcseletnek a helyes gondolkodás törvényeivel foglalkozó tudományága. - Mai fölosztása: formális ~, ~i szemiotika (jelentéstan), általános módszertan és a ~ filozófiája. - I. A ~ tört. Az eu. ~ bölcsője az ókori Hellász volt. A módszeres ~ megalapozója →Arisztotelész. ~ja legkidolgozottabb része a szillogisztikus bizonyítás elmélete (→következtetés), mely a feltételek végtelen száma lehetetlenségének a tételében valamennyi kutatási területen eredményesen alkalmazható módszertani elvhez vezette. Ennek a segítségével állapította meg a gondolkodás és lét rendjének alaptörvényeit, ennek alkalmazásával határozta meg az anyagot és a formát mint a jelenségek végső princípiumát, Istent mint a világegyetem ősmozgatóját, s ennek alapján ismerte fel, hogy az erkölcsi élet egy végcél megvalósítását szolgálja. - Ezt az első, nagy alkotói korszakot a Kr. u. 12-14. sz: a →skolasztika hasonló szakasza követte (Abaelard, Ockhami Vilmos, Walter Burleigh), majd a klasszikus ~ korának tekintett 16-19. sz. (de Bacho, Mill) és a modern matematikai ~ (→logisztika). - A skolasztika ~ja a következő kérdésköröket foglalta magába: 1. a →fogalmak tulajdonságai (jelentés, állíthatóság, analógia stb.); 2. →ítélet és következtetés, a kijelentések viszonyai, a belőlük összeálló egész; 3. a feltétlen állítások következtetés-tana; 4. a modális (szükségszerű, lehetséges stb.) ítéletek rendszerezése (több száz formula minderről!); 5. a szillogizmusok más fajai, így a valószínű következtetések szabályai; 6. a →bizonyításokról szóló tanítás (az ún. materiális v. „nagyobb” ~, a tartalmi kérdésekkel nem foglalkozó, formális ~val szemben); 7. a hamis következtetésekről és 8. a föloldhatatlan ellentmondásokról (antinómiákról) szóló tanítás. - A magát klasszikusnak nevező ~i irányzat valójában visszaesés az ókori v. kk. ~val szemben, de számos új módszertani és ált. bölcs. elemet tartalmaz. Így pl. F. de Bacho táblázatot állított föl az →indukcióról. Többen is megkísérelték a nem-formális ~ létrehozását. Így →Kant az ő transzcendentális ~jában, amely végül is azt mondja el, hogyan születik meg a tárgy az alany (és annak öntőformái, a →kategóriák) révén, v. →Hegel dialektikus ~jában, amelyben a gondolkodás szabályai egyúttal már az ontológiának is alaptörv-ei. Utóbbi „dialektikus” ~ divatos kifejezés a marxizmusban is, azt fejezi ki, hogy a valóság, az anyag áttöri a merőben formális ~ megközelítési módját. Valójában az a tény, hogy a dolgokban ellentétek feszülnek, már nem ~i, hanem kozmológiai és esetleg ontológiai kérdés. A modern ~ kedvelt területei: a logisztika, a jelentéstan, a deduktív és a tapasztalati tud-ok módszertana. Számos irányzat logicizmusba, ~i formalizmusba csúszik, sokaknál →intuíció figyelhető meg. - A ~ fontos részterülete a következtetésekkel foglalkozó →szillogisztika. **

Kecskés 1943:142. - LThK V:1116.