legújabb kor bölcselete: a →filozófia történetének 1850-től napjainkig terjedő korszaka. - 1. Ált. előzmények. 1850 k. realisztikusabb életszemlélet váltotta föl a →romantika szellemét, s ez a fil-ban is éreztette hatását: az iparosodás, a gazd. és társad. élet változásai, a tud-ok, a természetről és emberi életről szerzett, s hirtelen hatalmassá vált tudás alapján a fil. létjogosultságát is kétségbe vonták. Mivel a →német idealizmus módszere és rendszere nem volt megfelelő a tapasztalati ismeretek bölcseleti feldolgozására, eluralkodott a nézet, hogy az ember életének eligazításához, alakításához elégséges a „tények” ismerete (→pozitivizmus); a filozofálás irreális világba viszi az ember gondolkodását, s akadályozza tettereje kifejtését. A gyakorlat jelentőségének tudata háttérbe szorította az elmélet értékét (→elmélet és gyakorlat). - Hamarosan azonban nyilvánvaló lett, hogy fil., világnézeti elvek és szempontok nélkül a szaktud-ok nem képesek módszer- és rendszertani elvek kidolgozására. A tud-os értékű ismeret ugyanis minden ter-en a tapasztalati adatok tudatos módszerrel történő, tervszerű rendezésével, értékelésével s egybefoglalásával alakul ki. - A →fizikában probléma lett a jelenségek mechanikus értelmezésének kizárólagossága, mely az egész újkori gondolkodásban a mechanizmus és a →determinizmus megdönthetetlen alapjának látszott; az atomfolyamatok pontos meghatározhatatlansága fölvetette az egész természetre vonatkozóan a törvényszerűség, a szükségszerűség és véletlen viszonyának problémáját. - A biológiában fölmerült a kérdés, kielégítő-e az életjelenségek tisztán oksági magyarázata, nem kellene-e figyelembe venni, különösen a →fejlődés megértéséhez, a célszerűséget, a →teleológiát? - A pszichológia fölismerte, hogy az ember lelki életének, egyéniségének megértésében nem elegendő a környezeti hatásokra adott önkéntelen válaszok, alkalmazkodási módok megfigyelése, hanem a kísérleteket ki kell egészíteni az önmegfigyeléssel, s a műszerekkel már meg nem közelíthető, rejtett, tudatalatti mozzanatok figyelembevételével. - A szociológiában különféle módszerek és rendszerek alakultak attól függően az alapvető kérdés kutatására, ti. hogy mennyiben és milyen mértékben áll a társas élet az anyagi, természeti, technikai tényezők szükségszerű hatása alatt, s milyen mértékben érvényesülhet az ember →szabadsága a társas viszonyok alakulásánál és irányításánál. - Ált. felismerés lett, hogy a tud-os élet egész ter-én történt szakosodás közben sem lehet elzárkózni a cizelláltabb tudást biztosító szélesebb távlatok figyelembevétele s a jelenségek végső szempontból történő értékelésének és rendezésének követelménye elől. Fölmerültek határkérdések is a szaktud-ok és a fil. között, s kölcsönhatás alakult ki. - Nem sok idő kellett ahhoz, hogy a pozitivizmus nyújtotta ismerettömeg elégtelennek bizonyuljon a →tudás és a →lét mélyebb kérdése iránt érdeklődő szellem számára. 1900 u. tehát megélénkült s egyre tágabbkörű és sokoldalúbb lett a ~. Az emberiség sok tekintetben megváltozott helyzete mind a módszertani elvek, mind a tartalmi megállapítások felülvizsgálását kívánta. -

2. A ~ jellemzői. a) Jelentős helyet kapott a ~ben a →logika, mely kritikus vizsgálat tárgyává teszi a tud-ok ált. alapkérdéseit, a →bizonyítás szabályait; szembefordul a leegyszerűsítő és általánosító eljárásokkal, s rávilágít a tud-ok sajátos tárgyuk szerinti módszertani különbségeire, valamint tárgyi megállapításaik határaira. A kölcsönös megértést akadályozó fogalmi és módszertani zavar leküzdésére alaptudomány jellegű irányok alakultak ki. - b) A hatásában meggyengült →idealizmussal szemben erőteljessé vált az ismeretelméleti realizmus, mely elveti a jelenség és a lényeg kanti megkülönböztetését, s a valóság közvetlen megismerhetőségét vallja, ha az a fogalmi ismeret tárgyi tartalma, egyetemes érvényessége tekintetében nem is jelent egyértelmű értékelést. - c) A ~ben elurakodott a →pluralizmus, mely szerint nincs ált-an elfogadott, egyetlen út az igazság megismeréséhez; a 20. sz. ember elé táruló valóság bonyolultsága és sokoldalúsága a →hittől egyre inkább elszakadó →ész miatt nem kaphatott egyértelmű értelmezést. A fil-ok általában elismerik a létezők minőségi különbségét és a lét különböző fokozatait; abban azonban már különböznek a nézetek, hogy a sokféleség egyetlen v. több elvre vezethető-e vissza. - d) A fejlődés, a változás értelmezése, a változást előidéző erők, a változás és megmaradás viszonyának a kérdésében is különböző nézetek alakultak ki. A relativizmus a változásra, fejlődésre beállított szemléletmód, mely kétségbe vonja a gondolkodás, a lét, a cselekvés abszolút értékű elveit; szemben áll vele az abszolút elvektől meghatározott létet és mozgást valló irányzat. A termtud-os gondolkodásra és a technikára támaszkodó racionalizmussal ellentétben áll az →irracionalizmus, mely az ember intuitív, érző képességeinek jelentőségét emeli ki, s azok alapján akarja magyarázni a világot. - e) A →szekularizációval párhuzamosan erősödött az →antropológiai érdeklődés. A ~ irányzatainak közös vonása az ember minél teljesebb megismerésére irányuló törekvés és az →emberi méltóság kiemelése. - f) A reális lét iránti érdeklődés, leküzdve a kanti →fenomenalizmust, lehetővé tette a tapasztalaton alapuló, de az érzéki megismerésen és valóságon túlhaladó, transzcendens valóságot elismerő létfil-t és metafizikát, mely nem idegenkedik az abszolút valóság elismerésétől sem, ha annak lényegét nem is határozza meg egyértelműen. - A ~ nem szakíthat a múlttal, problémáiban az emberi gondolkodás ősi kérdései térnek vissza, s megoldásukra törekedve tanulmányoznia kell mind a közvetlen megelőző, mind a régebbi korok fil-ait is, s ezekből is merítve fejleszti tovább s gyarapítja a fil. értékeit. -

3. A ~ főbb irányzatai: →egzisztencializmus, →életfilozófia, →fenomenológia, →materializmus, →neotomizmus, →perszonalizmus, →pozitivizmus, →pragmatizmus, →strukturalizmus, →újabb idealizmus. **

Kecskés 1981. - Nyíri 1991.