szubsztancia (lat.; gör. ouszía): magánvaló. - Etimológiailag a szó a sztoikus Plautustól származik. M-ul: állag, állány, magában fennálló valóság, mivoltság formákban fordul elő, de ált. nem fordítják le. - Filozófiailag 'ami (valami) alatt áll' (tartósan). →Arisztotelésznél az első kategória, amelyhez az →akcidensek (gör. szünbebekoi) járulnak. Ilyen értelemben a ~ valaminek a →lényegét (ouszía) jelenti, amely változatlan, de a járulékok határozzák meg →mennyiségét, →minőségét, viszonyait (→reláció) és lét- és cselekvés-módját. - Teol-ilag különös jelentősége volt az I. →niceai zsinat (325) krisztológiai vitájában (→homoousziosz) és a →szentháromságtan kialakulásában. A kk-ban kivált az Euch-tanban volt jelentős szerepe az →átlényegüléssel kapcsolatban (Tours-i →Berengar, B. →Lanfranc). R.Z.

Bölcseleti Folyóirat 1896:122, 321. (Anhäuptel György: Az arisztotelészi bölcs. alapfogalmairól) - KL I:43. (s.v. állag) - Bouyer, Louis: Les Sciences Philos. et Théol. 1. köt. Paris, 1941:52. - Kecskés 1943:128. - Schmitz, Hermann: Was wollte Kant? Bonn, 1989. - Teológia 2004:3-4. sz. 165. (Rokay Zoltán: Egy orvos az etikáról, Istenről és a vallási türelemről) - B. Lanfrancus canterbury érs. kv-e az Úr testéről és Véréről Tours-i Berengár ellen; Tours-i Berengár három válasza Lanfrancusnak. Ford. Rokay Zoltán. CD. Bp., 2007.