romantika: a 18. század végének és a 19. század első felének szellemi, irodalmi, művészeti iránya. - Egyrészt kiegészítő párja a →klasszicizmusnak; másrészt, amennyiben a műv-ek tört-ében a kiegyenlítésre (harmóniára), ill. az ellentétek hangsúlyozására (diszharmóniára) való törekvés egymást váltogatja, a ~ a klasszicizmus ellenhatásaként született. Hirdette az érzelem, a szenvedély, a képzelet uralmát, az öröklött szabályok elutasítását, a szubjektum és a természet kiemelt szerepének fontosságát; az alakítás helyett az átélésnek, az objektív műfajok (epika, dráma) helyett a lírának adott elsőbbséget; a szerkezetet, formát az érzelmek bemutatásának rendelte alá. Eszközei érzelemmel, hangulatokkal teltek, stílusában indulatiságot hordozott, kedvelte a szélsőségeket, ellenpontjaival kozmikus távlatokat tudott befogni. - Bár a ~ a műv-ek minden ágában megjelent, nem teremtett olyan egységes korstílust, mint pl. a →román művészet v. a →barokk. Műveiben főként az eszmei vonások közösek, hatása főként az irod-ban, a zenében és a festészetben mutatkozott. A ~ a társad. és pol. életben szembefordult a klasszicizmus egyetemes emberi eszményeivel, s a művészi szabadság nevében lélektani, társad. és földr. témákat vont az ábrázolás körébe. Ezzel haladó, felszabadító hatást keltett, lázadást, tiltakozást tudott kezdeményezni a létező társad. rend ellen, s Eu-szerte hozzájárult a nemz. forr-ak kitöréséhez. - Közép-Eu. nemzetiségeinek befogadása az eu. népek családjába a ~ jegyében történt. A közös alap e népeknél a nemz. öntudat kialakulása és a művelődés demokratikus szellemmel való átitatása volt. Ezen túl azonban a ~ tartalma és szerepe nagyon változatos volt, és az élő nemzeti társad. realisztikus ábrázolása és szoc. bírálata a különböző népeknél szinte egymás ellen fordította a ~ vezéreit. Mivel a fennálló társad. rend bírálata lélektani elemzést, a részletek megfigyelését és boncolgatását kívánta, a ~ idején kibontakozott a kritikai realizmus. - A m. ~ kialakulására az ol-ok, lengy-ek, csehek, szl-ok hatottak, akik ugyanúgy nemz. függetlenségükért küzdöttek, mint mi. Ezeket a törekvéseket Mo-on is leginkább az irod., s azon belül a realizmus irányaival összefonódva az irod. népiesség vállalta föl. Jelentkezése a felvilágosodás és a nyelvújítás korában, kibontakozása a reformkorban elválaszthatatlan a polg. nemzettudat kialakulásának tört. folyamatától. Esztétikai értékét a mögötte lévő nemzetértelmezés határozta meg. - Az 1820-as évektől a színjátszás ösztönözte a ~ drámairod-ának kibontakozását. 1837: megnyílt a Pesti M. Színház (később: Nemzeti Színház). A m. darabok közül főként →Dugonics András átdolgozásait játszották. →Katona Józsefet a lovagdráma nevelte fel. A költő Kisfaludy Sándor öccse, →Kisfaludy Károly tragédiáinál sikeresebbek voltak a vígjátékai (A kérők, 1817; A pártütők, 1819; Leányőrző, 1827; Csalódások, 1828), melyek a szereplők felvilágosult gondolkodásával, nyelvművelő hazafiságával, mely nem nélkülözte a szentimentális érzelmességet sem, a polgárosodást szolgálták. Ebben a korszakban Mo-on is megszületett a korszerű irod. és műv. föltétele, közönsége, sok eszköze, mert kibontakozott a tőkés gazdálkodás s vele együtt a városi életforma (→Magyarország története). - A legnagyobb gyarapodást a korszak a regény területén