Magyar Katolikus Lexikon > J > Jeruzsálem


Jeruzsálem, Aelia Capitolina, Al-Kudsz: város a Közel-Keleten, a zsidóság, a kereszténység és az iszlám szent városa. -

I. Nevei, földrajza, története. 1) Első ismert neve a Kr. e. 3. évezredben: Jebusz, első ismert lakóiról, a jebuzitákról (vö. Józs 3,11); e név etimológiája nem ismert. Az →amarnai levelek szerint (IV. Amenhotep-Ehnaton fáraó ideje, Kr. e. 1376-59) Urusalim (Uruszalim) környékén megjelentek a habiruk (héberek). A település lakói ekkor a →hettiták. Kr. e. 1000: Jerusalaim néven Dávid királyságának központja lett. A →babilóniai fogság idején a zsidók helyére telepedő arámiak Jerušlemnek nevezték. A rómaiak alatt Aelia Capitolina, majd a gör. Hieroszolüma átvétele után Ýerusalem a neve. A várost 636: birtokba vevő muszlimoknál ~ neve Al-Quds (Al-Kudsz) lett, de a ker. arab szövegek továbbra is 'Urušalîm néven említik. - Az elhomályosult jelentésű ~ név etimológiai gyökere a →sémi nyelvekre megy vissza, s két szó összetételéből keletkezett: 1. Jeru megfelel az asszír-babilóniai ur='fény', a héber őr=uaz, az arab 'uwâr, többes száma űr='tűz, láng, ragyogás' jelentésű szavaknak. 2. Šalaim, šalem az s.l.m vagy š.l.m gyökökből származik. E gyököknek a sémi nyelvekben meglévő szabályos hangtani változásokból adódó sokféle feloldásuk közül a két legfontosabb: s.l.m.=Salim (Šalim), ill. šalam (héb.), salâm (ar.). Šalîm a sémi panteon egyik istene, a főisten il v. él hiposztázisa, az esthajnal, alkony megszemélyesítője. Így a ~ szó egyik jelentése (Salim - Šalîm) Isten fénye, ragyogása lehet. A másik feloldás szerint viszont a ~ szó jelentése: a béke fénye, ragyogása, mivel a s.l.m gyökből képződik a béke szó is. - A →maszoréták szövegeiben a szó Jerusalem formában szerepel, de Jerusalajim-nak ejtendő. E kiejtés mindenképp későbbi, mert az ÚSz nem ismeri, a Kr. u. 66-70 közti pénzérméken azonban találkozhatunk vele; Szancherib prizmáján (Kr. e. 7. sz.): Urusalimu; a LXX protokanonikus kv-ei és a Jelenések kv-e Jerusalem formában tartalmazzák. Az ÓSz deuterokanonikus kv-ei és az ÚSz kv-ei (a Jel kivételével) a gör. Hieroszolüma változatot is alkalmazzák (Lk, Pál), sőt Mt, Mk, Jn csak azt használja (Mt 23,37 és Mk 11,1 kivételével). - Az etimológiai alapoktól bizonyos mértékig függetlenül, a →kinyilatkoztatásból levezetve a ~ szó jelentése a zsidóság számára: 'Jahve városa' (és ennek szinonimái), mert Jahve kiválasztotta „neve városának ” (vö. MTörv 12,5.21; 14,24; 1Kir 9,3; 11,36 stb.). - A kat. Egyh. a ~ szót 'Isten békéjének városa' jelentéssel használja (vö. Boldog város, Jeruzsálem himnusz a templomszentelés officiumában). -

