Magyar Katolikus Lexikon > I > Izrael


Izrael (héb. Jisrael): 1. személynév: Jákob új neve, melyet a →Jabboknál vívott éjszakai harc után kapott a titokzatos lénytől (Ter 32,23-33; Oz 12,4), ill. Istentől (Elohim), aki Bételnél megjelent neki (Ter 35,10). E névváltoztatás is jele Isten ígéretei teljesedésének, mely szerint Ábrahám fiának, Izsáknak a fia, Jákob ~ fiainak ősatyja (vö. 17,5: Ábrám - Ábrahám). A népetimológia 'Istennel küzdő'-ként értelmezi a nevet: „Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem ~nek, mert Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött győzöl” (32,39). M. Noth föltételezi, hogy a héb. srj, 'uralkodni' szóból következően az ~ név 'Isten bizonyuljon úrnak' értelmű. H. Bauer értelmezése szerint 'Isten fölragyog v. világít'. Személynévként (ugariti forrás szerint: jsril) váltakozik a Jákob névvel (37,3.13; 43,6.11; 46,1; 47,31; 48,10-13). - 2. nép ill. törzs neve (MTörv 32,15; 33,5.26; Iz 44,2: →Jesurun). Jelöli: a) Jákob családját (34,7; 47,27); b) az izraelitákat (az ÓSz-ben Dávid koráig és Szamaria elpusztulása után, valamint az ÚSz-ben). A Szentíráson kívül egyiptomi forrásból (Marneptah-felirat) is kimutatható, s a Hasmoneusok korából származó pénzérmén is előfordul; c) az északi országrész lakosait (pl. 2Sám 2,9, tehát Dávid óta, főleg az ország kettéoszlása után; vö. 1,24; 23,3). - Szókapcsolatokban a Isten népére utal: „~ vénei” (Kiv 3,16), „~ vezérei” (pl. Szám 7,2), „~ törzsei” (pl. Kiv 24,4; Mt 19,28), „~ népe” (ApCsel 4,10), „~ fiai” (pl. Ter 46,8; Lk 1,16), „~ nemzetsége” (1Krón 16,13; Neh 9,2), „~ háza” (Kiv 16,31; Mt 10,6), „~ közössége” (Kiv 12,3), „~ földje” (pl. 1Sám 13,19; Mt 2,20), „~ királya” (Jn 1,49), „~ Istene” (pl. Kiv 5,1). 1Krón 9,2; Ezd 9,1; Neh 11,3: a laikusokat jelöli a papokkal, levitákkal és a tp. szolgáival szemben. Az ~t érő csapások az Úr feddése (Iz 37,3; Oz 5,9; 2Mak 6,12). - 3. Dávid és Salamon királysága (kb. 1010-931), a →tizenkét törzs országa. Salamon halála után kettészakadt: az É-i rész neve maradt ~, a D-i rész →Júda lett. A 12 törzsből 10 ~ben maradt. Kr. e. 721: ~t az asszírok elfoglalták (2Kir 17,5-6). - Főv-a →Szichem, →Tirca, majd →Szamaria. Királyai: I. →Jerobeám (ur. Kr. e. 931-10), székhelye Szichem (1Kir 11,26-15,20); →Nadab (910-909, 1Kir 14,20; 15,25-31); →Bása (909-889), székhelye Tirca (1Kir 15,21-16,7); →Ela (883-882; 1Kir 16,8-14); →Zimri (ur. 7 napig; 1Kir 16,15-18); →Omri (885-874): 6 év után új székhelyet választott, az újonnan épült Szamariába költözött (1Kir 16,23-24); Acháb (874-853; 1Kir 16,29-34); Achaszja (853-852; 1Kir 22,52-54); →Jorám (852-841; 2Kir 3,1-3; 10,22-26); →Jehu (841-814; 2Kir 9,11-21; 11,28-36); →Joacház (814-798; 2Kir 13,1-8); →Joás (798-783; 2Kir 14,10-13); II. →Jerobeám (783-743; 2Kir 14,23-29); →Zakariás (743; 2Kir 15,8-12); →Sallum (743; 2Kir 15,13-15); →Menachem (743-738; 2Kir 15,17-21); →Pekachja (738-737; 2Kir 15,23-26); →Pekach (737-732; 2Kir 15,27-31); →Hósea (732-724, 2Kir 17,1-4). - Prófétái: →Illés (Acháb kir. idejében) és →Elizeus (Achaszja és Jorám kir. idejében). - 4. Isten új népe, az →Egyház a Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott →új szövetség óta (Gal 6,16;. Róm 9,6). Okulására szolgál a „test szerinti ~” tört-e (vö. 1Kor 10,11.18). -

