🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > Elizeus
következő 🡲

Elizeus, Elisa (héb. 'Isten segített') (Abel-Mechola, Kr. e. 9. sz.-Szamaria, Kr. e. 800 k.): próféta. - Sáfát fia. Illés próf. tanítványa, mikor ez az égbe emelkedett, köpenye és hivatása ~ra szállt. Jórám, Jéhu, Joacház és Joás izr. kir-ok idején folytatta a harcot Baál imádása ellen. ~ segítette trónra a Baal-imádó Acháb-dinasztiát kiirtó Jéhut. A bibliai hagyomány csodatetteket tulajdonít neki (halott föltámadt, amikor megérintették ~ csontjaival, 2Kir 2,13-21). - Ereklyéit 718 u. Ravennába vitték. A kármeliták Illés próféta mellett második alapítójuknak tekintik. Tiszt-ét 1399: az ált. kápt. előírta. Ü.: jún. 14/20, júl. 20. K-en jún. 14. - Ikgr. Kopasz fejjel ábrázolt próf., mert a Szentírás szerint a gyerekek ezzel csúfolták (2Kir 2,23). Leggyakrabban Illés mennybevitele képein látható; életének egyéb jelenetei a kk-ban előképi értelmet hordoznak. Képsorok a →Biblia illusztrációban (Vencel-biblia, Bécs, Nationalbibliothek, 14. sz. vége). Önálló képeken főleg a 17. sz. holl. fest-ben: ~ megbünteti a gúnyolódó gyermekeket (Rembrandt, rajz; Tintoretto, Velence, Scuola S. Rocco, freskó); ~ találkozása a szunamita assz-nyal (Eeckhout testvérek, Bp., Szépműv. Múz.), fiának föltámasztása (Zick, Bp., Szépműv. Múz., festmény, 18. sz. 2. fele); a leprás Naamán meggyógyítása (Engelbrechts Cornelius, festmény, Bécs, Kunsthistorisches Mus.). - Attrib-ai: kétfejű →sas v. →galamb (jeléül annak, hogy →Illés erejét kétszeresen megkapta), medve (széttépte a csúfolódó gyermekeket), fejsze v. vasdarab (fölhozta a vízből). **

Kirschbaum I:613; VI:141. - Sachs 1980:113. - BL:327.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.