2) Földrajzi fekvése. ~ egy mészkődombon fekszik (kb. 760 m-rel a Földközi-tenger, és 1145 m-rel a Holt-tenger szintje fölött), mely csak É-on függ össze a hegységgel, a többi oldalon mélyen bevágódó völgyek határolják: K-en a →Kidron, Ny-on és D-en a →Hinnom völgye, mely Jób kútjánál (az ÓSz-ben a →Rogel-forrásnál) találkozik a Kidron völgyével; az utóbbi a →Holt-tengerig nyúlik. A fennsíkot kettészeli a ma már csaknem teljesen feltöltődött völgy, melyet a nép Jézus korában a Sajtkészítők völgyének nevezett (Josephus Flavius: →Tyropaion-völgy). A dombhátnak mindkét részét keresztbefutó bevágások tagolják, így ~ egész területe erősen osztott. A K-i dombhát É-i részén található a Harám es-Saríf. A D-re eső rész kiszélesedő nyúlványa az ÓSz-ben →Ofel néven szerepel. A Ny-i dombhát É-i részén áll a Szentsír-tp., D-en, az ún. ker. Sionon keresik az ősker. közp-ot (→cenaculum). - Az ásatások arról tanúskodnak, hogy a Dávid előtti és a dávidi ~ az Ed-Dahurahon feküdt. Ezek az eredmények ellene mondanak annak a hagyománynak, mely a régi ~et a DNy-i dombhoz kötötte. A DK-i domb lábánál, a Kidron völgyében van a város egyetlen forrása, mely az ÓSz-ben →Gihon néven szerepel. Innen egy sziklába vágott föld alatti folyosó vezet föl ~be, így a forrás vizét ostrom idején is elérhették ~ lakói. A kánaáni ~ falai nem fönt húzódtak a dombon, hanem lejjebb a lejtő oldalában, így a város részben a lejtő oldalán terült el. Ez a fal a középső bronzkortól (Kr. e. 1800 k.) a kirság idejéig állt fönn; később (Kr. e. 7. sz.) egy új falat építettek, mely még mélyebben húzódott. - A város Salamon kir. uralma idején a DK-i dombról tovább terjedt É-ra a kir. palota és főleg a →jeruzsálemi templom megépülésével. A Tp. az É felé húzódó K-i domb legmagasabb pontján áll, ahol egykor Arauna szérűje volt. A szt szikla a sziklatp-ban mutatja az égőáldozat oltárának v. (némelyek szerint) a salamoni tp. →szentek szentjének helyét. - A Dávid, Salamon és az őket követő kir-ok által épített, ún. 1. fal Josephus Flavius szerint a DK-i és a DNy-i dombot övezte. De Josephus Flavius abból a régészeti kutatások során helytelennek bizonyult feltevésből indult ki, hogy a →jebuziták vára a DNy-i dombon állt. Azt, hogy a DNy-i dombot már Dávid előtt is lakták, G. Dalman és J. Simons is elfogadja. Velük szemben Germer-Durand azt a nézetet képviseli, hogy a DNy-i dombot csak Nagy Heródes vette körül fallal. Részletes vizsgálataik eredményeképpen R. de Vaux és K. M. Kenyon arra a következtetésre jutottak, hogy a DNy-i dombnak legalábbis a D-i részét csak a Kr. u. 1. sz: vsz. Heródes Agrippa kir. vette körül fallal. C. N. Johns kiásott egy faldarabot Heródes palotájában, melyről azt állítja, hogy a Makkabeusok korából származik. L.-H. Vincent, J. Simons és mások véleményét (ti. hogy a DNy-i domb lakott volt és fal vette körül) a legújabb ásatások eredményei nem igazolták. - A kir-ok idején, talán már a Kr. e. 9. sz: a Tp-tól Ny-ra új városrész keletkezett (2Kir 22,14). Vincent szerint Arauna ter-e és a DNy-i domb beolvadása után ez a városrész jelentette ~ 3. megnagyobbítását; Hiszkija kir. fallal vette körül a várost (2Krón 32,2-5). Josephus Flaviusnál ez szerepel a 2. falként. A 19. sz. 2. felében ismételten megvizsgálták az orosz Alexander-zarándokház falait, 1893: föltárták a ném. prot-ok Megváltó-tp-ának alapjait, és megállapították, hogy - Jn 19,20-szal és a Zsid 13,12-vel összhangban - az a ter., ahol a Golgota állt (ma: Anasztaszisz tp-a), kívül esett ezen a 2. városfalon. A Murisztán-negyedben 1961-től végzett vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy ez a ter. a biztosan körülfalazott városrészen kívül feküdt. - R. de Vaux és K. M. Kenyon ásatásai alapján föl kellett tételezni, hogy ~ falainak újraépítésekor Nehemiás nem követte mindig az elpusztult régi fal vonalát; az Ed-Dahurahon visszakerült a fal a domb felső szélére, tehát a város ter-e kisebb lett. - I. Heródes Agrippa Kr. u. 41-44: jelentősen megnövelte a várost egy hatalmas, de befejezetlenül maradt falat építve, mely a ~től É-ra eső ter-et vette körül (Josephus Flaviusnál ez az ún. 3. fal). E. Robinson úgy vélte, hogy ez a fal kb. 450 m-re húzódott az óváros mai É-i falától É-ra. Az E. L. Sukenik és S. A. Mayer által végzett ásatások óta (1925-27; 1940; 1962-től), melyek során ebben a magasságban több jelentős maradvány került felszínre, sokan csatlakoztak E. Robinson feltevéséhez. Vincent szerint azonban a 3. fal egybeesik a mai É-i fallal; ez a nézet Hamiltonnak 1937-től ezen a falon végzett vizsgálataira épül. - A Sukenik és Mayer által talált falrészekben Vincent annak a falnak a maradványait látja, melyet Bar Kohba emelt (Kr. u. 132) a mindenfelől sietve összehordott anyagból a várható római támadásra való tekintettel. Ám a legújabban végzett igen alapos rétegtani vizsgálatok során kiderült, hogy teljes egészükben az 1. zsidó felkelés idejéből (Kr. u. 66-70) valók. E. W. Hamrick zsidó védőmű részének gondolja, a Cestius visszavonulása utáni időből. -

