🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > harag
következő 🡲

harag (lat. ira): a jelenlévő →rossz által kiváltott →szenvedély, az →önvédelem eltévelyedése. - 1. →Isten haragja antropomorf kifejezés. - 2. Az ember ~ja. A) A Szentírásban indulat, szenvedély súlyos következményekkel (Jer 10,24), meggondolatlan tettekre indít (Péld 14,17), viszályt kelt (29,22), büntetést von maga után (19,19), de a megfékezett ~ nem visz bűnbe (Zsolt 4,6). A ~ legyőzése a ffi legnagyobb erénye (Péld 19,11), hősies erőre vall (16,32). A ~ot csillapíthatja a bölcs beszéd (29,8; 15,1), az ajándék (21,14), az idő és a feledés (Ter 27,45). Minél erősebb, gazdagabb, hatalmasabb valaki, annál könnyebben gerjed ~ra (Sir 28,10) és annál félelmetesebb a ~ja (Péld 16,14: „a király ~ja a halál hírnöke”; sátán: Jel 12,12). - Pál ap. a test cselekedetei közé sorolja (Gal 5,20). Jak 1,20: „~jában nem azt teszi az ember, ami Isten előtt igazságos”. Ef 4,26: „Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek”. Jézus elítélte a gyilkossággal együtt, melynek oka lehet (Mt 5,21). Ugyanakkor Ő is ~gal űzte ki a tp-ból a kufárokat, tehát szent ~ is van (vö. 1Mak 2,24; Mt 21,12; Jn 2,13-17). - B) Az erkölcstanban a ~ a →hét főbűn egyike. Erkölcsi súlyát a tárgya, ill. megnyilvánulásának fokozata adja: türelmetlenség, ingerültség (külső jelei is vannak már), bőszültség, gyűlölet. →Halálos bűn, amennyiben szándékosan a szeretet és az igazságosság ellen irányul, azaz van benne megfontoltság. Bocsánatos, amennyiben gyengeségből, a test természetes adottságaiból (temperamentum) fakad. Erkölcsileg közömbös, amíg az →értelem legyőzi a belőle fakadó bosszúvágyat. Jogos (szent), amennyiben tárgya igazságos, azaz az erkölcsi rend megzavarása váltja ki, ill. annak helyreállítása hajtja. - A ~ oka az erkölcsi erő hiánya valamely nehézség v. igazságtalanság elviselésére. Gyökerei visszamennek a →kevélységig. Ha nem küzdünk ellene, az időnként föllobbanó ~ víciummá válhat, és az ember ~os természetű lesz: nyugtalan, „ideges”, indulatos. Ezek miatt fokozatosan elgyengül, mind kevesebbet képes elviselni, minden apróság ingerli. Emlékezetét kitölti a másik embertől kapott bántás, nem tud megfelekezni róla, nem képes Istenre hagyni a dolgot (ítéletet és büntetést). Dacos hallgatásba vonul, v. hosszasan tárgyalja a másik hibáit, s az igazságosság, a szeretet v. a közjó ürügye alatt harcol a megbüntetéséért v. megszégyenítéséért. A ~ melegágya lehet a vitákba bonyolódás, a túlzott ragaszkodás a saját nézeteinkhez. - A lelki életben a ~ burkolt formái: ingerültek leszünk az ima és más kötelezettségünk miatt (főként lelki szárazság idején); bosszankodunk sokszor ismétlődő tökéletlenségeink miatt, mert gyorsabban szeretnénk elérni a tökéletességet, mint Isten azt adja. - A →harc a ~ ellen: a ~ első jeleit nyomjuk el magunkban. Nagyon fontos ilyenkor a hallgatás. Szentek tanácsa szerint, ha az ember ~ra lobban, jó elmondania egy Üdvözlégyet v. egy röpimát (v. elszámolni 20-ig), mielőtt megszólal. A ksőbbiekben ne foglalkozzunk a sértéssel, próbáljuk mentegetni a sértőt, igyekezzünk elfelejteni szavait. Ne hallgassunk megszóló, rágalmazó beszédet. Küzdjünk a gyanakvás ellen, fejlesszük önuralmunkat, a bántást jóval viszonozzuk. Gyakran elmélkedjünk a →szenvedés értelméről és értékéről, Isten igazságosságáról. Fontos az önmegtagadás, az →ellenségszeretet gyakorlása, a nehézségek és a Krisztus szenvedéseiben való részesedés utáni vágy erősítése. **

Dezső 1929. - KL II:493. - Palazzini II:805. - BL:560. - Schütz 1993:120. - KEK 1765, 1772, 1866, 2302,

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.