Evangelium vitae (lat. 'Az élet evangéliuma'), 1995. márc. 25.: II. János Pál pápa enciklikája az emberi →élet sérthetetlenségéről, az Egyháznak és minden jóakaratú embernek. - Tartalma: jóllehet a földi élet nem a végső,  hanem az utolsó előtti valóság, az emberi élet kezdetétől a végéig →szent. Minden emberi életközösség és maga a társadalom is az →élethez való jog elismerésén alapszik. Az ~ valójában magának Jézus személyének hirdetése, áthatja Jézus üzenete, mert  Isten emberszeretetének, a személy méltóságának és az életnek →evangéliuma egy és oszthatatlan valóság. A →megtestesülésben Isten végtelen szeretete és minden egyes →ember páratlan értéke egyszerre mutatkozik meg. - A 20 sz. végére az élethez való viszony kettőssé vált: az életet fenyegető korábbi veszedelmekkel (járványok, háborúk, természeti kartasztrófák, emberölés) szemben az emberiség próbál védekezni, uakkor kialakult egy életellenes fölfogás is. A gazd. programok, a törvényhozás, sőt az orvostud. is  szembefordul az élettel, az erősek hadjáratot kezdtek a gyengék, a még meg nem születettek (→abortusz), a fogyatékosok, gyógyíthatatlan betegek és öregek ellen (→eutanázia). - Az élet iránti helyes alapmagatartás törvénye: tiszteld,  óvd,  szeresd és szolgáld az életet, minden ember életét!  Az Egyház az élet népe és az életet szolgáló nép, ezért védelmezi minden ember élethez való jogát. - →Kain története (Ter 4. f.) bemutatja, hogy a →halál  erőszakosan jött a világba és az értelmetlenség árnyékát veti az egész emberi létre. A →gyilkosság nem sors, nem predestináció  (→előre rendelés), hanem →erkölcsi cselekedet, legtöbbször →haragból és →irigységből születik; →égbekiáltó bűn, mert a  gyilkos bizonyos értelemben Istenre támad. De még a gyilkos sem veszíti el személyi méltóságát. - Az ~ ünneplése (→liturgia) az élet Istenének ünneplése, s a családi egyház is arra hivatott,  hogy hirdesse,  ünnepelje és szolgálja az ~t. **

M-ul: Pápai megnyilatkozások XXVI. Ford. Diós István. Bp., 1995.