fenomenalizmus: a fenomenológiától megkülönböztetendő ismeretelméleti irányzat, mely szerint az emberi megismerés számára csak a jelenség hozzáférhető, olyannyira, hogy a jelenségeken túl lévő valóság nem is létezik (E. Mach, H. Vaihinger, R. Avenarius és mások) vagy legalábbis nem ismerhető meg (I. Kant, A. Comte, H. Spencer, A. Schopenhauer, E. Hartmann). - A ~ legjelentősebb képviselője: D. Hume. Az irányzat nem tisztázta, hogy az →a priori mennyire tölt be építő szerepet az emberi megismerésben: a fogalom mennyiben szorul rá s mennyiben lépi túl a jelenséget. Mivel a ~ szerint a jelenség mindenestől az alanyra irányul és annak kényétől-kedvétől függ, →relativizmushoz vezet: az igazság az alany változásainak függvénye. →fenomén Cs.I.

LThK VIII:432.