Magyar Katolikus Lexikon > R > relativizmus


relativizmus: gondolkodástörténeti álláspont, amely szerint ami van, csak valamihez viszonyítva van, pl. a megismerés tárgya megismerőhöz (ismeretelméleti ~), a jó vagy rossz a cselekvőhöz, a kultúrától függő körülményekhez és egymáshoz (etikai ~). - Ha a tétel áll, akkor a ~ra is érvényes, ez pedig ellentmondás (transzcendentális retorzió). - A ~sal szemben áll a hermeneutikus, metafizikai álláspont, mely szerint az abszolút létező csak a relatívban hozzáférhető, de ez feltételezi az abszolútumot. A 20. sz. végén elterjedt erkölcsi ~ tévtana szerint az emberi cselekvés erkölcsi minőségét nem objektív tényezők (törvény, tárgy) határozzák meg, hanem a viszonylatai és a hasznossága. R.Z.

Korff, Wilhelm: Norm und Sittlichkeit. Mainz, 1973. - PM XXIV (II. János Pál pápa: Veritatis splendor enc., 1993.): 28-30.