3) Történelme. ~ a Közel-Kelet egyik legősibb, több mint négy évezredes múltra visszatekintő városa, melyet számos nép és etnikum s számos vallás is magáénak tartott és tart. Birtokolták a kánaáni jebusziak, héberek, arámiak, hettiták, egyiptomiak, rómaiak, bizánciak és muszlim arabok, cserkeszek, horezmiek, oszmán-törökök és britek. Az 1909-11: föltárt sírokban talált cserépedények, néhány falmaradvány és az árkok (melyeket a bronzkor elején a Gihontól pontosan É-ra vágtak) Kr. e. 3000 k. település tanúi. Három oldalról ekkor még völgyek vették körül a várost, tehát a föltárt árkok É-on, az egyetlen gyenge ponton szolgálhattak védelmül.- Kr. e. 2000 k. amoriták törtek be Kánaánba, Egyiptomot azzal fenyegették, hogy elveszíti egyeduralmát e ter. fölött. ~ is azok közé a városok közé tartozott, melyeknek elvesztésétől félt a fáraó a Kr. e. 20. sz. végén (egyiptomi átokszöveg). Az Olajfák hegyén néhány sír arra mutat, hogy e népesség nomád volt. Egy kb. 1200 tárgyból álló gazdag sírlelet (Kr. e. 1750-1300), mely az Olajfák hegye lejtőjén, a Dominus flevit-kpna közelében került felszínre, a középső és a kései bronzkori város kevert lakosságának anyagi műveltségét tanúsítja; ebből az időből való a Gihon vizéhez vezető, sziklába vágott csatorna is. -

