Magyar Katolikus Lexikon > L > Lanfranc


Lanfranc, B., OSB (Pavia, Aosta, Itália, 1005 k.-Canterbury, Anglia, 1089. máj. 28.): érsek. - Paviában tanult, majd jogot tanított. 1035: Avranches-ben (Normandia) grammatikai isk-t nyitott, de nem járt sikerrel, ezért 1042: Rouenba akart áttelepedni. Útközben rablók kezébe került, s az életveszélyben fogadalmat tett, hogy ha megmenekül, szerz. lesz. Belépett a beci ktorba (→Le Bec), ahol 1045: prior és a ktori isk. vez-je. Teol-t és jogot tanított. Növ-ei között volt Canterbury Szt Anzelm, →Guitmund, Chartres-i Szt Ivó, s a későbbi II. Sándor pápa. IX. Leó p. (ur. 1049-54) parancsára →Berengar ellenfeleként bekapcsolódott az →átlényegülés vitájába, 1050: részt vett a róm. és a vercelli zsin-on. Hódító Vilmos el akarta űzni, mert ~ helytelenítette Flandriai Matilddal való házasságát, de 1059: amikor kieszközölte számára a vérrokonság akadálya alóli p. fölmentést, Vilmos kegyeibe fogadta, s 1066: a Caenban vezeklésül épített ktor apátjává tette. ~ helyeselte Vilmos angliai hódításait, s 1070: elfogadta a canterburyi érsséget. Miután a yorki érs-kel szemben megnyerte a rangelsőbbségi vitát, megújította Anglia és Íro. vallási életét. Nagy érdeme a normandiai szerzetesség értékeinek átültetése angolszász földre. - Fm: De sacramento Corporis et sanguinis Christi. - In omnes Pauli epistolas commentarii. - Decreta. Kiadva PL 150. G.F.

LThK VI:781. - BS VII:1001. - Montclos, J. de: Lanfrancus et Bérengar. Löwen, 1971. - Gibson, M. T.: L. of Bec. Oxford, 1978. - Auctoritas et ratio. Kiad. Peter Ganz-R. B. C. Huygens-Friedrich Niewöhner. Wiesbaden, 1991. - Lanfrancus de Pavia e l'Europa del secolo XI. Kiad. G. d'Onofrio. Roma, 1993.