🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > L > liturgia
következő 🡲

liturgia (a gör. leiturgia, 'közszolgálat' szóból): I. A szó jelentései. 1. A görög kultúrkörben 'közmunka', 'a népnek tett szolgálat', amit egyesek és csoportok a városállam, a nép javára végeztek. Magában foglalta →ünnepek rendezését is, innen a szó jelentéskörében a kultikus elem. - 2. A Hetvenes fordításban kb. 100x fordul elő, legtöbbször kultikus összefüggésben. Először a Kiv 28,35: Áron szolgálati ruhájának leírásáról van szó, a továbbiakban az áldozatbemutatás és egyéb szert-ok törvényeiben (vö. Kiv 28,31-35; 29-35. f.; Szám 24. f.; Ez 40-46. f.) - 3. Az ÚSz-ben jelentései: 'evangélium hirdetése' (vö. Róm 15,16; Fil 2,14-17.30), 'tevékeny felebaráti szeretet' (vö. Róm 15,27; 2Kor 9,12; Fil 2,25), 'istentisztelet' (vö. ApCsel 13,2; Lk 1,23). - A szó jelentését tekintve lényeges a Zsid 8,2.6, eszerint az úsz-i kultusz egyetlen és tökéletes főpapja →Jézus Krisztus. Egyháza csak részese annak a tökéletes és elfogadott istentiszt-nek, melyet ő az emberiség nevében mint szeretett Fiú a Szentlélekben bemutat az Atyának. - 4. Az ősegyházban a ~ a szentmise. Ez él tovább a keleti szert-okban. - 5. Az 5. sz-tól a ~ 'az egész hivatalos istentiszteletet', melyet az Egyh. erre felszentelt képviselője a megszabott formák szerint végez, Isten dicsőítésére és a hívő nép megszentelésére. - 6. A kk-ban a szó feledésbe merült, helyét a →szertartás vette át. - 7. A →liturgikus mozgalom eredményeként a II. Vat. Zsin. (1962-65) honosította meg újra a szót, ebben az értelemben: a ~ „Jézus Krisztus papi hivatalának gyakorlása, melyben érzékelhető jelek jelzik és a maguk sajátos módján meg is valósítják az ember megszentelését, és Jézus Krisztus misztikus teste, vagyis a fő és a tagok együtt, teljes értékű, nyilvános istentiszteletet mutatnak be. Ezért minden liturgikus ünneplés, mint a pap Krisztus és az Ő teste, az Egyház műve, kimagaslóan szent cselekmény, melynek hatékonyságát az Egyház semmi más cselekedete nem éri el sem jogcím, sem fokozat tekintetében.” (SC 7)  Az Egyh. tanításában a ~ alanya tehát Krisztus, de úgy, hogy a ~ az „egész Krisztus” cselekménye. Ezért mondható, hogy a Földön élő egyh. ~ja tükrözi és előkészíti az égi ~t (Jel 4,2; 5,6; 6,9-11; 7,1-8; 12. f. ; 14,1; 21,9). →liturgikus jelek -