Az amarnai levelek szerint a Kr. e. 14. sz: Abdi-Hepa hurrita nevű kir. uralkodott ~ben, mely városállam volt. Más, név szerint ismert kánaáni kir-ok voltak: →Melkizedek (Ter 14,18) és Adoni-Cedek (Józs 10,3; Bír 1,5), →Sálem. - Dávid kir. koráig ~ kánaáni kézen volt. Dávid meghódította, székhelyévé és birod-a vallási közp-jává tette a várost (2Sám 5). Salamon kir. jelentősen megnagyobbította (→Milló, palota). A Templom fölépítésével ~ vallási közp. lett, s e jellegét mindvégig megőrizte. Vsz. egy sírrendszer is Salamonnak tulajdonítható az El-Dahurahon (Dávid sírja, melyet a hagyomány helytelenül a DNy-i dombon keresett), valamint egy öntözőberendezés is, melyet a Gihon táplált (vö. Préd 2,5). - Bár az ország 2 részre szakadt, ~et Salamon halála után is tovább bővítették. Nem sokkal Kr. e. 800 u. Joás (Izr. kir-a) 200 m hosszan lebontotta ~ falait (2Kir 14,13; 2Krón 25,23), de Uzija helyreállította, sőt megerősítette új kapukkal (26,9.15). Ezt az építő munkát Jotam is folytatta (27,3). Asszír támadással számolva Hiszkija új falat emelt, és a Gihon vizének bevezetésére szolgáló csatornák helyébe (mivel a falon kívül, a felszínhez közel húzódtak, és ezért könnyen megsemmisíthetők voltak) megépítette az Ed-Dahurahba vájt alagutat, hogy a forrás a városon belül egy medencébe kerüljön, a Tyropaion-völgyben (2Kir 20,20; 2Krón 32,3, 30; Iz 22,9-11; Sir 48,17). Így ~ vízellátását az ostromlók többé nem veszélyeztethették. Manassze utódai jelentős mértékben megjobbították a K-i falat (2Krón 33,14). - Kr. e. 598: Nebukadnezár ostrom alá fogta, s 597: bevette a várost. Jojakim kir-t elfogta, majd utóda, Cidkija lázongása miatt Kr. e. 587-586(?): ~et és a Tp-ot lerombolta (vö. 2Kir 25,1-21; 2Krón 36,17-21). - Mindezek ellenére ~ maradt a babiloni fogság idején is az elhurcoltak és azok vallási közp-ja (Iz 40-50; Zsolt 137 stb.), akik Palesztinában maradtak és rendszeresen elzarándokoltak a Tp. romjaihoz (Jer 41,4). A fogság után, Nehemiás és Ezdrás idejében ~ megújult és a Tp. is újjáépült, jóllehet a szamariaiak akadályozták a munkát. Kr. e. 445: Nehemiás fölhatalmazása birtokában 52 nap alatt fölépítette a falakat (Neh 6,15). - Az újjáépítésről szóló beszámoló (2,12-3,32) számos topográfiai adatot tartalmaz. Ezeket nem lehet helyhez kötni, mégis érzékeltetik a város méreteit: 10 kapu, melyeknek több-kevesebb biztonsággal a helyüket is meg lehet határozni: Völgy-kapu (vö. 2,13.15; 3,13; 2Krón 26,9), vsz. ezt nevezi később Josephus Flavius Esszénus-kapunak; tőle kb. 500 m-re volt a Szemét-kapu; Cserép-kapu (Jer 19,2); Forrás-kapu; a Keleti kapu vsz. azonos a mai Arany-kapuval (ApCsel 3,2: Szép kapu); a Juh-kapu a város É-i falában volt, közelében a →Beteszda-fürdő (Jn 5,2); szintén az É-i falban nyílt a Benjamin- (Jer 37,13; 38,8; Zak 14,10), az Efraim- (2Kir 14,13; 2Krón 25,23; Jer 31,38; Zak 14,10) és a Sarok-kapu. A kapukon kívül a beszámoló a tornyokat is említi: a →Hananel-tornyot, mely egy kissé D-re állhatott a mai Antónia-vártól; a Kemence-tornyot (a mai Citadella elődjét); továbbá a Szegletet (ezt az Ofelen keresik), egy víztárolót a Tyropaion-völgyben, a Dávid városából levezető lépcsőt (Neh 3,15; az Ed-Dahurah D-i pontján újra felfedezték), Dávid árkait, a kaszárnyát, az arzenált, a főpap palotáját stb. - Nagy Sándor (ur. Kr. e. 336-323) a hellén birod. részévé tette ~et (→hellénizmus). Halála után a Lagidák (→Ptolemaioszok) tartottak rá igényt, majd Kr. e. 198: a Szeleukida III. Antiokhosz foglalta el. III. Antiokhosz a perzsák és a Lagidák példáját követve elismerte a zsidók teokráciáját, s megerősítette kiváltságaikat. IV. Antiokhosz uralmának elején a hellénizmussal rokonszenvező férfiak megkísérelték az új fejed. segítségével (aki a birod. egységesítését tekintette élete céljának) hellénizálni a várost. Fölépült a →gimnázium, mely nélkül hellén várost nem lehetett elképzelni. Kr. e. 169: Antiokhosz kifosztotta a Tp-ot, majd Zeusznak szenteltette. Hogy ~et szemmel tarthassák, a szírek várat építettek (Akra), mely Josephus Flavius szerint, akinek a véleményét sokan átvették, az Ed-Dahurahon állt, de L.-H. Vincent és F.-M. Abel a DNy-i domb ÉK-i magaslatához kapcsolja. Bár Makkabeus Júdás Kr. e. 164: visszaállította a Jahve-kultuszt (1Mak 4,26-59), Akra továbbra is a szírek kezén maradt, míg a helyőrség Kr. e. 141: meg nem adta magát Makkabeus Simonnak (12,36; 13,21; 49-52; 14,27). Alexandrosz Janneusz (ur. Kr. e. 103-76) v. Alexandra (ur. Kr. e. 76-67) idején Akra a Hasmoneusok székhelye volt. (A Hasmoneusok elődei Simon óta a Hananel-toronyban székeltek, melyet a gör-ök Barisznak neveztek.) - A II. Johannesz Hürkánosz és II. Arisztobulosz közti testvérháború ürügyén Kr. e. 63: Pompeius róm. hadvezér ostrom alá vette ~et, elfoglalta II. Arisztobulosz híveitől a Tp-ot, és ismét visszahelyezte (Kr. e. 63-40) Hürkánoszt főpapi hivatalába. Erre Caesar Kr. e. 47: kinevezte az idumeai Antipatert helytartóvá (prokurator), majd Kr. e. 40: Antipater fiát, Nagy Heródest Rómában megtette kir-nak. Heródesnek róm. segítséggel Kr. e. 37: sikerült kiragadnia ~et II. Arisztobulosz fia, Antigonusz kezéből. Kr. e. 20: v. 19: Heródes elkezdte a Tp. újjáépítését; az óriási munka több mint 80 esztendő múltán, Kr. u. 63: ért véget. A Tp. épületegyüttesének ÉNy-i sarkán a Barisz-tornyot Heródes hatalmas várrá építtette át, és Antonius triumvir tiszteletére Arx Antoniának nevezték. A DNy-i dombon épült Heródes palotája 3 nagy toronnyal (ez lett a későbbi Citadella a Jaffa-kapunál). A Hasmoneusok egykori székhelyétől (Akra) K-re oszlopcsarnokkal körülvett piacot (agora) létesített Heródes, és Xüsztosznak nevezte el; innen híd vezetett a Tyropaion-völgyön át a Tp-térre. Kr. u. 70: a zsidó felkelést leverve →Titus cs. bevette ~et; a Tp. leégett. Palesztina ezzel császári tart. lett, a Cezáreában székelő teljhatalmú megbízott (legatus) kormányozta, aki egy légió katonával rendelkezett. Amikor →Hadrianus cs. elrendelte ~ róm. kolóniává alakítását, Kr. u. 132: újabb felkelés tört ki (→Bar Kohba). Ennek leverése után Hadrianus ~nek új nevet adott: Aelia Capitolina, a Tp-téren, ahol egykor Jahve Tp-a állt, fölépíttette a Jupiter Capitolinus-tp-ot, a Szt Sír fölé Afrodité-tp-ot építtetett. A zsidóknak halálbüntetés terhe alatt tilos volt az új városba belépni. - 614: a →perzsák vették be ~et, több mint 62 ezer embert megöltek, a tp-ok (köztük a →Szent Sír-templom), ktorok, kórházak többségét lerombolták, Zakariás pátriárkát (609-31) a lakosság nagy részével együtt Perzsiába hurcolták, elvitték a →kereszt-ereklyét is. -

