Magyar Katolikus Lexikon > G > Golgota


Golgota (gör., az arám Golgolta, a héb. Gulgolet, 'koponya' szóból), Kálvária (lat. 'koponya'): Jézus keresztre feszítésének helye Jeruzsálemben. Mt 27,33; Mk 15,22; Jn 19,17: a hely, amelyet ~nak hívnak, Lk 23,33: ~. - ~nak hívni egy helyet csak akkor értelmes, ha külalakjáról rá lehet ismerni. A régi Jeruzsálemben sok hasonló helynevet ismertek, pl. →Gabbata, 'sima homlok', →Gihon, 'buzgó', →Ofel, 'kelés, daganat'. Az ált. elterjedt név és elképzelés a „~ dombjáról” és a „~ hegyéről”, mely a keresztesek jóvoltából Ny-on ált-sá vált, nem pontosan adja vissza a jeruzsálemi helyszínt. Az evangélisták ui. nem hegyről beszélnek, hanem csak egy kis területről, egy dombvégződésről, amelynek koponya formája volt. Josephus Flaviustól tudjuk, hogy a hegyet az asszírok táborának hívták (Zsh. V, 7, 3), ennek lehetett a K-i vége a ~, egy terasz-szerű rész, melyet az akkori Jeruzsálem elővárosának Ny-i fala határolt. Vsz. a fal mentén futott végig egy út, mely a Gennat-kapun át vezetett a felsővárosba. A ~-terasz D-i oldala a város völgyébe ereszkedő lejtővel végződhetett, É felé viszont egy újabb, magasabb szintű terasz vezetett át az asszírok tábora felé. Így a ~ az előváros Ny-i és a felsőváros É-i falának szögletében egy kb. 200x160 m-es terület volt. - „Fölértek arra a helyre, amelynek ~, vagyis Koponyák helye volt a neve. Itt epével kevert bort adtak Jézusnak inni, de mikor megízlelte, nem akarta meginni” (Mt 27,33-34). „Ott keresztre feszítették őt” (Jn 19,18). - A hagyomány szerint a ~ nyilvános vesztőhely volt, és nevét a földön heverő v. egy árokba dobált koponyákról kapta. Így értelmezte Mt 27,33-at Szt Jeromos, és ez a felfogás a Ny-i egyh-ban századokon át igen nagy tekintélynek örvendett. Ezt azonban Lk és a zsidó törv-ek is (vö. MTörv 21,22-23) kizárják, és más volt a zsidók temetési gyakorlata még a kivégzettek esetében is (Sanh. 6, 5). Az is elképzelhetetlen, hogy a főtanács egyik tagja, Arimateai József egy ilyen hely közvetlen közelében tartsa a kertjét és benne a saját leendő sírboltját. - Egy másik elgondolás szerint a kereszt azon a helyen állt, ahol a szikla mélyében Ádám teste pihent, és Krisztus vére a szikla hasadékán át lecsorgott Ádám koponyájára, s így fizikailag is jelezte a megváltást. Már Origenész ezt a megoldást választotta, és minden kritika nélkül összekapcsolta a zsidó hagyománnyal, amely szerint Ádám sírja Jeruzsálemben, a világ közepében van, jóllehet épp a zsidó hagyomány általában Hebronban kereste Ádám sírját. A művészi ábrázolások ezt vették alapul: a kereszt lábánál ott van egy koponya. Ezért Modestus apát (†634), mikor újjáépítette a perzsák által elpusztított konstantini →Szent Sír-templomot, a ~ sziklája alatt kialakította az Ádám-kpnát. - Ebben az újjáépített Szentsír-tp-ban a legenda továbbélt. Ui. a négyezet alatt 1990: is ott van egy kőből készült golyó, amely a világ közepét, népiesen „köldökét” jelzi. Ennek a legendának az Ádám nevével kapcsolatos elmélkedések adtak alapot. A gör-ben ui. az ADAM négy betűje a négy égtáj kezdőbetűjének felel meg: A=Anatolé, 'Kelet', D=Düszisz, 'Nyugat', A=Arktosz, 'Észak', M=Meszembria, 'Dél'. Hiábavaló volna azt képzelnünk, hogy ez az értelmezés túlhaladott ügy, mert ebben a „legendában” az az igazság fejeződik ki, hogy az Ádámban összefoglalt emberiség a ~n nyerte el a megváltást! - A →Bar Kohba-felkelés után (Kr. u. 135.) Hadrianus cs. (ur. Kr. u. 117-38) a lerombolt Jeruzsálem helyén Aelia Capitolina néven alapított várost, s benne Aphrodité istennő számára tp-ot épített a ~ fölé, hogy eltöröljék a hely emlékezetét. A hely kiválasztásának az is oka lehetett, hogy Aphrodité egyik fiának Golgosz volt a neve. Így a rómaiaknak a név azt sugalhatta, hogy Golgosz anyjának tp-át a legalkalmasabb helyre a Golgotára építik, hogy „Aphrodité Golgia” legyen. - Nagy Konstantin építkezése után a ~ a Szentsír-tp. belső átriumának DK-i sarkában, szabad ég alatt állt. 600-26: Modestus apát körülfalaztatta és 2 kpnát alakított ki rajta: a felső kpnában, azon a helyen, ahol a keresztfát a sziklába ékelték, egy nagy ezüstkeresztet állítottak fel, és föléje egy vaskoronára sok lámpát függesztettek. Az alsó kpnában, a sziklába vágott apszisba oltárt állítottak, ez lett az ún. Ádám-kpna. - Már Jeruzsálemi Szt Cirillnél megtalálható az az elképzelés, hogy a ~nál van a →világ közepe: „Krisztus kitárta karjait a kereszten, hogy átölelje a lakott világot, mert a Golgota a világ közepe” (Kat. XIII,28). - Ikgr. Az 5. sz: a ~ a mennyei Jeruzsálem és a ker. világ jelképe, s drágakövekkel kirakott kereszt, crux gemmata áll rajta (S. Pudenziana-baz., Róma). A korai bizánci kor képein a ~ domb, rajta kereszt, a kereszt alatt Ádám koponyája, az új Ádám →érájának jele. A korai kk-ban a ~ keresztjének tövében kígyó v. sárkány van a bűn és a halál fölötti győzelem jeleként. A ~ mélyén rendszerint Ádám koponyája. A ~ból fakadó paradicsomi folyókat néha Krisztus vére táplálja (→négy paradicsomi folyó). A 14. sz: a ~ ábrázolása olykor sokalakos →kálváriává bővült, a reneszánsz óta szimbolikus jelentését elveszítve tájképpé vált. **

Kirschbaum II:163. - BL:499. - Kroll 1993:460, 498.