hozta. →Jósika Miklós tört. regényeit Erdély ihlette (Abafi, Zólyomi, A csehek Magyarországban, II. Rákóczi Ferenc, Az utolsó Báthori, Zrínyi, a költő, Jósika István); társad. regényei (A könnyelműek, Akarat és hajlam, Ifjabb Békesi Ferenc kalandjai, Egy kétemeletes ház Pesten) fr. hatást mutatnak. - A kritika megteremtése →Kölcsey Ferenc nevéhez fűződik, aki az 1810-es években tett közzé kritikát Csokonai Vitéz Mihályról és Berzsenyi Dánielről. Nemzeti hagyományok (1826) c. értekezése a m. nemzeti ~ legfőbb elméleti műve, melyben a „nemzetit” és a „népit” azonosította. - A rendszeres m. irod. kritika megteremtője Bajza József (1804-58) lett, aki feladatának tekintette, hogy a kritika jogát kivívja, szabadságát biztosítsa. A ném. ~ esztétikáját a m. irod-ban először Toldy (Schedel) Ferenc (1805-75) alkalmazta, akit a m. irodtört-írás atyjának tartanak. Főként a szabharc bukása után fordult e téma felé: A magyar nemzeti irodtört. (1851) 1526-ig, A magyar költészet tört. (1854) Kisfaludy Sándorig jutott, csak isk. kézikv-e (1864-65) tekintette át a m. irod. teljes tört-ét. - A líra a ~ korában is megtartotta vezető helyét, de ebben osztoznia is kellett a verses epikával, a regénnyel és a novellával. A nemzeti ~ múltszemléletének emléke Kisfaludy Károly: Mohács (1824) c. elégiája, melyet a csatavesztés 300. évford-jára írt. A m. ~ legnagyobb költője Vörösmarty Mihály (1800-55). Egyéni lírája az érzelmi ~ jegyében bontakozott ki, s kezdettől uralkodó vonása a hazafiság; Szózata (1836), a „magyar Marseillaise” 2. nemzeti himnusz lett. Gondolati költeményeiben kora társad. és kulturális fejlődésének ellentmondásait írta le. - A romantikus és realisztikus elemek kiegyenlítő összeolvasztása az 1830/40-es évek fordulóján kezdődött. A ~ jellegét adó népies elem sehol nem hatolt oly mélyre, mint a lírában és a verses epikában. Eu. szintű vezéralakjai Petőfi Sándor (1823-49?) és Arany János (1817-82) lettek, akik már az újkori m. irod-hoz is átvezetnek. - Az 1870-es évektől viszont fokozatosan egynemű, önelvű irányzattá emelkedett a realizmus. A népiesség kora („nép-nemzeti kor”, „nemzeti klasszicizmus”, „népies klasszicizmus” kora) tehát átmenet a 2 nagy irányzat, a ~ és a realizmus között. - A képzőművészeti életbe is a ~ hozta el Mo-on a szervességet, folytonosságot: a nagyobb műv. szabadság meghirdetése ált. kedvezett a műv-eknek. A szobrászatban a klasszicizáló Ferenczy István (1792-1856) után a stilizált parasztfigurákat alkotó Izsó Miklós (1831-75) következett. A festők közül →Markó Károly, Barabás Miklós (1810-98), Borsos József (1821-83) a klasszicizmus és a ~ közötti átmenetet képviselték. A zenében a ~ fő képviselői →Liszt Ferenc és Erkel Ferenc (1810-93), a m. opera megteremtője, aki témáit a reformkori drámairod-ból merítette. Volkmann Róbert (1815-83) és →Mosonyi Mihály szimfonikus művei népies-romantikus-történelmi jellegűek. M.F.

ML 1935. - Babits Mihály: Az eu. irod. tört. Bp., 1957. - Szerb Antal: Magyar irodtört. Bp., 1958. - Gombrich, E. H.: A műv. tört. Bp. 1975. - Mo. honismereti irod-a 1527-1944. Összeáll. Bodor Antal. Függelék: Gazda István. Uo., 1984. - ML IV:161. - A Századok repertóriuma 1867-1975. Szerk. Pamlényi Ervin. Uo., 1987. - Hóman-Szekfű I-VII. - M. művelődéstört. Szerk. Domanovszky Sándor. 1-5. köt. Szekszárd, 1991.