I. Hérakleiosz (610-641) cs. 629: ~et a →bizánci birodalom részévé tette. A Szt Kereszt ereklye visszakerült ~be, s Modesztosz pátr. (631-34), a Szt Szabbasz ktor szerz-e folytathatta a Szt Sír-tp. nemrég megkezdett újjáépítését, más lerombolt tp-ok fölújításaval együtt. - A bizánci időszak 636: (muszlim időszámítás szerint 15) az arab hódítással ért véget a 2. kalifa, 'Umar ibn Hattab (Kr. u. 634-644) idején. ~et Szofronius pátriárka adta át a muszlimoknak. Ettől fogva az iszlám folyamatosan jelen van ~ben. - A muszlim uralom első három és fél évszázada alatt a ker. zarándokok, köztük magyarok is zavartalanul eljutottak a Szentföldre és ~be. I. (Szt) István kir-unk (ur. 997-1038) jelentős pénzadományokkal segítette a Szt Sír-tp. és 2 ktor újjáépítését. 1160 k. II. Géza kir. (ur. 1141-62) ~ben magyar →ispotályt alapított, ill. Bódogasszony és Szt István kir. tiszteletére tp-ot építtetett. A II. András kir. (ur. 1205-35) által 1217 tavaszán indított keresztes hadjáratról 2 arab forrás is beszámol (→magyar keresztes hadjárat). - A fátímida dinasztia 6. uralkodója, Hákim bi-Amri-Iláh (Abu Ali Manszur al-Hákim; Kr. u. 996-1021) azonban üldözni kezdte a ker-eket. A síita iszmaílita doktrínát követő uralkodó, aki magát Alláh földi inkarnációjának tekintette, parancsot adott török származású damaszkuszi kormányzójának, Jamuknak, hogy romboltassa le a ker. tp-okat, köztük a Szt Sír-tp-ot. A szerz-eket elűzték, a ker-eknek és zsidóknak megkülönböztetésként fekete ruhát, nyakukban keresztet (a zsidóknak csengettyűvel ellátott igát) kellett viselniük, csak szamárháton közlekedhettek, lovon nem. Al-Hákim e magatartása azért is érthetetlen, mert elődje, apja, Al-Azíz kivételes toleranciával viseltetett a ker-ek iránt, amiben szerepet játszhatott ker. vallású vezírje (minisztere), Isza ibn Nasztúr ('Isâ 'ibn Nastűr), ker. felesége és sógorai, az alexandriai és ~i melkita pátriárkák. Hákim összeesküvés következtében halt meg. Záhir nevű fia (Kr. u. 1021-35) szakított a nem muszlimok üldözésével, s VIII. Konsztantinosz (ur. 1025-28) bizánci cs-tól kieszközölte, hogy a bizánci uralom alatt lévő ter-eken a mecsetekben a pénteki ima alkalmával elhangozhasson a neve. A konstantinápolyi mecset újjáépítéséért cserében bizánci szakemberek hozzákezdtek a Szt Sír-tp. újjáépítéséhez, melyet 1048: szenteltek föl. A helyzet normalizálódásával Kr. u. 1027 u. a ker-ek ismét elzarándokolhattak a szt helyekre. - Az 1229: megkötött →jaffai szerződésben rövid időre a →latin királyság ismét birtokba vehette Názáretet, Betlehemet és ~et egy, a tengerhez vezető sávval és mellette lévő településekkel. A szerződés feltételként kikötötte, hogy a város falait nem építhették újjá. A ker-ek visszakapták a Szt Sír-bazilikát, s a muszlim zarándokok akadály nélkül látogathatták a →Szikla Mecsetet és a Legtávolabbi Mecsetet. - ~ 1244: a horezmi törökök, 1342: a cserkesz mamelukok uralma alá került. Az oszmán-törökök 1516-tól az I. vh. végéig birtokolták. Az I. vh. után ~ 1948-ig a brit mandátumos Palesztina ter. közp-ja. 1948. V: Izrael Állam elfoglalta ~ nagyobbik, Ny-i felét, míg a kisebb fele, a muszlim szt helyeket és a Siratófalat is magába foglaló Óváros a Jordán Hasemita Királyság ellenőrzése alatt maradt 1967 nyaráig. Az 1967-es hatnapos háború első óráiban Izrael az Óvárost is elfoglalta és annektálta. Emiatt a 2. évezred végén ~ státusa megoldatlannak tűnik, mert mind az izraeliek, mind a palesztin arabok saját, ill. leendő államuk főv-aként egészben v. részben birtokolni kívánják. A helyzetet nehezíti, hogy ~et a Föld több mint 1 milliárd muszlim híve is szt városának tekinti. -

II. Az Ó- és Újszövetség szent városa, Jézus Krisztus kereszthalálának, föltámadásának és mennybemenetelének szent helye.

