🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > Kain
következő 🡲

Kain (héb. talán 'kovács'): a bibliai őstörténetben Ádám és Éva fia, öccsének, →Ábelnek gyilkosa (Ter 4,1-16). - A Ter elbeszélése szerint féltékeny volt, amiért Jahve szívesen tekintett Ábel áldozatára, s az ő áldozatát nem méltatta tekintetre; hogy ennek mi volt az oka, az az elb-ből nem derül ki. A későbbi zsidó bibliamagyarázat Ábel erényességével szemben ~ gonoszságát hangsúlyozta. Így Mt 23,35 is igaznak mondja Ábelt ~ útjával (Júd 11) szemben. 1Jn 3,12: ~ „a gonosztól való volt”, aki megölte testvérét, mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak. A Zsid 11,4 ~ elvetésének okát hitetlenségében keresi. Büntetésül Nod (menekülő) földjén volt kénytelen letelepedni, azaz nomád módra kellett a pusztában vándorolnia (Ter 4,12: hontalan és bujdosó leszel). A →vérbosszú ellen védelmül Jahve jelet tett ~ra (4,13). Ez vsz. tetovált törzsi jel volt, a beduinok körében elterjedt szokás szerint. - ~ tört-e Izr-nek Kánaánban már letelepedett fiai körében keletkezhetett, akik a szomszédos (minden bizonnyal tetovált) →keniták nomád életét egy valaha elkövetett bűn büntetéseként fogták föl. Az ún. ~-utódok listáján (4,17-24;. Szám 24,21) ~ a keniták ősatyjaként szerepel (→Szet).- Ikgr. →Kain és Ábel **

BL:909.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.