5. Medinat Jiszroél, 1948. máj. 14.-: állam a Közel-Keleten, →Palesztina területén. Határai: Földközi-tenger, Libanon, Szíria, Jordánia, Egyiptom. Ter-e 21.946 km², főv-a Tel Aviv (az ~i parlament, a Knesszet szerint Jeruzsálem). Hiv. nyelve az óhéber (iwrit) és az arab. - Létrejöttében nagy szerepe volt a modern →cionizmusnak. Ennek előzményeként tekinthető 1879: Elieser ben Jehuda cikke a Hassahar, 'Hajnalpír' c. héber újságban, melyet először Bécsben, 1868: adtak ki Perez Szmolenszki (mohiljevi kormányzóság, 1842-Merán, 1885) szerk-ében. A cikk szerzője (mint előtte már David Gordon) palesztinai zsidó telepítés mellett szállt síkra. Az első zsidó telepeket (→kibuc) a 19. sz. végén, majd 1905: az Oroszo-ból menekülő zsidók alapították. 1881-1914: Palesztinába 60 ezer zsidót telepítettek. 1909: alapították Tel-Avivot (Jaffa) és az első cionista pártokat. A török uralmat (1516-1917) az I. vh. végén az angolok fölszámolták, 1918-23: megszállt ter. - 1919: Londonban a cionizmus képviseletében Ch. Weissmann és az arab Hidzsáz kirság nevében Feiszal emír szerződést kötött a zsidó-arab együttműködésről a Közel-Kelet fölépítése és a zsidó áll. létrehozása érdekében. 1922: a Népszöv. mandátumterületként NBr-ra bízta Palesztinát, s kötelezte ~ megalapítására. Az arabok a Weissmann-Feiszal szerződés ellenére 1920-tól egyre élesebben szembeszálltak a betelepedő zsidókkal. 1939: kényszerítették NBr-t, hogy erősen korlátozza a betelepülők számát. 1945 u. Mo-ról, Au-ból, Lengyo-ból, No-ból stb. sok menekült és bevándorló érkezett Palesztinába. Az USA pénzügyi támogatását élvező cionisták szembefordultak NBr-val, terrorista akciókat szerveztek a brit hatóságok ellen (1946. VII. 22: fölrobbantották a brit parancsnokság székhelyéül szolgáló jeruzsálemi Dávid Király Hotelt; 91 ember halt meg ill. tűnt el), megsokszorozták a legális és illegális bevándorlást: 1948-ra a zsidó lakosság 34%-ra növekedett. Az arabok is harcot kezdtek jogaik védelmére. NBr., szabadulni akarván a tűzfészektől, a kérdést az ENSZ elé vitte. 1947. X. 29: az ENSZ úgy határozott, hogy Palesztinában egy zsidó és egy arab áll-ot kell létrehozni, →Jeruzsálem nemzetközi ter. legyen. 1948. V. 14: Tel Avivban kihirdették ~ állam megalapítását, melyre 14/15. éjjelén az arabok támadással válaszoltak. Formailag az Arab Liga minden tagja hadiállapotba került ~lel. A zsidók elfoglalták az araboknak szánt Ny-Galileát és Közép-Palesztinát, melyet bekebeleztek (Palesztina 78%-át szerezték meg). - ~ határait az 1949. II. 24: Egyiptommal, III: Libanonnal, IV. 3: Jordániával, VII. 20: Szíriával megkötött fegyverszünet jelölte ki. 1950: az ~i parlamentet, a Knesszetet áthelyezték Jeruzsálem Ny-i részébe. 