1) Üdvtörténeti szerepe.

a) Kiválasztottsága. Amikor Dávid elfoglalta, ~ annak a kir. háznak a kezére került, melynek Jahve örök uralmat ígért (2Sám 7,8-16). A Zsolt 2,6-9; 110,1 szerint ~ annak a fejed-nek a székhelye, aki az egész világot átfogó birod-ában Jahve oltalmával kormányozza a népeket (vö. 132,17). - A →frigyláda ~be vitelével a város Jahve hajléka (Kiv 15,13.17), →Izrael vallási közp-ja lett (2Sám 6; 1Krón 15; Zsolt 24,7-10; 132); vsz. erre utal már a MTörv 33,12 is. Ez a kiváltság azért jutott ~nek osztályrészül, mert Isten Benjamin hűtlensége miatt →Silót elvetette (Zsolt 78,60.67). A kiváltságos helyzet egyre inkább beivódott a vezető réteg tudatába. A deuteronomikus teológusok abból, hogy Jahve ~et választotta ki „neve hajlékául”, arra következtettek, hogy a máshol emelt szentélyek törvénytelenek (MTörv 12,2-14; 2Kir 23,7;. Zsolt 87,2). Minden törzs köteles volt elzarándokolni ~be (122,4), Isten városába (87,3), ahol Jahve sátra állt (76,3; 84). -

b) Hűtlensége, bűnhődése. ~ azonban méltatlan lett a kiválasztottságra. Az igaz próféták feladata volt erre figyelmeztetni és megtérésre szólítani, hogy elkerüljék a büntetést. Ámosz próf. mélyen meg volt győződve arról, hogy ~ Jahve lakóhelye (Ám 1,2), de nem habozott a várost hűtlensége miatt pusztulással fenyegetni (2,5). Izajás próf. hirdette, hogy Isten megtisztítja a várost (Iz 1,21-25), ítéletet tart fölötte (3,1-15; 28,14-22;. Mik 1,9.12; 3,10-12), háborúval sújtja és elpusztítja (Iz 3,25-4,1; 32,14); gőgös asszonyait megfosztja ékességeiktől és szőrzsákba öltözteti őket (3,16-24). - Mivel azonban ~ Isten városa, ellenség nem semmisítheti meg (Iz 10,22; 32; 29,8; 31,4). A tisztulást hozó szenvedés után az új szegletkőre épülő ~ben Jahve felhőként oltalmazza majd a →maradékot (28,16; 4,5), ~ lakói szentek lesznek (Iz 4,3), nevük be lesz írva az életre (vö. Zsolt 133,3), s ~et az Igazság városának, hűségesnek (1,26) fogják hívni. A kirság visszakapja régi fényét (Mik 4,8), és ~ lesz az egész emberiség szellemi főv-a (Iz 2,1-5;. Mik 4,1-3; Zsolt 87). - Jeremiás próf. idején sem uralkodtak jobb állapotok ~ben, (Jer 2,28 [LXX]; 5,1; 22,13-19; Ez 8; 11; 22), így egyik fenyegető jövendölés a másikat érte (Jer 1,15; 24,3; 6; 13,20-27; stb. vö. Ez 23; Szof 1,4.12; 3,1-5), de mindig kapcsolódott hozzájuk a megújulásra vonatkozó ígéret: a megtisztult várost, melynek Az Úr a mi igazságunk lesz a neve, Dávid méltó utóda fogja kormányozni (Jer 33,15), a frigyládára nem lesz szükség, mert ~ maga lesz Jahve kir. széke (vö. Szof 3,14-17), és a népek mind e név köré gyűlnek (Jer 3,17; 14,21). Ezekiel az új ~ről jövendöl (40-48), ahol majd a száműzetés idején megtisztult Izr. lakik, a városon a Tp. fog uralkodni, melyből víz tör elő, s ez csodálatos termékenységet ad az országnak (47,1-12). A Tp. mellett Ez nem tűr meg sem palotát, sem sírboltot (43,7), sőt ~ többé kir. székhely sem lesz; a múltbeli szomorú tapasztalatok után a kirság Ezekiel próf. számára szóba sem jöhet; csak egy fejed-et szerepeltet (44,3; 45,7-12; 46,2). Az új ~nek neve ez lesz: Az Úr ott van (48,35). -

