🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > magánájtatosság
következő 🡲

magánájtatosság (lat. pia exercitia): a →vallásosság erényének →liturgián kívüli cselekedete, azaz a →szentmise, a →szentségek, a →szentelmények és a →zsolozsma kivételével minden imádság és jámborsági gyakorlat. - Az egyh. hivatalos liturgiájának 3 föltétele: 1. törvényesen kijelölt személy, 2. az egyh. hatóság által jóváhagyott módon, 3. az Egyh. nevében végzett vallásos cselekmény. Ha ezek közül csak egy is hiányzik, nem beszélünk lit. imádságról v. cselekményről, hanem ~ról. →elsőcsütörtök, →elsőpéntek, →elsőszombat, →ereklyetisztelet, →Eucharisztikus Kongresszus, →évvégi hálaadás, →halottak estéje, →halotti ájtatosságok, →harangozás, →júliusi Szent Vér-ájtatosságok, →júniusi Jézus Szíve-ájtatosság, →kánoni látogatás, →keresztúti ájtatosság, →körmenet, →kilenced, →lélekajánlás, →litánia, →magánimádság, →májusi litánia, →márciusi Szent József-ájtatosság, →missziós nap, →negyvenórás szentségimádás, →októberi rózsafüzér, →pápakoronázás évfordulója, →plébános beiktatása, →szentóra, →szentségimádási nap, →Te Deum, →temetés, →templombúcsú, →triduum, →újmise - Ha az egyh. jóváhagyás hiányzik, inkább →népi ájtatosságokról, a →népi jámborság, a →népi vallásosság megnyilvánulásairól beszélünk. - A ~okra szükségünk van, mert ezek itatják át a mindennapokat a kat. vallásosság lelkületével és készítenek föl a lit. cselekményekre. **

Radó 1961:447.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.