1956. X. 29: a szuezi válságban ~ (kihasználva a m. forr. teremtette, ~ számára kedvező nemzetk. helyzetet) NBr-val és Fro-gal együtt megtámadta Egyiptomot. Miután elfoglalta a Sinai-fszg-et, XI. 6: elfogadta az ENSZ tűzszüneti javaslatát, XII. 25: visszavonult a fszg-ről, de a Gáza-övezetet megtartotta. 1967. VI. 4-9: a hatnapos háborúban Egyiptomtól elfoglalta a Gáza-övezetet, Jordániától a Jordán Ny-i partját (Ciszjordániát), Szíriától a Golan-fennsíkot, kb. 67 ezer km² ter-et. 1973. X. 6: a jom-kipúri (→engesztelés napja) háborúban az egyiptomi csapatok átkeltek a Szuezi-csatornán, a szíriai csapatok a Golán-fennsíkon támadták meg ~t, az ellentámadásban X. 12: elfoglalták a Golánt, X. 15: átkeltek a Szuezi-csatornán, bekerítették a 3. egyiptomi hadsereget. X. 24: tűzszünetet, XI. 11: fegyverszünetet kötöttek. 1979: ~ és Egyiptom békét kötött. 1982: ~i csapatok betörtek Libanonba, a Palesztin Fölszabadítási Szervezet (PFSZ) a központját áthelyezte Bejrútból Tuniszba. 1987: a PFSZ meghirdette az intifádát ('fölkelés'). 1992-93: a palesztinokkal való tárgyalásokon megállapodtak: 5 é. átmenet alatt fokozatosan kiterjesztik a palesztin önkormányzatot Gázában és Ciszjordániában. 1994: ~ ált. békét kötött Jordániával. 1995. IX. 28: a Gáza-övezetre és Jerikó városára érvényes palesztin önkormányzatot Ciszjordániára is kiterjesztették. - Az új ~ áll. 1951: ülte első →jóbel évét (zsidó időszámítás szerint 5712). - Elnökei: 1948: Chaim Weissmann, 1952. XI: J. Springtzak (ügyvivő), 1952. XII: Yitzhak Ben-Zvi, 1963: Zalman Shazar, 1968: Ephraim Katzir, 1978: Yitzhak Navon, 1983: Chaim Herzog, 1993: Ezer Weitzmann. - Lakói 1948: 650.000, 1958: 1.810.000 zsidó, 223.000 nem zsidó, köztük 40.000 ker.; 1996: 5.759.400, 3,2% ker. **-88-S.B.

Asbóth János: A Zaharától Arábiáig. Bp., 1883. - Vértesi Károly: K-i ég alatt. Palesztinában. Útirajzok. Uo., 1900. - Erődi Béla: A szentföldön. Uo., 1908. - Auerbach Éliás: A zsidó Palesztina. Ford. Fisch József. Uo., 1912. - Tolkowsky, S.: Palesztina és a zsidók. Ang-ból ford. Lengyel Emil. Uo., 1920. - Benamy Sándor: Új Palesztina. Kolozsvár, 1925. - Boross Mihály: Palesztinai impresszióim. Újvidék, 1925. - Ormos Emil: Ígéretek földje. Bp., 1937. - Weitzmann, Chaim: A zsidó nép és Palesztina. Ford. Osztern Lipót. Uo., 1937. - Horner Miklós: A palesztin kérdés. Uo., (1938) - Bein, Alex: A cionista kolonizáció tört. Ford. Danzig Hillel. Temesvár, 1939. - Szalai György: Zsidók és arabok Palesztinában. Újpest, 1940. - Szilágyi Dénes: Zsidók orsz-a Palesztina. Bp., 1940. - Cohen, Israel: A cionizmus rövid tört. 1860-tól napjainkig. Uo., 1946. - Lowdermilk, Walter Clay: Palesztina az ígéret földje. Ford. Lőw Éva. Uo., 1948. - Wyler, E. W.: Ez Palesztina. Ford. Monostory Erzsébet. Pesterzsébet, 1948. - LThK V:803. - NCE V:712. - Makai György: ~ 3 háborúja. Bp., 1968. -: ~ Állam és a cionizmus. Uo., 1973. - Fejlődő orsz. lex. 1973:609. - Földünk 1978:130. - BL:764. - Kroll 1993. - Világtört. kézikv. 1914-1993. Bp., 1994:240, 528.