c) A várakozás ideje. A számkivetés után Deutero-Izajás az idők szavának hirdetője (Iz 40,2.9; 51,17), örömhírt hozó hírnök (41,27; 52,7). Jahve parancsot ad ~ újjáépítésére (44,26.28; 49,17; 52,9;. Zak 1,16), mert nem tudja városát elfelejteni (Iz 49,14); új Édenné akarja tenni (51,3). Ha addig elhagyatott volt és elnéptelenedett (51,18), most sűrűn lakott (49,18-23; 51,1;. Zak 2,8). Mint a menyasszonynak, a legszebb ruhát kell magára öltenie (Iz 52,1; 49,18), s drágakövekkel kell ékeskednie (54,11;. Tób 13,16); alapja az igazságosság (Iz 54,14). Az újjáépítés során adódott nehézségek miatt elcsüggedt népet a próf. kitartásra ösztönzi: a népek mind ~be jönnek (Ag 2,6-9); közel az idő, hogy ~ az emberiség vallási közp-jává váljék (Zak 2,14; 8,20). - Ezekiel próf. (mintegy új Mózesként) magas hegyen látta az eszményi ~et (Ez 40,2;. Kiv 25,39; 26,30; 27,8), de az ígért dicsőség nem érkezett el. Vsz. az emiatti csalódás szolgált kiindulásul a nem emberkéz által épített, hanem Istentől létesített ~ kereséséhez (Iz 65,18;. 62,5.7; Zsolt 147,2: „Az Úr újjáépíti ~et”). Ez a gondolat az apokrif apokaliptikus irod-ban vált általánossá, ahol az elérkező új ~ már létezik is az égben, s az új →eón kezdetekor majd alászáll a földre, hogy a választottak lakóhelye legyen (Hénoch [etióp] 53,6; 90,28-32). E gondolat főleg Kr. u. 70: ~ pusztulása után erősödött föl (Bár [szír] 4,2-6; 32,26; 4Ezd 7,26; 10,27,54; 13,6.36 stb., vö. Gal 4,26; Zsid 12,22; Jel 21,2-22). Ezzel a nem földi feltételekhez kötött elgondolással Izajás apokalipszise is összevethető, ahol Jahve egy büntetésként felfogott világkatasztrófa után (Iz 24,21-23) ünnepi vendégséget rendez a megkímélt ~nek; ekkor minden fájdalom elcsitul, a halált végérvényesen száműzik (25,6-10;. Lk 14,15; Mt 8,11). - A csalódásból született meg a várakozás és a remény gondolata is: Isten nem várt módon belenyúl a tört-be (Iz 66,6; 62,1), hogy ~et megújítsa, benépesítse és az emberiség vallási közp-jává tegye (60; 62). Feleslegessé válik a Nap és a Hold, mert maga Jahve lesz az örökké tartó világosság (60,19; Jel 22,5). - Abban a meggyőződésben, hogy amikor Bábel elpusztította ~et, ez nem az új időnek volt a jele, Ez 38; Jo 2,20; 4; Zak 12,14 azt hirdette, hogy a népek kilátásba helyezett felvonulása É felől (Jer 1,14-15; 4,5; 6;. Ez 38,17; Jo 2,20) az idők végén fog bekövetkezni. Akkor, a legnagyobb nyomorúság idején Jahve belenyúl a tört-be, és ~ben menekvést ad mindenkinek, aki segítségül hívja (3,5). ~ben élő víz fakad (4,18; Zak 14,8), és Jahve, aki a Sionon lakik (Jo 4,21), lesz az egyetlen Isten (Zak 14,9). - Az a régi gondolat, hogy ~ kir. székhely, még nem halt ki (ezt 9,9 tanúsítja). De a várt kir. már nem dicsőségre törekvő hódító, hanem a béke szelíd fejedelme, aki száműzi birod-ából a fegyvereket és a hadi fölszereléseket. Mt 21,4 és Jn 12,15 szerint ez a fejed. a Názáreti Jézusban érkezett el. - A ~mel kapcsolatos gondolatok, elképzelések fejlődési folyamata során egyre inkább különváltak a transzcendens és az egészen földi ~re vonatkozó képzetek. Végül a kétféle remény összekapcsolódott, egységbe olvadt. Ezt átvette a Jel: a kozmosz újjáteremtésének és a mennyei ~ alászállásának (21,1) jele az lesz, hogy az ezeréves ország (Jel 20,1-6; →kiliazmus) és az Egyh. kibontakozása után →Góg és Magóg ~re támad (20,27-10). -