II. A hatályos egyházjogban egy vallásos cselekmény akkor ~, ha a) törvényesen kijelölt személy, b) az egyh. hatóság által jóváhagyott módon, c) az Egyh. nevében végzi (834.k. 2.§). Ha e föltételek egyike hiányzik, →magánájtatosságról v. magánimádságról van szó. - Rendes körülmények között lit. cselekmény a →szentmise, a →szentségek és →szentelmények kiszolgáltatása, a →zsolozsma.- 1. A ~ irányítása és végzője. A zsin. tanítását követve (SC 13b, 26, 41-42) a 837.k. hangsúlyozza a ~ közösségi és hivatalos jellegét: →Krisztus misztikus teste, az Egyh. adja meg általa az Atyának kijáró tiszteletet. Valamiképpen minden hívő részese ezeknek a liturgikus cselekményeknek, akkor is, ha fizikailag nincs jelen. A ~ közösségi, az egész Egyh-at átfogó jellege tehát nem csupán természetes közösségi vonatkozást (népes gyülekezet, tevékeny részvétel, vö. 837.k. 2.§) jelent. Az Egyh. hierarchikusan rendezett közösség, így tagjai a lit. ünneplésben is rendjüknek és feladatuknak megfelelően vesznek részt. A szt nép a pp-ök vezetése alatt rendeződik; az istentiszt-et is a pp. v. az általa megbízott klerikus v. (felszentelést nem igénylő lit. cselekmények esetén) világi vezeti. Magában a szentmisében a pap Krisztus személyében cselekszik, s nem a hívők puszta képviselőjeként. A hívők egyetemes papsága és a hierarchikus papság között nem csupán fokozati, hanem lényegi a különbség. - Mindezek alapján a lit. tevékenységet az egyházi hatóság irányítja. Ez főként abban mutatkozik meg, hogy szabályokat bocsát ki a ~val kapcsolatban (lit. törvényhozás). Ezen a téren az illetékességek alábbi hierarchiája érvényesül: a) Az Ap. Sztszék feladata az egész Egyh. szt ~jának szabályozása, a lit. kv-ek kiadása és fordításaik felülvizsgálata (838.k. 2.§); b) A ppi konf-k illetékesek a lit. kv-ek fordításainak elkészítésére és - a sztszéki felülvizsgálat után - kiadására (838.k. 3.§); c) A mpp-ökre tartozik, hogy illetékességi körükön belül az egyetemes előírásokat kiegészítő részleges lit. szabályokat adjanak ki (838.k. 4.§). A ~ irányítása a törvényhozáson kívül közig. (sőt akár bírói) intézkedések hozatalát is jelenti. A Sztszék az egész Egyh. vonatkozásában, a mpp. (sőt a ker. nép imádságai és vallásos gyakorlatai terén minden helyi ordinárius, vö. 839.k. 2.§) a maga részegyháza tekintetében felügyeletet gyakorol a lit. tevékenység felett (838.k. 2.§, 392.k., 835.k. 1.§). - 2. A ~ közvetlen végzői mint a megszentelői feladat gyakorlói elsősorban a püspökök (835.k. 1.§). Az áldozópapok is sajátosan részesei Krisztus papságának, hiszen felszentelésük az istentiszt. végzésére és a nép megszentelésére rendeli őket. Tevékenységüket a pp. irányítása alatt végzik (835.k. 2.§, vö. LG 28; PO 5). A diákonusok nem a papságra (sacerdotium), hanem a szolgálatra (ministerium) kapnak felszentelést (LG 29). Az istentiszt. cselekmények végzésében a jog külön előírásai szerint vesznek részt (835.k. 3.§). Sajátos lit. feladatuk az illetékes egyh. hatóság irányítása alatt a keresztség kiszolgáltatása (861.k.), az áldoztatás (910.k. 1.§), a szentségkitétel és a szentségi áldás (943.k.), a házasságkötésnél való közreműködés (1108.k. 1.§), a homília végzése (767.k. 1.§), a hívők közös imájának vezetése, egyes szentelmények, bizonyos áldások kiszolgáltatása (1169.k. 3.§; LG 29). - A világi hívőknek is van szerepe a lit. cselekményekben: nem passzív nézők és hallgatók csupán, hanem tevékeny részvételre hivatottak (835.k. 4.§; vö. SC 14). E részvétel módját az egyes lit. előírások pontosabban is megszabják. A megszentelői tevékenység nem lit. részében pedig különleges feladataik vannak. - 3. A megszentelői feladat gyakorlásának egyéb módjai. Az Egyh. a ~n kívül is gyakorolja a megszentelés feladatát. Ennek egyik módja az imádság és a különböző vallásos gyakorlatok (→népi ájtatosságok) végzése, melyre a helyi ordináriusnak különösen is felügyelnie kell (839.k. 2.§; vö. 826.k. 3.§). Más módja a bűnbánat és a segítő szeretet cselekedeteinek gyakorlása (839.k. 1.§, vö. 1249.k.). Sajátos módon vesznek részt a megszentelés feladatában a szülők azáltal, hogy ker. szellemben élik házasságukat és gondoskodnak gyermekeik ker. neveléséről (835.k. 4.§). **

Rusznák 1915:12. - Melles 1937:92. - Sacrosanctum Concilium. A II. Vat. Zsin. konstitúciója. - CCEO 1990:667-674.k. - Erdő 1991:333. - KEK 1066-1109; 1136-44. - Schütz 1993:239.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.