Magyar Katolikus Lexikon > M > Melkizedek


Melkizedek (héb.): az Ószövetségben →Sálem királya és El-Eljon (= a magasságbeli Isten) papja. - Miután Ábrahám legyőzte a szövetségbe tömörült kir-okat (Ter 14; →Ötváros), ~ eléje ment, kenyeret és sót vitt neki, és Istenéhez kiáltva megáldotta. Hogy Ábrahám adott-e mindenből tizedet ~nek, v. fordítva: ~ Ábrahámnak, az vitatott kérdés. Annyi bizonyos, hogy a mai szövegösszefüggés szerint Ábrahám aligha tudott tizedet adni, hiszen lemondott a zsákmányról (14,23). Eredetileg a szöveg vsz. arra a tizedre utal, amelyet Izr. fiai a jeruzsálemi tp. papjainak adtak; az egyes szám 3. személyű alakon tehát vsz. Ábrahámot kell érteni. Sok kat. egzegéta képviseli azt a nézetet, hogy ~ kenyeret és bort áldozott. A szövegkörnyezethez nem simuló és a 14,18 és 14,21 közötti kapcsolatot is inkább megszakító epizód jelentése vitatott. Az a fölfogás, amelyet H. W. Hertzberg vall, hogy ti. az epizód a Dávid alatt izr-vá vált jeruzsálemi szentély kultikus legendája, egyre nagyobb teret hódított; Izr. fiai Ábrahám személyében mintegy megszemélyesítve elismerték a jeruzsálemi papságot. Kétségtelen, hogy az izr. kir-ok, mint a K-i kir-ok általában, papnak, mégpedig a jeruzsálemi papság örököseinek tekintették magukat. Erre utal a Zsolt 110,4 is. - A 11. sz. barlangból származó, A. van der Woude által kiadott kumráni leletben, amely különféle bibliai szövegekhez írt magyarázat töredéke, ismételten szerepel a ~ név. - Az ÚSz-ben a Zsid (5,6.10; 6,20; 7) ismételten hivatkozik a Zsolt 110,4-re, amelyet az ősegyh. krisztológiai szempontból értelmezett. A Zsid 7,2: ~ nevének jelentése, 'az igazságosság királya', más értelmezés szerint 'Sálem isten király' v. 'Melek isten igazságos' (M. Noth). A Zsid arra való tekintettel, amit a Ter 14 mond, főleg pedig nem mond (származás), egészen odáig elmegy ~ és Jézus párhuzamba állításával, hogy ~et Jézus tökéletes előképeként állítja elénk. Ezzel a szerző arra mutat rá, hogy az úsz-i papság (Jézus) tökéletesebb az ósz-i papságnál (Lévi, Ábrahám „fia”). A bizonyítékot abban látja, hogy Ábrahámban a levita papság tizedet adott ~nek. Ha tehát Jézus ~ rendje szerinti főpap, akkor papsága fölötte áll a levita papságnak. Abban, hogy Jézusnak ~ rendje szerinti papnak kellett lennie, a Zsid egyszersmind annak bizonyítékát is látja ill. adja, hogy a levita papság tökéletlen volt; halandó emberekből állt, ezért át kellett adnia a helyét annak, aki él (vagyis aki a Zsid gondolatmenetében örökké van). - Ikgr. A 6. sz. ravennai S. Vitale-baz. mozaikján ~ egyedül viszi ajándékát az oltárra, ami már utalás Krisztus megváltó művére. ~ áldozata a keresztrefeszítés (Welfenschatz, Eilbert-oltár, 1160 k.), az utolsó vacsora és az Euch. előképe (Lőveni Szt Péter-tp., Dirk Bouts Utolsó vacsora-oltára, 1467). A sztmisével való kapcsolat jelölésére ~et kehellyel és ostyával, néha oltár előtt állva, Isten áldó kezével együtt ábrázolták (Verduni-oltár, Klosterneuburg, Au., 1181). **

BTSz 1976:928. - BL:1219.