d) A beteljesedés ideje. Az ÚSz szerint a Názáreti Jézus személyében kezdetét vette ~ megváltása (Lk 2,38: redemptio Israel [Vg], vö. Iz 52,9), elérkezett a kegyelmi látogatás órája (Lk 19,44;. 1,68). A tört-nek ezt a fordulópontját csillag feltűnése jelezte, mely a napkelet bölcseit elvezette ~be (→Háromkirályok; Mt 2,1). Az emberiség megváltásának ~ben kell végbemennie (16,21; 20,17; Lk 9,31; 13,33; 18,31). - ~ szimbóluma lett Izrael Jézussal szemben tanúsított magatartásának is: a város egyszerű népe rajongva hallgatta Jézus tanítását, →virágvasárnap hozsannával köszöntötte, de a hivatalos ~ gyanakvással kísérte, s végül mint hamis prófétát (→Jézus pere) kivetette magából (Mt 21,1-11; 22,1-14; 23,37; Lk 13,34; 19,41). A büntetést Jézus megjövendölte, és nem maradt el (Mt 22,7; 23,38; Mk 13,2; Lk 13,35; 19,43; 21,6). - Az Egyház születésének helye ~. Istennek az Ő választott városára, ~re vonatkozó ígéretei Jézus Krisztusban valósultak meg (Róm 11,29): ~ valóban kiindulópontja lett a világ megszentelődésének (24,47; ApCsel 1,8). Itt jött létre az →Egyház pünkösd ünnepén az ósz-i ígéretek beteljesedéseként (1,4; 2). Jézus jövendölése: ~ fölismeri majd Üdvözítőjét, aki „az Úr nevében jön” (Mt 23,39; Lk 13,35), egyszerre utal virágvasárnapi fogadtatására (vö. Jn 12,12-16) és az eszkat. beteljesedésre (Mt 21,20-24; Róm 11,25-32). Az ezeréves időszakban, mely az üdvösség teljességét megelőzi, a földi ~ lesz Krisztus világot átfogó országának a székhelye (Jel 20,8). - Szt Pál ap. is a Krisztus által alapított Egyh-ban látja megvalósulva a →mennyei Jeruzsálemet (Gal 4,26; Fil 3,20). Míg a földi ~re a pusztulás várt, a mennyei ~ arra van rendelve, hogy az ígéretek hordozója, az igazak örök otthona legyen: ez a Zsid fő mondanivalója, mely a mennyei ~et a földi ~ képében írja le: Krisztusban az eszkat. üdvösség már jelen van (vö. 11,10.16; 12,22; 13,14). Ugyanakkor a Jel 21,2-22 szerint ~ Isten örökké fennmaradó országának jelképe. - Jézus ~i tevékenységéről János evang. írt legtöbbet. Föltámadásával kezdődően Jézus az új ~ (2,19-22). A Templom (Jn 2,19) és a →Siloe tava (9,7) Őt jelképezi. A 7,37: maga Jézus is az eszkat. ~mel azonosítja magát, melyből élő víz forrásozik (vö. Ez 47,1-11; Jo 4,18; Zak 14,8), s ahol Isten szétszéledt gyermekei újra egybegyűlnek (Jn 11,52; vö. pl. Iz 60,4.9). - →tizenkét éves Jézus, →Via Dolorosa, →Golgota, →Szent Sír-templom, →Olajfák hegye, →Miatyánk-templom, →Utolsó vacsora terme, →Getszemáni, →Gihon, →Kálvária

e) Patriarchátusa: →jeruzsálemi patriarchátus.

III. Az iszlám szent városa: Al-Kudsz ('a szent': vö. Iz 52,1). ~ arab neve a qadusa (kadusza), 'tisztának, szeplőtlennek, szentnek lenni' gyökből származik. Quds (kudsz) jelentése szentség, valaminek a szent volta, sérthetetlensége, a szó határozott névelővel ellátott alakja Al-Quds (Al-Kudsz) lett ~ muszlimok által használt elnevezése. Hívják Bajt al-makdisnak (Bayt al-maqdis: 'a szent hely háza') v. al-Bajt al-mukaddasznak (Al-bayt al-muqaddas: 'megszentelt/megáldott ház'). - →Mekka és →Medina mellett ~ az →iszlám legfontosabb városa a kezdetektől fogva. Bár a →Korán név szerint nem említi ~et, a 17. szúra (Éjszakai utazás) „igen távoli mecset” kifejezése ~re utal. A muszlim legendárium szerint Alláh küldöttje egy éjjel Mekkából ~be utazott a fehér, szárnyas, félig öszvér, félig szamár Burák (Buraq) nevű mitikus lény hátán, melynek női feje és páva farka volt. Burák verejtékéből sárga rózsa termett. Burák Alláh küldöttjét a ~i tp-hoz, majd a Siratófalhoz vitte, s onnan Gábriel arkangyal (ar. Dzsibríl) kíséretében a hét szintből álló mennybe szállt fel. Az elsőben Ádámmal (ar. Adam), a másodikban Ker. Szt Jánossal (ar. Yahyâ) és Jézussal (ar. 'Îsâ), a harmadikban Józseffel (ar. Yusuf), a negyedikben Énoch-hal (vsz. ar. Idrîs), az ötödikben Áronnal (Harún), a hatodikban Mózessel (Músâ), a hetedikben Ábrahámmal ('Ibrahím) találkozott. Gábriel arkangyal elvezette a Paradicsomba (egyesek szerint az Isteni Színjáték megírására Dantét ez a legenda késztethette). - →Mohamed a ~ben és környékén élő zsidó-arameus lakosságot szerette volna megnyerni tanításának. Miután azok ezt elutasították, Mohamed ~ helyett Mekkát tette meg az ima irányának. Ennek ellenére ~ megőrizte szt jellegét a Morija (Templom-hegy), a muszlimok Al-Harám-as-Sarífja ('Al-Haram-aš-Šarîf), a rajta épült Szikla Mecset (Qubbat as-Sahra), a Mennyei Utazás Mecsetje (Qubbat al-Mirádzs) és a Legtávolabbi Mecset (Masdzsid al-Akszá) révén. **-Fodor István

I. BL:818. - Kroll 1993. - II. Hitti, Ph. K.: History of the Arabs. London, 1958. - Susa, Ahmad: Al- 'Arab wa-l-yahűd fi-t-târîh (Az arabok és a zsidók a történelemben). Bagdad, 1972. - Korán. Bp., 1987. Ford. és magy. Simon Róbert. - Bozsóky Pál Gerő: Keresztes hadjáratok. Szeged, 1995. - Maalouf, Amin: A keresztes háborúk arab szemmel. Bp., 1997. - AP 1999:6.