Magyar Katolikus Lexikon > S > Szamaria


Szamaria (a héb. Szemer személynévből): 1. város Palesztina nyugati részének közepén. Izr. királya, →Omri Kr. e. 870 k. Szemertől vette meg azt a hegyet, melyre →Tirca helyett új főv-t épített (1Kir 16,24). A hely rendkívül kedvező volt stratégiai és keresk. szempontból. ~ a szír ostromot is kiállta (2Kir 6), és az asszíroknak is csak 3 évi ostrom után sikerült elfoglalniuk (Kr. e. 721, →Szalmanasszár). 30.000 lakosát elhurcolták, és idegen telepesekkel népesítették be, megmaradt tart. székhelynek. Kr. e. 331: Nagy Sándor veteránok telepítésével hellénizálta ~t. I. Johannesz Hürkánosz Kr. e. 107: elfoglalta. Miután ~ a rómaiak kezére került, Gabinius újra felépítette. Heródes megerősítette és az ország egyik legszebb városává építette ki. Augustus cs. tiszteletére, akinek ~ egyik legrégibb tp-át is emelték ~ nevét Szebasztéra (Augusta) változtatták; ez él tovább a város mai nevében: Szebasztije. - Fülöp diákonus ~ban hirdette az evang-ot; később Péter és János is ellátogatott ~ba (ApCsel 8,5-25). A hagyomány szerint itt temették el Abdiás próf-t és Keresztelő Jánost. - 2. tartomány Galilea és Júdea között Palesztinában. Az asszírok szervezték meg és az elhurcolt izr. lakosság helyébe telepesekkel népesítették be, →szamaritánusok. R.É.

BL:1633.