szentháromságtan: a teológiának a →Szentháromság titkával foglalkozó része. - I. Kiindulási pontjai a következők: 1. Isten belső élete abszolút misztérium, azért a tud. elemzés csak a kinyilatkoztatásra épülhet. - 2. Azok az igazságok, amelyeket az ember fölfoghat ebből a misztériumból, a Fiú és a Szentlélek elküldéséhez kapcsolódnak. - 3. A ~ első megállapítása az, hogy Jézus személy szerint a Fiú és hogy benne Isten a maga legbensőbb titkával közel jött a világhoz. - 4. A Fiú eljövetele elő volt készítve az ÓSz-ben, amennyiben Isten ott is megnyilatkozott szavában, bölcsességében, lelkében. A Krisztusról szóló kijelentések csak szentháromsági mivoltukban válnak teljessé. - II. Sajátosságai: 1. Nem önmagában zárt traktátus, hanem kapcsolatos az egész üdvrenddel, ezért az igehirdetésnek és a teol-nak magán kell hordozni a ~i színezetet. - 2. Először elemzi a Szentírás utalásait az egyes személyek istenségéről és különbözőségéről, utána adja az elméleti reflexiót a titok mibenlétéről. Az értelem odáig el tud jutni, hogy a titok nem ellentmondás. - 3. Az elméleti vizsgálódáshoz az alapot maga a kinyilatkoztatás adja. Nem úgy, hogy szavakban közli a titkot, hanem úgy, hogy bemutatja a megtestesült Fiút, akit az Atya küldött, s az ő megdicsőülésének következménye volt a Szentlélek elküldése. A Fiú küldetése maga a megtestesülés, Jézus egész élete és működése, amelyben kinyilvánult az ő Atyától való és az Atyáért való léte. Ez pedig tükrözte az Atya és a Fiú belső szentháromsági kapcsolatát. A fölismerésben szerepet játszott Jézus tanítása, amelyben kifejtette fiúi öntudatát. De ide kell venni az Atya bizonyságát is, amit kimutatott Jézus megdicsőítésében. Végül a Szentlélek elküldésében nyilvánvaló lett, hogy az egész kinyilatkoztatás nem más, mint a háromszemélyű egy Isten kitárulása az ember felé. Itt az ember nemcsak tanítást kapott Isten belső misztériumáról, hanem éppen az lett nyilvánvaló, hogy ő be akarja vonni a teremtett valóságot a maga belső életébe. G.F.

LThK X:360.